Tóni a kéken

2015. szeptember 21.

A Cserhát színei - Becskétől Nógrádsipekig - 37. nap

A Mader család barátságos vendéglátása megalapozta a jó hangulatot a vasárnapi túrához a Cserhátban.

A remek vacsorát közös éneklés zárta, emelkedett hangulatban. Ezért reggel kicsit fáradtan indult a társaság, és a Mader családot mindenki a szívébe zárta. Nyitrai Csilla már harmadszorra jött vissza Tónit kísérni, újoncként pedig Untener Ádám „debütált” a csapatba. Ádám gyógytestnevelő és igen jó humorral megáldott, természetimádó fiatalember.

 



A vidám kompánia a napi távot megfejelte még hét kilométerrel, mert meglátogatták Zaka Dominikát, aki Nelásdpusztán él egy jurtában a családjával. A jurta kialakítása praktikus, remekül szolgálja a család napi szükségleteit, kényelmes és meghitt. Dominikáék a természettel teljes összhangban boldog, már-már irigylésre méltó szabad életet élnek.

 


Gyönyörű színeket kaptak az ősztől a lombok. Talán ezen a napon tűnt fel először, hogy tényleg vége a nyárnak. Az éjszakai viharnak köszönhetően a talaj tiszta sár volt, és a nehéz terepen Tóniék szinte egész nap „dagonyáztak”, ám a szép és változatos táj minden problémát, nyűgöt feledtetett. Takaros palóc falvakat láttak útjuk során.

 



A leghosszabb túranapot tudhatják maguk mögött, mert az útviszonyok miatt csak este nyolc óra körül értek be Nógrádsipekre, ahol a Tornácos Vendégházban pihenték ki a nap fáradalmait.


Kísérők: Untener Ádám, Nyitrai Csilla, Papp Adrienn, Izsák Csongor, Adler János, Kovács Krisztián, Friesz Mónika

Pecsételőhelyek: Szandaváralja, Cserhátsurány, Nógrádsipek


Írta: Friesz Mónika



 

Bárki jelentkezhet Tóni mellé túratársnak

Az október 11-ig tartó túrába még bárki becsatlakozhat önkéntes kísérőnek a turatars@termeszetjaro.hu címen. Itt tudod megnézni a tervezett menetrendet. Tóni kalandjait pedig a Facebook-oldalán lehet nyomon követni.

 

 

 


 

Toronyiránt és busszal az Alföldön - Furtától Körösnagyharsányig

Toronyiránt és busszal az Alföldön - Furtától Körösnagyharsányig

2016.06.17.

Furtán elköszöntünk Olgától, aki kikísért minket a falu határába, és bízva abban, hogy profi túrázókkal van dolga, útnak eresztett minket. Addig nem is volt baj, amíg az országúton gyalogoltunk, viszont amikor letértünk a földútra, elvesztettük a jelet, aztán az utat, mert mindent nyakig érő gaz borított.

 

→ Tovább