A felmérők hétköznapjai

Olvasóink közül többen érdeklődtek, hogy hogyan és miként zajlott a felmérés, nekik szeretnék még több információval szolgálni.

Szerző:
Szabó Zoltán
Fotó:
Kovács Attila
2013. október 8.

Olvasóink közül többen érdeklődtek, hogy hogyan és miként zajlott a felmérés, nekik szeretnék még több információval szolgálni.

A 11 tagú felmérők egyike, Szabó Zoltán írta meg számunkra az Országos Kékkör felmérésének részleteit, hogy miként és hogyan zajlottak napjaik az elmúlt 4 hónapban.

 

Így kezdődik...

Reggel fél hét. Az első ébredő (többnyire ugyanaz a személy) kikecmereg, majd visszatér és csomagolni kezd.

Általában a legzörgősebb zacskókkal foglalatoskodik, hogy tudtára adja a még szendergőknek: reggel van. Ha

ez hatástalan, jön a papucs klaffogtatása, később az este kiürült vájling megkondítása, vagy egy vadászkürt

megszólaltatása, nem sok sikerrel. Hát, ahogy az lenni szokott…

 

Előkészítő mozzanatok a felmérés megkezdése előtt

A felmérés hétköznapjaiban általában reggel kerülnek le a műszerek és az egyéb kiegészítők az elektromos

töltőegységekről. A kaotikusnak tűnő vezeték halmok, műszerek és világító ledek látszólagos összevisszaságából

a helyére kerül minden. A gondosan megszámozott eszközöket és kábeleket a megfelelő hordeszközbe

csomagoljuk. Amennyiben felmérő cserére kerül sor, a műszert az átvevő egy eszközlista alapján veszi

használatba.

 

A felmérő felszerelése a következő egységekből áll:

ProMark GPS műszer a külső antennával, az antennarúddal (mi „spádénak” becézzük a piros színű póznát),

turista GPS, digitális fényképezőgép, pecsételőfüzet és pecsétpárna valamint a turistatérkép. Minden műszerhez

tartalék akkumulátort is viszünk. A felmérő még egyszer ellenőrzi, hogy a megfelelő számú készletet vette

magához, valamint azt, hogy a megfelelő számú itinert (melyet előző este izgalmas és várakozással teli

sorshúzással „nyert” meg) vigye magával. Az itiner egy olyan előkészített térképlap másolat, amelyen

rajta vannak a fontosabb információk, várható úthibák, pecsételőhelyek stb. Az itiner-dokumentumokat a

felmérés vezetője állítja össze, gyakran éjszakába nyúló túlórázással. Erre rögzíti a felmérő az észrevételeit

és tapasztalatait, valamint a javaslatokat, esetleges benyomásait is. Ez a dokumentum egy adatlappal is ki van

egészítve, amelyre a felmérés adatai kerülnek.

 

A felmérők „szórása” a terepi kezdőpontokra

Az aktuális „szállító” is megkapja az útvonaltervet, már azt amelyik őt illeti. Ezen rajta vannak azok az

állomások ahonnan a felmérők indulnak, és azok ahova érkeznek. Amíg a felmérők megbeszélik hogy hol

találkoznak egymással, addig a szállító áttanulmányozza az autóstérképet, majd életre kelti a fedélzeti GPS-
t. Elindulunk, és figyeljük az út mentén hol bukkan elő a jelzés. A jelzés hiánya az utat szegélyező fasorok

esetében hosszas keresgélést okoz. Sok esetben csak egy gyenge taposott nyom alapján tudjuk meghatározni az út induló vagy becsatlakozó szakaszát. Ezeken a helyeken kiszáll egy vagy két felmérő, akik rövid egyeztetés

után magukra maradnak.

 

 

A mérés megkezdése

A felmérő még egyszer megbizonyosodik arról hogy jó helyen van-e, majd meghatározza a menetirányt, és

bekapcsolja a műszereket. Amíg a GPS-ek magukhoz térnek, kitölti az adatlapot, amelyre felkerül a dátum,

a felmérésre kerülő szakasz kódja, a felmérő neve, az indulás helye és koordinátái, és a műszerek száma. A

felmérő műszerben új fájlt nyitunk, amelynek az útvonal kódját adjuk meg. Ekkorra a műszer már betájolta

magát, megkezdhetjük tehát a mérést. A mérés elindítása után megadjuk azt az útjellemzőt, amit magunk

előtt látunk. A műszer érintő képernyőjén felsorolás szerűen jelennek meg az egyes attribútumok. Például az

útjellemzők alatt legördülő listában kiválaszthatjuk az út típusát, pl. dózerút, és annak felületi jellemzőjét, hogy

pl. földes vagy köves stb. A műszer ezeknek a paramétereknek a megadása közben pontosan beátlagolja a pozíciónkat, amelyet pontfájlként rögzít és jelez. Elindulunk. Az útvonalmérés során arra kell törekednünk, hogy az útvonal tengelyvonalában haladjunk. Ez az útviszonyoktól függően többé-kevésbé sikerül is. Felvetődik az a leggyakrabban hallható kérdés, hogy mit teszünk a közutakon. Természetesen a magunk és a későbbiekben a felmérésünk alapján haladó túrázók biztonsága érdekében szabályosan haladunk az út bal oldalán. Sajnos a később ellenkező irányban haladóknak ez dilemmát okozhat. A túrázónak ebben az esetben el kell fogadnia azt, hogy ennek dacára mégis jó úton halad.

 

Amennyiben útakadályhoz érkezünk és azt nem lehet biztonságosan leküzdeni, kerülnünk kell. Az útvonalon

ilyenkor egy szüneteltetéssel, majd a kerülés utáni újraindítással küszöbölhetjük ki az akadály megjelenését.

Annak viszont hogy ennek nyoma legyen, útakadály pontként, POI-nak vesszük fel.

 

 

POI-k rögzítése

Fontos hogy menet közben gyakran ellenőrizzük, hogy a mérés megfelelően haladjon, vagyis látnunk kell

a „csiganyálat”. A mért útvonal vonalfájlként kerül rögzítésre. Amint olyan helyre érkezünk, amely jellemzi az

útvonalat, azt felvesszük POI-nak (point of interest). Ezek a pontok szintén betáplált attribútumok, amelyekből

a műszer több mint 60 elemet tartalmaz. Gyakorlatilag minden információ kódolva van valamilyen jellemzővel.

Legyen az természeti látnivaló, kilátóhely vagy látványosság, szálláshely vagy élelmiszerbolt, közkút vagy

buszmegálló. Az útjellemzőktől eltérően a POI-k nem az útvonalon kerülnek rögzítésre, hanem értelemszerűen

attól az esetek jelentős részében távolabb. Ilyenkor szüneteltetjük az útvonalmérést, és megkezdjük a

pontfelvételeket. Az illető pontra állva a műszerben megkeressük a megfelelő kódot, majd kiválasztva azt a

műszer átlagolással meghatározza a pont helyzetét. Ez általában tíz másodpercet vesz igénybe. A POI típusa

mellett megadhatjuk megjegyzésben az arra jellemző fontosabb információt, röviden. Gyorsan halad a felmérés,

ha olyan útszakaszon haladunk, amelynek jellemzői nem sokat változnak, kevés a POI és esetenként több

kilométeres szakaszt lehet egyben belátni. A feladat akkor válik izgalmassá, amikor a felmérő egy turista

központba vagy pihenőövezetbe érkezik. Nézzünk egy átlagos pihenőhelyet, és szüneteltessük az útvonalmérést.

 

Esőbeálló, játszótér vagy kalandpark, épített tűzrakóhely, pad asztallal, WC. Ha a park nagy területen van

kialakítva és nem zsúfolt, bizony minden egyes tereptárgy, esetenként az igen kedvelt „pad asztallal” mellé

odaállunk átlagolni.

 

Szerencsés esetben a park végében egy élemiszer/vendéglátás - büfé/kocsma - „Kicsi huszár” - nevű

egység is van, amit szintén rögzítenünk kell, majd kicsit kifújjuk magunkat és egy jó pofa sörrel üdvözöljük

valamelyik hazai főzőüzemünket. A POI-k felvétele után visszamegyünk a vonal végpontjához és folytatjuk az

útvonalmérést.

 

 

Útkereszteződések bemérése

A kék útvonal felmérésének későbbi fejlesztéséhez nyújt segítséget a kereszteződések bemérése. Itt

természetesen a jelzett turista ösvényekről van szó. Többnyire elegendő lenne egy pont felvétele, de előfordulnak olyan kereszteződések, ahol nem lehet pontszerűen felvenni a kereszteződések csomópontjait. Itt praktikusabb a vonalas fájl. A szüneteltetés után az elágazó ösvény első 20-30 méterén megyünk végig, majd rögzítjük a jelzés minőségét.

 

Pecsételőhelyek bemérése

Kiemelt jelentőségű pont a pecsételőhely. Az útvonal bejárását igazoló pecsétek elhelyezése nagyon változó,

és nincs mind az útvonal közvetlen közelében. Előfordul olyan pecséthely, amely az útvonaltól több mint egy

km távolságra van. Az ilyen helyekhez leágazó útvonalat mérünk fel, amely segítségével egyszerűbb lesz a

megközelítés. Rögzítjük a pontot POI-ként, pecsételünk a füzetbe és az itinerre, majd fotóval dokumentáljuk a

pecsét és a pecsételőhely állapotát.

 

 

Fotódokumentáció készítése

Fontos segédeszközünk a helymeghatározásra és filmfelvétel készítésére is alkalmas fényképezőgép. A víz

és ütésálló pocket géppel kitűnően lehet dokumentálni a felmérés menetét. Legfontosabb feladat az, hogy

minden jellegzetes pontról készüljön felvétel, beleértve a POI-kat is. A pontmérés után a gép bekapcsolása és

néhány beállítás után a gép kijelzőjén láthatjuk a GPS állapotát, és ha bemérésre került a pozíció, elkészítjük a

felvételt. A filmfelvevőt általában akkor használjuk, ha a megjegyzésünk hosszabb lélegzetű, mint a műszerben

rendelkezésre álló megjegyzés rovat kapacitása. Például egy olyan területen, ahol az út állapota elfogadhatatlan,

a kamerával egy svenket készítünk, szöveges megjegyzéssel. De ugyanígy felvételre kerülhetnek a kék jelzésen

elhaladó erdészeti munkagépek, az utat lezáró elektromos töltésű drótkerítések is, meglehetősen szubjektív

véleményezéssel.

 

A felmérés befejezése

Mikor az itinerünk szerint a végpontra érkezünk, lezárjuk a felmérést. Ez többnyire egy jellegzetesebb pont,

vagy annak hiányában egy töréspont. Általában azonban sikerült találnunk olyan helyet, pl. pecsételőhelyet

vagy kocsmát stb., ahol az egyes szakaszokat csatlakoztatni tudtuk. A felmérés végén a műszerben rögzítjük

az útvonal minőségét, nehézségi fokát. Gondosan elmentjük a projektfájlt, és leállítjuk a készüléket. A turista

GPS-ben hasonló kódszámon elmentjük az útvonalat, majd azt is leállítjuk. Az adatlapon rögzítjük a felmérés

befejezésének helyét, koordinátáit, a legfontosabb megjegyzéseket és észrevételeket.

 

 

Összegyűjtés és kimentés

A felmérők helyzetéről a szállító folyamatosan tájékozódik. Ha a felmérő már meg tudja ítélni, hogy mikor

érkezik meg az út végére, értesíti a szállítót, és megadja a várható érkezés időpontját. A szállító ennek

megfelelően úgy tervezi meg az összegyűjtést, hogy a felmérő a lehető legkevesebbet várakozzon. Szerencsés

esetben az útszakasz vége településen van, ilyenkor a felmérő „biztonságban van”. Kevésbé kellemes, ha a főút

mellett egy árok partján kell várakozni, néha két-három órát. Az egyes szakaszok ugyanis csak nagyon ritkán

haladnak a főúttal párhuzamosan. Kimentésre akkor van szükség, ha az adott végponton a helyzet morálisan nem megnyugtató, vagy az időjárási viszonyok miatt a várakozás kritikussá válik. esetleg valamilyen sérülés történik.

 

A nap végén

A szálláshelyek megválasztásánál két fontos szempontot vettünk alapul. Egyik legfontosabb hogy legyen villany.

A visszaérkező felmérők a műszereket átadják a munkacsoport vezető-informatikusának, aki elsőként minden

eszközt és akkumulátort gondosan töltőre kapcsol. A felmérők a műszerek adathordozóit (ostyák) is átadják.

Az adatok ezek után letöltésre és ellenőrzésre kerülnek. A nyers adatokat megjelenítve még a helyszínen

eldönthető hogy mely szakaszra kell esetlegesen visszamenni valami hiba miatt. A hibákat a legtöbb esetben a

fedettség okozta anomáliák jelenthetik, ill. a műszerek igénybevételéből adódó műszaki okok. Miután minden

műszer adatainak megtörtént a biztonsági mentése, az informatikus megfelelően elrendezi a letöltött útvonalat és dokumentációs fájlokat az MTSZ-hez való továbbításra. Fontos hogy legyen valamilyen internetes hálózat is. A felmérők kitöltik az adatlapokat, pótolják a hiányokat, és csak utána ehetnek…

 

A másik legfontosabb szempont, hogy legyen a szálláson megfelelő konyha. A felmérő csoport gasztronómusa

még nap közben a szállítót bízza meg a vacsora hozzávalóinak beszerzésével. Így este gyakorlatilag

mindenkinek jut feladat, és ha a séf is formában van, még este tíz előtt asztal köré ülhetünk.

Cikkajánló