Sorozatunk újabb epizódjában a túravezető Piroskával ismerkedhettek meg, aki a Gerecse50 utolsó előtti ellenőrző pontján fogadja a résztvevőket.
Nem tudom nem észrevenni Pollágh Piroska előtt az asztalon heverő Turista Magazin legfrissebb számát.
Szeretik az újságunkat?
PP: A szakosztályunknak jár a lap, el szoktuk olvasni minden hónapban. Szeretjük azokat az írásokat is, amelyek olyan helyekről szóltak, ahol már jártunk, mert jó felidézni az emlékeinket, de sok jó túraötlettel is szolgálnak a cikkek, segítenek minket az újabb tervek kieszelésében.
Mikor lett a Vulkán TSE tagja és hogyan lett túravezető?
PP: 1982-ben, a Gerecse 50 indulásának évében csatlakoztam a szakosztályhoz. Amikor csatlakoztam az első szervezett túrákhoz, egy ismerősöm javasolta, hogy csatlakozzak a Vulkánhoz. Jó döntésnek bizonyult. Miért lettem túravezető? Hát nagyon régóta vonzódom a térképekhez, szerettem volna földrajzot oktatni, de az élet másfelé sodort. Így legalább bepótolhatom, amit nem kaptam meg az élettől.
A Gerecse 50-en hol teljesített szolgálatot?
PP: Szinte mindenhol: végigjártam az állomásokat az évek során, végül kikötöttem a Panoráma útnál, a kilences állomáson, az Autópálya-hídnál. Ez az utolsó előtti ellenőrzési pont az 50-es távon indulóknak. Nagyon szeretem csinálni.
Mi lelkesíti önt leginkább?
PP: Amíg dolgoztam, nagyon sokat segítettek ezek a hétvégi feladatok abban, hogy kizökkenjek a hétköznapokból. Más emberek között, jó hangulatban még az önkéntes munka is pihentető volt. A szakosztállyal eltöltött hétvégék mindig feledtették a heti gondokat.
Meséljen egy kicsit az ön által vezetett túrákról! Hová szereti elkalauzolni az emebreket?
PP: Mostanában hétköznapi, nyugdíjas túrákat vezetek itt és két budapesti szakosztálynak is. Sok tapasztalatot szereztem az elmúlt évek során. Leginkább azt szeretem ebben, ha olyan dolgokat tudok megmutatni az embereknek, amiről nem tudtak, vagy még sosem láttak. A fővárosiaknak Budapesten ez már többször sikerült. Hatalmas az a város, és a természetjárók között is akad sok olyan, aki sosem járt még a budaszentlőrinci pálos kolostorban, vagy a Kiscelli Múzeumban, Pálvölgyi-barlangban, szóval lehet újat mutatni nekik is.
Miért van értelme a szervezett természetjárásnak?
PP: Én magányosan biztosan nem indulnék el. 20-25 fővel túrázni a legélvezetesebb. Mindig lehet beszélgetni, új embereket megismerni, rengeteg barátság szövődik ezeken a kirándulásokon.
Hogyan lehet öszehangolni ennyi embert?
PP: Nem vagyunk teljesítmény orientáltak. Igyekszünk mindenkire figyelni, a “rehabosokhoz” igazodunk sokszor, akik nem tudnak lépést tartani a gyorsabban haladókkal. Ha valaki fényképezni szeretne egy réten, azt is bevárjuk. A lényeg, hogy mindenki jól érezze magát. Szoktuk úgyis, hogy két túrát szervezünk két túravezetővel, az egyik egy könnyebb, rövidebb változat, így nem kell sokat várni a lassabbakra azoknak, akik jobban bírják és gyorsabb tempóban szeretnek gyalogolni.
A Gerecse50 teljesítménytúrákról önnek melyek a legkedvesebb emlékei?
PP: Nekem azt tetszett a legjobban, hogy sok fiatal azért indul a leghosszabb távon, mert így testnevelésből a 12 perces Cooper futást ki lehet váltani. 8-10 órát gyalogolnak 12 perc terhelés helyett, de sokaknak ez mégis jobban tetszik, az ötöst pedig így is megkapják.
A másik szép jelenet a kutyás turistáké, akik a 46. kilométernél gyakran már kézben hozzák a kidőlt ebet. Szegényeket mindig nagyon sajnálom, mert amúgy is nagyon fáradtak már a vége felé, de még a kedvencüket is cipelni kell.
Kapcsolódó anyagaink:
A Gerecse50 hivatalos honlapja
Gerecse50 rovatunk tartalmai
A Gerecse 50 pontőrei - Felfrissülés a vértestolnai elágazásnál
A Gerecse50 pontőrei - A holtpont állomása
A Gerecse50 pontőrei - A borász bányász és a zsíroskenyerek mestere
A Gerecse 50 pontőrei - generációról generációra
XXXIII. „GERECSE 50 DECATHLON” TELJESÍTMÉNYTÚRA - 2014
A Gerecse 50 egyik megalkotója
