A Gerecse50 pontőrei - a borász bányász és a zsíroskenyerek mestere

Most két urat, Somogyi Imre és Kovács Lajos pontőröket ismerhetitek meg. A Vulkán TSE két oszlopos tagja közül Imre a zsíroskenyerek mestere, a frissítőállomáson szolgál, míg Lajossal minden Gerecse50-en túrázó találkozik, mert, a legelső állomásnál, a János-forrásnál dolgozik.

Szerző:
Dabis Balázs Silvius
Fotó:
Dabis Balázs Silvius
2014. március 6.

Most két urat, Somogyi Imre és Kovács Lajos pontőröket ismerhetitek meg. A Vulkán TSE két oszlopos tagja közül Imre a zsíroskenyerek mestere, a frissítőállomáson szolgál, míg Lajossal minden Gerecse50-en túrázó találkozik, mert, a legelső állomásnál, a János-forrásnál dolgozik.

Önből hogyan lett természetjáró?

S.I.: Közel laktunk az erdőhöz. Apukámék mindig vittek kirándulni, de a szervezett természetjárással csak 1983-ban találkoztam először. Bécsbe kerekeztünk el és ez annyira megtetszett nekem, hogy azóta rendszeresen járok ilyen közösségekbe. A bringázás mellett barlangászunk, vizitúrázunk is, de a sárkányrepülés eddig még kimaradt.

 

Ön hol teljesít szolgálatot a Gerecse50 teljesítménytúrán?
S.I.:
Én a vértestolnai állomáson vagyok, ahol szódavizet, meg zsíroskenyeret adunk hagymával a túrázóknak. Kérhetik paprikával, vagy anélkül, ki hogyan szereti. Sok hölgy segít a kenyerek megkenésében és az állomásra érkezők bátorításában, mert bizony mi már a 32. kilométernél igyekszünk erőt adni nekik a sikeres befejezéshez.

 

Lajos, Önből hogyan lett pontőr?
K.L.:
Szorgosan teljesítettem kilenc éven keresztül ezt a teljesítménytúrát, amikor az egyik ponton üresedés miatt új pontőrre volt szükségük. Felkértek, én pedig örömmel vállaltam.

 

Ön mivel foglalkozott korábban?
K.L.:
Bányász voltam. Sokan szerettük a természetjárást a bányászok közül is, saját szakosztályunk volt, csak 2000-ben csatlakoztam a Vulkán TSE-hez, de még ma is működik a bányászok szakosztálya. Itt többen voltak, azért jöttem át, jobb perspektívákat találtam, meg a bányász szakosztályba kevesebb hölgy járt.

 

 

Újságcikk a Vulkán Tömegsport Egyesületről

 

Mi a jó a teljesítménytúrázásban? Ilyenkor teljesen felbolydul az erdő nyugalma.
A Gerecse 50 alatt pedig hatalmas tömegek járják az erdőt.
S.I:
Igen, külön atmoszférája van az ilyen megmozdulásoknak. Havonta egyszer élvezettel nézzük, hogy milyen sokan járjuk közösen a természetet, azután mi is visszavágyunk a nyugodt természetbe. Sok nagylétszámú rendezvényen veszünk részt.


Mikor kezdődik el a szervezési munka?
S.I.:
Sok feladatot már hónapokkal előtte meg kell oldani. Februárban már elég sokan foglalkoznuk a túra szervezésével. Az élelmiszerek esetében persze a frissesség az elsődleges szempont, azokat előző nap kell beszereznünk a megfeleő mennyiségben. A verseny napján korán kell kelni, már 5 órakor kivonulunk a helyszínre. Elég sokmindent kell kivinni, pavilonokat felállítani, előkészülni. Szerencsére a mi állomásunkhoz is el lehet jutni autóval, de mind a 10-et olyan helyre tettük, amelyek járművel viszonylag jól megközelíthetők.


Milyen ez a közösség?
K.L:
Nagyon jó ide tartozni, jól kijövünk egymással és hatékonyan tudunk együttdolgozni, ha valamilyen nagyszabású rendezvény van. A Gerecse 50 sikere is ebben rejlik.


Az utódokat sikerült megfertőzni a természetjárás "vírusával"?
S.I.:
Nem, erős az immunrendszerük. Jönnének ők, csak annyit kell dolgozniuk, hogy szabadidejüket házimunkára, családra kell fordítaniuk. Azért aggitálom őket, Zsuzsa lányom tag is volt egy ideig a szakosztályban, néha eljönnek, de sajnos ma már más a fiatalok élete, mint a miénk volt.

K.L.: Mi tennénk sokat az utánpótlásért, de nem nagyon jönnek. Az unokákat még könnyű elcsábítani, amíg iskolások, de utána más érdekli őket, ami természetes is. A saját korosztályuk vonzza őket, az idősebbek között már nem érzik annyira jól magukat.

 

Azért a teljesítménytúrázás a fiatalok körében is népszerű!
K.L: Ez tény, ott én is látom évről évre, hogy milyen sok a fiatal. Az egész országból érkeznek ide, és külföldről is sokan jönnek. Szlovákiából egész csoportok, de Ausztriából, Franciaországból is rendszeresen érkeznek a Gerecse 50-re.


Volt-e valami nagyon kedves emléke a Gerecse50-en?
K.L.:
Nekem mindegyik ugyanúgy egy nagyon kedves emlék. Én a János-forrásnál, az első helyen bélyegezek sokadmagammal. Itt rengetegen jönnek, hiszen valamennyi távot teljesítő teljesítménytúrázó érinti ezt az állomást. Robotmunka ez, de szeretem csinálni.


A Gerecse50 pontőri feladatain kívül Ön milyen szerepet tölt be a szakosztályban?
K.L.:
Én a környékbeli hegyeken vagyok a túrák vezetője, a Gerecsében és a Vértesben kalauzolom a szakosztályt, meg a Hosszú-hegyre.


Mi van a Hosszú-hegyen?
K.L.:
Ott van a pincém. Meghívom a túratársakat ott is egy kis zsíroskenyérre, teácskára, borocskára.
 

 

Éjszakai túra


Pénteken este útrakél csapatunk

Ahogy én elnézem szépen haladunk!!

Várgesztesen pihenő amig besötétedik,

Mindenki kedvére táplálkozik.

Szép éjszaka van, elkísér a hold

Csillagok ragyognak vígan gyalogolunk!

Imre sokszor lemarad, csak nem lelt aranyat!

Mátyáskútnál végleg elveszett, Kovács Pista érte ment.

Elzsibbadva ült a trónon, éppen szónokolni készült

Megzavarták, így a trónról leszédült.

Igaz a sötétben nem láthatta, hogy amit bitorolt

A megkönnyebbülészeti körgugolda volt!!!

 

 

 

KORÁBBI CIKKEINK:

Generációról generációra

A Gerecse50 hivatalos honlapja

Gerece50 rovat a turistamagazin.hu-n
 

 


Cikkajánló