MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2017.03.07. 11:00,   Szöveg: Tóth Judit,   Fotó: Komka Péter - MTI,

A gólyák már úton, a kék vércsék még javában telelnek

Báró, a leggyorsabb fehér gólya Izraelből előzte be társait, a szalakóták és a kék vércsék még élvezik az afrikai nyarat, parányi fecskéink pedig tíz nap alatt megteszik a több ezer kilométeres utat hazáig.

A műholdas jeladók használata óta ma már akár otthonról is nyomon követhetjük madaraink vándorlását. A hosszú vándorút számos nehézséget tartogat, és nem csak az időjárás viszontagságai miatt; sajnos az ember is komoly veszélyt jelent a madarak számára.

 

Báró Izraelből, Hajdú Mozambikból indult

 

Báró, az első jeladós fehér gólya, a napokban megérkezett őrhalmi fészkére. A Nógrád megyei madár mindennapjait webkamerán keresztül élőben is követhetjük. A hím fehér gólya annyi előnnyel rendelkezik a többiekkel szemben, hogy nem Afrikából, hanem csak Izraelből kell hazarepülnie. Afrikában telelő társai még csak mostanában indultak el a nagy útra. A többség Csád és Szudán térségében telel, de például Hajdú, aki február 28-án indult haza, a déli féltekén található Mozambikban töltötte a telet. Neki az elkövetkező hetekben több mint nyolcezer kilométert kell leküzdenie balmazújvárosi fészkéig.

 

Fotó: Komka Péter - MTI

Báró már hazai vizeken

 

A jeladóknak köszönhetően sajnos arra is hamar fény derül, ha egy madár elpusztul. Ez történt január elején a Vecának keresztelt fehér gólyával is, aki valószínűsíthető, hogy Zambiában orvvadászok áldozata lett. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) munkatársai az elmúlt öt évben hatvan fehér gólyára szereltek műholdas jeladót, melyek közül jelenleg csak hét adó aktív. Még ha figyelembe vesszük az esetleges meghibásodások lehetőségét is, akkor is valószínűsíthető, hogy a madaraknak már csak 20 %-a van életben, ami elég riasztó adat.

 

Térkép: Google Maps - MME

Báró útvonala

 

 

Fecskék hátizsákkal

 

Fecskéink esetében is hasonló eredményekre jutottak a kutatók. A Tiszán végzett kutatások alapján úgy becsülik, hogy a partifecskék esetében egy átlagos vonulási-telelési időszak során a fészkelő egyedek 60%-a pusztul el. A Tisza közel 600 km-es hazai szakaszán a partifecske állomány az 1990-es 30 ezer párról 3 ezer párra csökkent, molnárfecskéink esetében pedig 2015-re az országos állomány 50%-ára csökkent. A fecskék rendkívüli fogyatkozása miatt is nagyon fontos, hogy minél több információt tudjunk meg parányi vonulóink útvonaláról és telelési szokásairól.

 

Fotó: Szép Tibor - MME

Partifecske

 

2012-ben magyar és svájci kutatók miniatűr geolokátorral láttak el négy partifecskét illetve öt molnárfecskét, és a világon elsőként szereztek pontos adatokat a Kárpát-medencében élő fecskék vonulásával kapcsolatban. A hátizsákok egészen picik, mindössze 0,6 grammot nyomnak, hogy semmiképpen se zavarják a madarakat.

 

Fotó: Nagy Károly - MME

 

A geolokátor a műholdas jeladótól eltérően nem folyamatosan küld adatokat, hanem 2-5 percenként rögzíti a kis eszközt ért fény mennyiségét, melyekből aztán kiszámítható, hogy milyen földrajzi hosszúságon és szélességen volt az adott nappal és este a madár. Az adatok letöltésére azonban csak az állat ismételt befogása után van lehetőség.

 

5000 km, 10 nap alatt

 

A most publikált kutatásnak köszönhetően számos új eredményre derült fény a fecskék vonulásával kapcsolatban. Kiderült többek között, hogy a jelölt partifecskék a fészkelőterülettől 4000 km-re, Kamerun, Csád és Nigéria területén teleltek, míg a molnárfecskék egy része Közép-és Kelet-Afrikában töltötte a telet, de volt olyan egyed, mely 8000 km-t repült egészen Dél-Afrikáig. A partifecskék tavasszal a több mint 4000 km-re lévő telelőterületeikről átlagosan 14 nap alatt tértek vissza, és ez alatt 5-6 alkalommal álltak meg átlagosan 1,5 napra. A molnárfecskék még ennél is fürgébbek voltak, 10 nap alatt értek haza a több mint 4800 km-re lévő telelőhelyekről, vagyis naponta 590 km-t repültek.

 

Fotó: Szép Tibor - MME

Molnárfecske

 

Míg gólyáink már elindultak, sőt van, aki már meg is érkezett, addig a kék vércsék és a szalakóták még javában élvezik a dél-afrikai nyarat. A jelölt madarak jelenleg Namíbiában, Botswanában és Angolában tartózkodnak. A színpompás szalakóták és kék vércsék egyébként, a sárgarigókkal együtt a kései érkezők között vannak, általában csak április második felétől kezdenek hazaérkezni.

 

Térkép: Google Maps - MME

 Egy Fehérlófiának elnevezett szalakóta útvonala

 

A jeladós madarakat a http://satellitetracking.eu/ oldalon lehet nyomon követni. Az egyes egyedek térképein a madár aktuális helyzete mellett a vándorlás során megtett útvonalat is végigkövethetjük. Az adatbázisban jelenleg 18 faj egyedei szerepelnek, a fehér gólyák, szalakóták és kék vércsék mellett például parlagi sasok, vándorsólymok és amuri vércsék vándorlási útvonalát is láthatjuk.

 

Fotó: Orbán Zoltán - MME


Báró, az őrhalmi fehér gólya életébe ide kattintva lehet belesni.

 

Kapcsolódó cikkeinek:

Keselyű a lakótelepen, vándorsólyom a Bazilikán

Hazatért az első fekete gólya

Élő adás a sasfészekből

Az öreg hímek a legkeményebbek

 

 

 






HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. december
Nagy Ferenc:
Tükröződés
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...