MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

A Bakony mindig el tud varázsolni

A Szarvas 27 teljesítménytúra nem az ország legismertebb vidékeire kalauzol. Viszont lenyűgöző bakonyi tájakon vezet, kiváló vonalvezetésű és remek rendezésű esemény. 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Nagyon készültem rá, de nem sikerült: az idei Alsóörs éjjel (meg a Két kilátó, ugyanott) sajnos kimaradt számomra. Másnap a Bakonyban vigasztalódhattam – annak is a számomra közeli, nyugati peremén, nem messze Pápától. Három éve már szereztem itt kellemes tapasztalatokat: pici lányommal a hetesen remekül éreztük magunkat. Most a leghosszabb táv is megadatott – ami még így is csak 27 kilométer, de kíváncsian vártuk. Útitársaim (Zoli öcsém és Márk) különösen, mert ők még nem jártak itt korábban.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

A túra neve Szarvas, a döbröntei rajthely a Szarvas Ház nevet viseli… sőt, a felette magasodó várrom is Szarvaskő! Nah, felkészültem az erdei (esetleges) találkozásra is, de az végül elmaradt (talán a bőgést most pihenték ki). A vár viszont – ha már itt magasodik – remek kezdőpont! Szerencsére a rendezők is így gondolták, így hát kellemes lépcsőzéssel kezdünk fél nyolckor. Október közepén ez az időpont a kora reggelt jelenti: a felkelő nap varázslatos fényekkel festi meg az ódon falakat, nem győzünk fényképezni.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Könnyed ereszkedés egy kopár domboldalon, kis hullámzás – és továbbra is ámulatra méltó színek. Messzire ellátunk, szelíd és békés tájakban gyönyörködhetünk.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Egészen kicsit, de párás-ködös a táj – az őszi kora délelőtti hangulat megvan tehát. Ritkás, majd sűrűbb ligeteket hagyunk el; erdőszélen, patakparton haladunk előre. Néha át is kell kelnünk –, de itt még fogalmunk sincs, mennyi hasonló élmény vár majd ránk később.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Bakonyjákón még soha nem jártam: most végigsétálhatok a kis falun, és megismerhetem. Túlzottan is jól sikerül!

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Az első ellenőrző pont után ugyanis (elmélyült beszélgetés közepette) „benézzük” a balos letérőt, és hagyjuk vitetni magunkat a jobbra kanyarodó úttal. A főútra kiérkezve aztán gyanút fogok, és kiderül: nem alaptalanul. Mentsük a menthetőt: lesz egy kis visszatérő út, látom a térképemen. Persze – feltéve, ha járható, nem zárták le, nincs kutya, stb. Legelők között visz fel, és a barátságos pásztor enged is – de kutya…, az is lesz majd, fent. Nem bántanak ám! Jó, bevállaljuk, gond nélkül visszatérünk a sárga jelzésre – és tényleg nem bántanak (bár egy kis kerülővel erre rá is segítünk). Hopp, érdemes ám visszatekinteni! Szép kilátóhely, ahová felérkeztünk.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Erdőkön vágunk át, és csodáljuk őket a még mindig kora délelőtti napfényben. Az ösvényekre sem lehet panaszunk: a már bőséggel lehullott avarban, kiváló utakon járunk.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Autók zúgása közeledik, és igen: itt a 83-as műút. Leérkezünk a szélére, korlát mellett ballagunk; szerencsére nem sokat. Egy tüdőszanatórium után Farkasgyepű következik. Vagyis: mégsem. Közvetlenül a falu kezdeténél jobbra térünk, be az erdőbe. Innen zöldre cseréljük a sárgát (amivel később még találkozunk). Meglepően erős lejtő jön: kicsit kocogunk is, de közben is, meg később is meg-megállunk. Lenyűgöző! Á, semmi különös, csak az erdő. Csak?! Ezernyi szín, sejtelmes vagy teli napfény, az őszi erdő illata. A hulló falevelek „zaja” – és az érzés, ami mindezt összeköti.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Több derékszögű kanyart veszünk, de a jelzések – mint útunk során mindvégig – most is kifogástalanok. Ha nagy ritkán kiegészítésre szorulnak, akkor az is van, szalag formájában. Néha pedig – mint most is – kis tábla jelzi: újabb ellenőrző pont következik.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Megint csak felsőfokú jelzőkhöz kell nyúlnom (ez egy ilyen nap). A Csurgó-kúthoz érkeztünk. Első benyomás: barátságos kis tisztás, tábortűznél szalonnát sütő társaság.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Aztán vidám pontőrök, akik a pecsét mellé croissant-nal kínálnak, és végre körül is nézünk. Hát van mit! Kis patak, hatalmas szikla – és egy vízesés. A meredek oldal peremén zubog alá; hangulatosan, szívet-lelket gyönyörködtetően.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Felmegyünk a kaptatón, a forráshoz, de aztán kiderül: utunk nem az itt induló zöld kereszten, hanem továbbra is lent, a zöldön folytatódik – visszaereszkedünk hát. Elköszönünk a szépséges tisztástól – abban a meggyőződésben, hogy ide még többször is vissza kell jönni.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Követjük a girbegurba Köves-patak folyását. Olyannyira, hogy számos (sőt: számtalan) alakalommal metsszük is vonalát. Könnyű átkelések? Talán egy-két alkalommal – a többi esetben technika, óvatosság kell. Néha meg éppen gyorsaság vagy bátorság. Tény, hogy száraz lábbal sikerül az összes mutatvány, aminek határozottan örülünk.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Nagyon szép időnk van, és a fák, bokrok fürdenek a napsugarakban. Pompás bükkösök, tölgyesek akadnak útunkba: hol napsütötte, ritkás ligetek, hol meg sűrű erdők váltakoznak. Néhol még teljesen zöldek a lombok, másutt sárga-vörös, barna a meghatározó.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Hosszú balos ív jön: a track nem a térkép szerinti turistautat követi, hanem attól kissé kijjebb halad. Magunk is így járunk: úgy látszik, ez az új vonal – merthogy a jelzés is itt vezet. Aztán elköszönünk a zöldtől: kereszt-változata vezet át a sárga sávra – ami majd egészen a következő ellenőrző ponthoz visz.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Sok túrázóval is találkozunk ezen a szakaszon: a 17B táv beérkezői ők. Az erdőből kiérkezve pompás panoráma tárul a szemünk elé. Igen: Magyarpolány széléhez érkezünk.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Pónik és csacsik, lovak és birkák mellett ballagunk, aztán remek, gondozott füves ösvények visznek be a faluba. A temetőnél érkezünk be: kápolna- és templomtornyok, egyedi fakapu és gondozott sírok – mindehhez a ragyogó kék ég ad káprázatos hátteret.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Az iskola épületében találjuk meg az utolsó ellenőrző pontot, ami nekünk csak frissítőpont. A 17A távnak féltáv, a 17B-nek pedig rajt-cél. Forró teával kínálnak, de ropogós friss almát is kapunk. Aztán hajrá, jöhet a Kálvária! Meglepetésünkre nem része a túrának, de természetesen nem hagyjuk ki. Fotókon már többször láttam, olvastam is róla – csak nem megyek el a tövében?!

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

És persze nem bánjuk meg. Megbánni?! Maradandó élmény lesz ez is: a 173 lépcsőfok végigjárása tényleg „kálváriajárás”: jól el lehet mélyülni, magunkba szállni. Ráadásként a lépcsősor egy kitűnő kilátópontra visz fel: még így (kissé párásan) is messzire fürkészhet a tekintet: a horizonton a Kab-hegyet is ki tudjuk venni.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Visszatérés, jöhet a sárga kereszt, és az utolsó említésre méltó emelkedő. A Szent-kút felé megyünk: itt is egy (felújítás alatt álló) Kálvária van. Előbb kavicsos, majd erdei utak jönnek, míg a kúthoz érkezünk. Ahol megint káprázatos színek, gyönyörű fák, vörös avar fogad: jó itt lenni!

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Kis hullámzás a terepen, de komoly szint már nincs. A jelzések továbbra is kifogástalanok, de biztonság okáért pár helyen szalaggal is ráerősítenek. Az erdők változatosak – ennek okáért a színek és a látvány is. Az ösvények pedig – továbbra is – csak dicséretet érdemelhetnek.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Itt is sok túratársat érünk utol: ők meg a 17A visszatérői Döbröntére. Errefelé kissé ritkul az erdő, majd kaszálók, rétek is felbukkannak.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Észak (vagyis a cél) felé haladunk, fogy az út, és sajnálkozok, hogy ilyen gyorsan vissza fogunk érkezni. Jó lett volna még az őszi erdőkben barangolni: igyekszem megragadni és befogadni a látványt – és megőrizni emlékezetemben.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

A falu határában óriási pocsolyák bukkannak fel, amik szerencsére könnyen kikerülhetők. De nem mindenki gondolkodik így. Az ősz derekán járunk, de ez nem rettent vissza egy csapatot, hogy mezítláb gázoljanak ezekbe, hangos jókedvvel és vidámsággal. Mi azért inkább kerülünk, és a kis rét mentén, majd a fahídon át érkezünk be a községbe.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Nyüzsgés a Szarvas Ház udvarán: kisgyerektől a nyugdíjasig minden korosztály képviselteti magát. Boldog, csillogó szemű csöppségek, fáradt, de elégedett tekintetek. Öt-tizenhat lett a (nekünk) 29 km; teljesen elégedettek vagyunk. Megkapjuk az emléklapot, kitűzőt választhatunk a kínálatból, hátul zsíros kenyér, tea és alma. Tombola is van: meglepetésemre egy térképet nyerek!

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Aztán jöhet a reggel már befizetett remek gulyás, és még a kora délután otthon lehetünk. Gyors és élménydús nap volt: mennyire jó, hogy eljöttünk! És mennyire várom már a következőt.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Szöveg és fotók: Gombos Kálmán

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. július
Czigány Dávid:
Tornyosuló
38. Gerecse 50
38. alkalommal rendezték meg a Gerecse 50 teljesítménytúrát 2019. április 27-én, közel 6500-an...