Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2017. március 6.

A Borjúfő kora tavasszal is lenyűgöző

A Visegrád közelében található Borjúfő sziklaorra pazar panorámát kínál a Dunakanyarra. Minden évszakban remek kirándulóhely, az ébredező tavasz pedig még azokat is kirándulásra sarkallja, akik a hosszú telet leginkább a négy fal között töltötték.

Visegrád zsúfoltságára számítva túránkat a pilisszentlászlói Hegy-tető parkolójából indítottuk. Az Árpád-házi királyaink kedvenc vadászterületén fekvő falut előzőleg már több alkalommal meglátogattuk, ezért nem bántuk, hogy ez alkalommal nem érintettük.

 


A Pilisi Parkerdő Zrt. fejlesztésének köszönhetően több olyan, személygépkocsival is könnyen megközelíthető kiindulópontot építettek ki, mely a „Parkolj és bringázz”-akció keretében a kerékpárosoknak is kedvez. A Hegy-tető parkoló ennek a rendszernek a neves állomása. Az ismertető tábla különböző hosszúságú túratippekkel szolgál a bringások számára. Az innen alig három kilométernyire fekvő Pap-rétig tehát jól járható, aszfaltos út is vezet, míg az erdei ösvényeken két jelzést váltunk. A zöld kereszt a Szekrényes-követ megkerülve csatlakozik a Szentlászlóról érkező Kékhez.

 


A Pap-réten található kellemes piknikezőhelyet könnyű megközelíthetősége miatt többek is kihasználják, a két keréken érkezőkön kívül a babakocsis, kisgyermekes családok is élvezhetik. Az erdészház melletti útkereszteződést átszelve, a tisztás túloldalán tértünk be ismét a fák közé. Néhány perces sétát követően újabb füves terület, a Pálócki-rét közelében találjuk körtúránk kiinduló pontját. Az eddig velünk tartott piros sáv marad a földúton, a Kék és a kereszt pedig önálló ösvényeken indul tovább balra.

 


A főként bükkösön átvezető - kék - erdei úton hamarosan megérkeztünk az Urak-asztala meredeken leszakadó keleti oldalára, ahol régebben tábla is figyelmeztetett az útviszonyokra. A hegyoldalt harántoló ösvényen járva Spartacus-feelingünk támadt. Megértik ezt azok, akik jártak már a Visegrádi-hegység csodálatos panorámájú, római gladiátorról elnevezett útján. A hasonlóság annyira ugyan nem kísérteties, de itt is érdemes a lábunk elé nézni, mert a keskeny vágás egy embernek is elég szűkös.

 


Később javul a helyzet, és szélesebb teraszon haladhatunk. Érdemes balra tekinteni, mert a ritkán álló fák között a Naszály sebe is könnyen kivehető. A legenda szerint az Urak asztala nevét az erre vadászgató nemes urak étkező-pihenő helyéről kapta, de valószínűbb, hogy a név a tető hatalmas sziklatömbjére utal. A hegy tetején lévő főváros környéki, egykori légvédelmi rakétabázis a Pap-rétről közelíthető meg.

 


Kényelmes séta után a Vízverés nyergének tisztásán találtuk magunkat. 2011-ben, Dr. Madas László erdőmérnök tiszteletére avattak itt emléktáblát. A megalakuló Pilisi Állami Parkerdőgazdaság igazgatója sokat dolgozott az erdő és az ember kapcsolatának javításán. Igyekezett a rábízott természet jövedelmező kiaknázása mellett szem előtt tartani annak maximális védelmét. Felismerte, hogy az erdőgazdaságoknak alapfeladata az emberi rekreáció szolgálata is, így az erdei infrastruktúra megalkotását többek között a természetvédelem kérdéseivel összehangoltan tervezte meg. A Pilisben napjainkban is ezen vezérfonal mentén gazdálkodnak, aminek számtalan kilátó, menedékház, vagy éppen a Pilis Bike köszönheti a létét. Az emléktáblát viselő andezit kőtömb Madas kedvenc helyéről származik.

 


Miután kigyönyörködtük magunkat az avarban pompázó hóvirágcsokrokban, a kerítésen átívelő falépcsőn átmászva vetettük bele magunkat újfent az erdő sűrűjébe. Felkapaszkodtunk az Őr-hegy nyugati, fakitermeléstől hangos gerincére, ahol egy újabb létra után hagytuk magunk mögött a vadvédelmi kerítést. A Hajlékos-bérc északi oldalán leereszkedve szintben haladhattunk tovább. Az egyre keskenyedő gerincen a Moli-pihenőt közelítettük meg.

 

 

 


A nyugat felé váratlanul feltáruló panoráma jelezte, hogy a Barát-halomra érkeztünk. Letekintve a Dunakanyar látható, ahogy a folyó a Szent Mihály-hegyet kerüli meg. A kőpad kellemes pihenőhelyül szolgál, remek kilátópont a napsütötte hegyoldalon. A Vörös Meteor Természetbarát Egyesület 1975-ben Molnár Lajos emlékére jelölte meg a padot, azóta a térképeken is Moli néven találjuk. Az internetet böngészve a magyar hegymászás és turizmus arcképcsarnokában Molnár néven egyetlen személyt találtam, aki az 1900-as évek elején az óbudai fotószakosztály vezetője volt.

 


Rövid uzsonnaszünet után meredek lejtő állt előttünk. A legalább száz méter szintkülönbségű szakasz alján háromszög jelöléssel újabb csoda várt ránk. A vulkanikus köveken, öreg tölgyek és szép szál bükkfák között értünk ki a Borjúfő szikla kiszögellésére. Már a Dunakanyar középső, egy szélesebb szelete is feltűnik, Visegrád és a Dömösi-szoros, szemben pedig Nagymaros. Azt, hogy hogyan és mikor került Wass Albert emléke az oromra, nem sikerült kideríteni, de régebbi képeken a kék háromszög jelzés felfestése tette még látványosabbá az ikonikus fotótémát.

 


A jelzett út másik ágán tértünk vissza a kék sáv gyalogútjára, mely a Visegrádi kapu nyergéig vezet. A Fellegvár felől érkezők itt indulhatnak vissza, de a mi utunk a kék keresztre kanyarodva vált körré. A lefelé vezető út is rétekkel tarkított, melynek első képviselője a Mester-rét. Némi tanakodásra adott okot a helyes irány kiválasztása, az erdőjárók örök igazsága, hogy nem az utat, hanem a jelzést kell követni, ha célba akarunk érni. Néhol pár fenyőfa zöldje tarkította a képet, de sokáig épített látnivaló híján bandukoltunk. A zöld sáv csatlakozása végre kicsit felrázta a monoton menetelést, sőt az Etető-rét forrása felfrissülést is hozott.

 

 

 


A József-forrás, azaz Disznós-kút pihenőjéről olyannyira kevés információ található a világhálón, mint a közeli gerendafa kulcsosházról, mely talán Mihály névre hallgat. Itt egy újabb andezittömb őrzi bizonyos Lencz György nevét, akiről némi információt a Nimród vadászmagazin hasábjain olvashatunk. Az ismeretlen emlékköve zárja a látnivalók sorát, mert a kék kereszt hamarosan a Pálócki-rétre ér.

 


A hely népszerűségét példázza, hogy a sötétedéshez közeli órákban is sok kiránduló, kerékpáros társaságában tettük meg a Hegy-tetőig vezető utat, ahol még több parkoló autó várta túrázó, erdőjáró gazdáját.

 

 

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

 

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

 

Fedezzük fel a palóc fővárost!

Fedezzük fel a palóc fővárost!

2024.03.28.

A Nógrád vármegye északi peremén, Budapesttől jó órányi autózásra fekvő egykori vármegyeszékhely, Balassagyarmat erős túlzással sem nevezhető felkapott turistacélpontnak. Pedig ez a bájos, szépen fejlődő Ipoly-parti városka történelmi városközpontjával, a Palóc Ligettel, és a közelmúltban átadott, igényesen kialakított tematikus tanösvényeivel egy remek városnéző kirándulást ígér az ide látogatóknak.

→ Tovább
Mindszenty-emlékek nyomában a Cserhátban

Mindszenty-emlékek nyomában a Cserhátban

2024.03.20.

Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek a huszadik századi magyar történelem egyik legnagyobb hatású alakja az ötvenes években a felsőpetényi Almásy-kastélyban raboskodott. Ittlétének és szerencsés kiszabadulásának színhelyeit, emlékműveit kerestük fel a rétságiak által szervezett "Mindszenty nyomában" elnevezésű túrán.

→ Tovább