MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2017.05.30. 10:15,   Szöveg: Lánczi Péter,   Fotó: Lánczi Péter

A börzsönyi Nagy-völgy mindent tud

Lehetsz kerékpáros vagy bakancsos turista, pihenésre vágyó vagy felfedező kedvtől hajtott természetjáró, a börzsönyi Nagy-völgyben biztosan megtalálod a számításod.

A természetjárók körében kevésbé ismert észak-börzsönyi tájban húzódik a Nagy-völgy, ami eldugott és csendes környezetével változatos lehetőségeket kínál a természetjárás több műfajának. A kb. 12 km hosszú völgy bejárata Bernecebaráti alatt, a település déli részétől indul, majdnem teljes egészében átszelve a hegység északi részét, és a Vár-bérc és az Öreg-vágási-hegy között ér véget. Persze a völgyet nem csak Bernecebarátiból, hanem számos módon elérhetjük. Vegyük végig a lehetőségeket, illetve, hogy mit is kínál nekünk a Nagy-völgy.

 

Fotó: Lánczi Péter


Az egyszerűség kedvéért – és mert kerékpárral tömegközlekedve így praktikus – mi most keletről nyugatra haladva mutatjuk be a völgyet azon az erdészeti úton, ami Nagyoroszit és Bernecebarátit köti össze, és amin a zöld kerékpáros út is fut. Bringával alig 6 km-t, és alig 200 m szintemelkedést kell megtennünk Nagyoroszi vasútállomástól, hogy aztán Pénzásástól csak beguruljunk a Nagy-völgybe. Az útburkolat viszont végig nagyon változatos, sajnos helyenként igen rossz minőségű, ezért inkább a mountain bike-kal ajánljuk a bejárását, semmint országúti bringával.

 

Fotó: Lánczi Péter


A Pénzásástól ereszkedő kanyargós utunk utolsó fordulójánál érünk be a Nagy-völgybe. Ennél a kanyarnál máris egy lehetőség kínálkozik, hogy egy kis kitérővel ellátogassunk a Börzsöny egyik leghíresebb történelmi helyére, a Drégelyvárhoz. Az út oda-vissza sincs összesen két kilométer, tehát megéri lekötni a bringát és gyalogos üzemmódra váltani, hiszen a romokon kívül itt a kilátás is pazar.

 

Fotó: Lánczi Péter


Ahogy tovább haladunk az erdészeti úton – melybe immáron a szintén Nagyorosziból induló piros és a Mária-út „m” jelzései is becsatlakozott –, az egyre rosszabb minőségűvé válik, ezért száguldozni aligha fogunk rajta. De talán nem is olyan nagy baj ez, hiszen itt nem is ez a cél. Gyalog sem hosszú az a szakasz, melyet a jelzések becsatlakozásától teszünk meg a deszkáspusztai pihenőhelyig.

 

Fotó: Lánczi Péter


Deszkáspusztánál csatlakozik be a zöld turistaút is, ami szintén Nagyorosziból indul és a Pénzásás érintésével a Várbükk oldalában ér le ide. Egykoron három ház is állt itt, amely az erdőőr családjának szolgált otthonaként, illetve a járőröző csendőröknek is volt itt szolgálati házuk. Deszkáspuszta a második világháború után elnéptelenedett és pusztulásnak indult. 2006-ban dózerolták el az utolsó rozoga épületét, amely a turisták számára évekig kulcsosházként üzemelt. Épületként itt mára csak a pihenő esőbeállója áll, és csak egy-két kerti növény és a sorba ültetett fenyőfák jelzik, hogy egykor laktak itt.

 

Fotó: Lánczi Péter

 

A nemrégiben felújított pihenőhely kiváló piknikezésre, szalonnasütésre, és akár sátrazásra vagy bivakolásra is. A hatalmas fenyőfák alatt sík terep, több asztal és pad, illetve két tűzrakóhely is fokozza a kényelmet. A táborhely egyetlen szépséghibája, hogy bár itt, az út mentén még egy kút is található, de az már aligha alkalmas víznyerésre. Mosakodásra, felfrissülésre azért így is van módunk az út túloldalán futó Nagy-Völgyi-patakban, persze szem előtt tartva a környezetvédelmi szempontokat. Tehát semmiféleképpen ne engedjünk vegyszert a patakba!

 

Fotó: Lánczi Péter


Alig párszáz méterre szintén az út mentén és a patak partján találjuk a Deszkáspusztai Mária-barlangot. Mielőtt barlangászsisakot húznánk, tudnunk kell, hogy itt szó sincsen a föld mélyébe törő üregről. Az egykor Deszkáspusztán élő Forgács József – aki az egyházközösség elöljárósági tagja is volt – egy alkalommal lovas kocsival az útról a patakba zuhant, és miután csodával határos módon semmi baja sem esett, hálából a patak köveiből kis barlang formájú kegyhelyet épített Mária tiszteletére. Nem véletlen, hogy a Mária-út is a Nagy-völgyön keresztül halad, hiszen majd a későbbiekben is találunk Szűz Máriának épített emlékhelyet. A „barlangnál” is van mód pihenésre, táborozásra, hiszen padokat és asztalokat itt is találunk. Bár az is igaz, hogy a csalános gyakran birtokba veszi ezt a területet.

 

Fotó: Lánczi Péter


Alig teszünk meg 250 métert, máris a híres nógrádi betyár, Sisa Pista forrásánál találjuk magunkat. A Betyár-kutat az út melletti patakon átívelő, hangulatos kis fahídon közelíthetjük meg. A forrás és pihenőhely kétségtelenül a környék egyik legideálisabb táborozóhelye. Az égeresben kanyargó patak partja idillikus környezet a sütögetéshez és a sátrazáshoz, leszámítva, hogy az árnyékos és vízben bővelkedő helyet a szúnyogok is kedvelik. A pihenőhely feletti rét szélén hatalmas magasles is áll, ami egy vihar esetén kiváló menedék, bivakolásra pedig tökéletes.

 

Fotó: Lánczi Péter


Sisa Pistáról, a környék flórájáról és geológiai érdekességeiről nemcsak itt a Betyár-kútnál, hanem az út túloldalán induló Oszlai-árokban is olvashatunk. A Sisa Pista tanösvény 500 méter hosszú és egészen a betyár egykori – mára már beomlott – barlangjához vezet fel. Az árokból előtörő hatalmas sziklafalak a Börzsöny egyedülálló geológiai érdekességei. A hegységnek ez a része a legrégebbi, mintegy 16 millió évvel ezelőtti vulkanikus tevékenységnek köszönhetően jött létre. A felszíni formák és a kőzetanyagok egyszerre tanúskodnak az egykor itt hullámzó tengerek üledéktörmelékéről és a vulkánkitörések andezitanyagáról. Az árok neve a szláv eredetű oszla szóból ered, amely fenőkövet jelent. Ez nem véletlen, hiszen a közeli Bernecebaráti lakosai az árok mélyén gyűjtötték be a kaszákhoz, sarlók élezéséhez szükséges fenőkövet.

 

Fotó: Lánczi Péter

 

Fotó: Lánczi Péter


Az Oszlai-ároktól továbbhaladva a Nagy-völgy árnyas és murvás útján, jobb kéz felől gazdag élővilággal bíró kis tavat pillanthatunk meg. Bár a tavacska igen kicsi – azt is gondolhatnánk, hogy csak egy pocsolya –, de a víz jó minőségét buja, zöld növényzet, és nem ritkán kacsacsalád is jelzi. Az úton továbbá nemcsak itt, de szinte végig foltos szalamandrákkal és hatalmas zöld gyíkokkal is találkozhatunk.

 

Fotó: Lánczi Péter


Továbbra is a Nagy-völgyi-patak mentén haladunk, majd kisvártatva elérjük az Oszlopó-forrást, és a vele szomszédos pihenőhelyet. A forrás bár kiépített, hűsítő vizéhez csak merítéssel tudunk hozzájutni, ami gyakran kérdésessé teszi annak fogyasztásra alkalmas minőségét. A forrással szemben, a patak túloldalán, hangulatos réten kis faházikó áll, mely szintén tökéletes táborozóhely. Az itt található asztalokra, padokra, tűzrakóhelyre már ráférne a felújítás, de a célnak még megfelelnek. A házikó előtt elterülő rét bőven szolgáltat helyet a sátrazáshoz, ahonnan egy derűs éjszakán a hullócsillagokat is remekül számolgathatjuk. A helyszín teljes látképét csak a patak túloldalán futó út állapota rontja némiképp, amit az erdészeti munkák nyomai csúfítanak.

 

Fotó: Lánczi Péter

 

Fotó: Lánczi Péter


A következő pihenőhelyet a Kalakocs-patak és a Nagy-völgy-patak találkozásánál találjuk, ahol a zöld jelzés lecsatlakozik rólunk, és meredeken a Zöld-mál oldalában Hontnak veszi az irányt. Az Oszlopótól alig több mint egy kilométerre fekvő Kalakocsi pihenő szintén egy patakparti, faházas, tűzrakós kis menedék. Az erdészet sokáig itt, a pihenő mellett – hasonlóan az Oszlopói pihenőhöz – depózta a hegyoldalban letermelt fát, ami ezen az útszakaszon is nyomokat hagyott. Manapság viszont már nem kell hatalmas farakásoktól és folyamatosan zúgó munkagépektől tartanunk, a munkálatok mostanság alábbhagytak, a völgy kezd megnyugodni.
A Bernecebaráti felé vezető út egyre rosszabb minőségű, amin az erdészet munkagépei által korábban ráhordott sár még inkább rontott. Ez leginkább esős idő után jelenthet problémát a bringásoknak, bár akik széles gumikkal vannak felszerelve, azoknak ez sem lehet akadály.

 

Fotó: Lánczi Péter


A Kalakocs pihenőtől már csak a zöld kerékpáros jelzés és a Mária-út halad tovább az utonkon, amin három kilométert megtéve érjük el a Nagy-völgy utolsó esővédett pihenőhelyét. Itt is ugyanolyan faházikót találunk, mint a korábbi helyeken, azzal a különbséggel, hogy ez közvetlenül az út mellett található. A házikó előtt elterülő hatalmas rét szélén kanyarog a Nagy-völgy-patak, mely felett egykoron áthaladt a keskeny nyomtávú vasút, ami 1969-ig járt erre a környék völgyeiből kitermelt fateherrel. Ennek nyomait már csak a félig leomlott hídpillérek jelzik. A réten még egy népes cserkészcsapat is kényelmesen tábort verhet, vagy akár egy focimeccset is lehetne rendezni, viszont akadályt jelenthet a magas növényzet, amit néha kaszálnak, néha nem.

 

Fotó: Lánczi Péter


A térképen név nélkül feltüntetett pihenőt a házikón elhelyezett kis fatáblácska tanúsága szerint Veres-fűzeknek hívják. A Bernecebarátihoz közeli hely elegendő távolságra van a településtől ahhoz, hogy úgy érezzük, kint vagyunk a természetben, de elég közel is hozzá, ha táborozásunk alkalmával valamit be kell szereznünk az esti sütögetéshez.

 

Fotó: Lánczi Péter


A táborhelytől nem messze találjuk a sárga kereszt jelzést, ami az Ozmotringra kapaszkodik fel, mielőtt belecsatlakozik a Tótok-útjának is nevezett sárga útba, ami a hegység északkeleti részét átszelve köti össze Kemencét és Diósjenőt. A sárga kereszt becsatlakozásától már nincs egy kilométer se a település szélén álló Máriácska. A sziklafal oldalában álló, elkerített kis kegyhelynél mindig friss virág jelzi, hogy a helyiek Jézus édesanyját különleges tiszteletben tartják. A Máriácska mellett a jobb- és baloldalon található, jelentéktelennek tűnő kis lyukak egy 15 millió évvel ez előtti vulkánkitörés során betemetett fák nyomai.

 

Fotó: Lánczi Péter


Bernecebarátit elérve magunk mögött hagytuk a hangulatos táborhelyekkel tűzdelt, és megannyi túralehetőséget kínáló Nagy-völgyet, mely sűrű erdőkkel, virágos rétekkel és csordogáló patakkal hívogatja a természetjárókat. A települést érintve akár be is fejezhetjük a túrát, de kerékpárral még folytatnunk kell az utat, hogy tömegközlekedésre szállhassunk. Utóbbi esetben három kilométert megtéve érjük el az országúton Kemencét, ahonnan a Kemence-völgy vonulatát és a piros kerékpáros jelet követve szelhetjük át újra a Börzsönyt egy kényelmes aszfaltúton. Ezen az úton egy kb. 24 km-es tekeréssel érhetünk vissza Nagyorosziba, vagy az útelágazódásnál továbbra is egyenesen haladva, egy kicsivel több emelkedőt tartogató, de rövidebb, 20 km-es úttal érhetünk be Diósjenőre, ahol szintén vonatra szállhatunk.


Mehetünk a Börzsönybe bringával vagy gyalogosan, áthaladhatunk rajta vagy táborozhatunk a kijelölt helyeken, de mindig figyeljünk oda a pihenőhelyek rendjére és természet védelmére, hiszen mi csak látogatók vagyunk az itt élő védett növények és állatok otthonában.

 

Térkép: Bagaméri Gergely

Mária-barlang
Betyár-kút
Betyár-kút
Oszlai-árok tanösvény
Les a Betyár-forrásnál
Les a Betyár-forrásnál
Oszlopó-forrás
Oszlopó-forrás
Az Oszlopó-forrás előtt
Kalakocs
Veres-fűzek
Veres-fűzek
Veres-fűzek


HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. június
Majoros Ildikó:
Kéken is az égig
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...