MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2017.08.24. 11:33,   Szöveg: Péntek Zsófia,   Fotó: Péntek Zsófia

A Júliai-Alpokban a kilátás minden fáradságot megér

Fenséges hegycsúcsok, szénatárolókkal és tehenekkel tarkított, üde hegyi legelők oldalában gondosan ápolt apró konyhakertek, amerre a szem ellát. Elsőre ez a kép fogadja az autópályáról letérő, hegyi utakon tekergő turistát, aki Szlovénia északnyugati része fele veszi az irányt.

Bohinj és környéke

 

A Júliai-Alpok azért is ideális úti cél, mert Budapestről Mariboron és Ljubljanán keresztül autópályán 6-7 óra alatt megközelíthető, és ebbe még az is belefér, hogy egy rövid kitérőt tegyünk Škofja Loka kellemes, zegzugos, középkort idéző városába, vagy épp megálljunk megcsodálni a mára már óriási üdülőközponttá alakult Bledet, és megkóstoljuk a híres-nevezetes bledi krémest.

 

Fotó: Péntek Zsófia

 

Amennyiben szállásunk közel esik Bledhez, mindenképpen érdemes megtekinteni a Bohinji-tavat a Száva-vízeséssel vagy épp felvonóval felmenni az 1922 méteres Vogel tetejére, ahonnan csodás kilátás nyílik a tóra és a környező hegyekre. Ha a Száva-forrásra is kíváncsiak vagyunk, a legegyszerűbb még Ukanc közelében, a tóparthoz viszonylag közel parkolni, mert a hely népszerűsége miatt a felső parkolók hamar megtelnek. Ha lentről megyünk, közel egy órás, kb. 3,5 kilométeres, aszfalton vezető úton lehet elérni a forráshoz vezető ösvény bejáratát, ahonnan egy negyedórás, kiépített erdei kaptatón érjük el a forrást.

 

Fotó: Péntek Zsófia

 

Ha a kirándulástól megfáradva egy kis kikapcsolódásra vágynánk, érdemes fürdőruhát is magunkkal hozni, ugyanis bár a Bohinji-tó egy alapvetően hidegvízű hegyi tó, augusztusban mégis kellemesen felmelegszik, s hétvégén nemcsak a helyiek, de a turisták is előszeretettel veszik birtokba a füves, sekély partokat.

 

Fotó: Péntek Zsófia 

 

Fotó: Péntek Zsófia

 

A Planica völgye

 

Kranjska Gora vidéke a többi szlovén területhez képest is kiemelkedően más, mondhatni különleges. Az utazó a helyi étlapot és a városi feliratokat tanulmányozva néha elbizonytalanodik, hogy tulajdonképpen milyen országban van, amikor minden ki van írva a szlovén mellett olaszul, németül és angolul is. A helyiek gasztronómiája, vendégszeretete és gondolkodásmódja legalább ennyire összetett és kifürkészhetetlen.

 

Fotó: Péntek Zsófia

 

Fotó: Péntek Zsófia

 

Rateče település Kranjska Gorától nyugati irányba mindössze 7 km-re fekszik. Az autót egy hatalmas és látványos parkolóban, a dom v Planicinél hagyva a világversenyeknek is otthont adó, óriás síugró sáncot is megtekinthetjük, ahol nemcsak télen, de a nyári időszakban is gyakorolnak a sportolók. Innen a dom v Tamarju menedékházhoz egymással párhuzamosan egy erdei kerékpáros és egy jól járható turistaút vezet. Az út kényelmes tempóban valóban egy óra alatt teljesíthető.

 

Fotó: Péntek Zsófia

 

A dom v Tamarjutól tovább haladva felfelé egy rövid, 15 perces sétát még megér, hogy vessünk egy pillantást a Črna voda vízesésre, és a környező hegyek lélegzetelállító katlanjára. A Črna voda mellett a sziklák között még több, kisebb „vízerecskére” is felfigyelhetünk, ha alaposan szemügyre vesszük az elénk táruló magaslatokat. A vízeséstől viszont már mesterséges kősáncon, máshol pedig természetes kőtengeren át vezet az út egy hágón keresztül a Slatnica-ra. Visszafelé ereszkedve a dom v Tamarjutól jobbra helyezkedik el a Nadiza-vízesés, amit bár nem minden turistatérkép jelöl, pár perces távolságra van a menedékháztól.

 

Fotó: Péntek Zsófia

 

Rateče-től keletre található a Száva-vízesés másik „születési helye”, a Zelenci-lápvidék. A tavat és környékét csodálva már-már valószerűtlen és ámulatba ejtő a színeknek az az élessége, amely a környező hegyekről és az égbolton úszó felhőkről visszaverődik. A „kicsiny” lápvidék meglehetősen gazdag tárháza a különleges növényeknek és állatoknak. A kiépített pallókról a víztükröt kémlelve még vulkáni utóműködésnek is szemtanúi lehetünk.

 

Fotó: Péntek Zsófia

 

Vrsic-hágó és a Slemenova spica

 

Egy igazán izgalmas és felejthetetlen kihívást választ az, aki a Vrisc-hágó szerpentinjeinek autóval való leküzdése után az Erjavčeva koča menedékháztól a Sleme-rétnek veszi az irányt. A 22 hajtűkanyar megtétele már önmagában is nagy teljesítmény. Az utat első világháborús (főként orosz) hadifoglyok építették, s helyenként, a kanyarokban a mai napig megőrizték a tankokkal való átkelés céljából épített macskaköves burkolatot. Az Erjavčeva koča menedékház parkolója a két- és négykerekű járművek mellett hamar megtelik az autók árnyékában meghúzódó, legelésző birkák tömegével. Az aszfaltúton átkelve hirtelen 300 méteres szintkülönbséggel indul a cirbolyafenyőkkel kísért ösvény felfelé.

 

Fotó: Péntek Zsófia

 

Bár a kaptató kezdetben kimerítő és kényelmes tempóban – a leírással ellentétben is – legalább másfél órát vesz igénybe, mégis, a kilátás miatt minden fáradságot megér. A nyereg útjelző elágazástól a Sleme-rét azonban még odébb van… igaz, innen már barátságosabb, beláthatóbb terepen csupán 100 méteres szintkülönbséget kell leküzdeni, közel egyórás sétával. Bár a piros körben fehér pont – a hivatalos szlovén turistajelzés – végig követhető támpont, éppen ott nem nyújt megfelelő segítséget, ahol a legjobban szükség volna rá: a Sleme-rét és a Slemenova spica közelében. Ezért nem csoda, ha itt, többen tanácstalanul tekintgetnek körbe, hogy mégis hol van már az a bizonyos rét. Aztán végső elkeseredésükben elindulnak a közelebbinek tűnő, felfelé vezető meredek csapáson.

 

Fotó: Péntek Zsófia

 

Fotó: Péntek Zsófia

 

Bár ottjártunkkor nem volt a „tavacskákban” víz, a látvány magával ragadó, tökéletes hely az út fáradalmainak kipihenésére és a magunkkal hozott élelmiszerkészlet elpusztítására. Innen még egy utolsó, rövid lendület, és elérjük a Slemenova spica 1911 méteres csúcsát. A Slemenova spica tetejéről az előző napi túránk helyszínéig, Rateče-ig, sőt azon túl, egészen az osztrák Alpok hegyláncaiig ellátni. A nap zárásaként kellemes program lehet, ha útba ejtjük a Kranjska Gorától csupán 2 km-re fekvő Jasna-tavat, amely kedvenc vizes felüdülési lehetősége a közelben lakóknak.

 

Fotó: Péntek Zsófia

 

Hazafelé tartva még két, látványos kitérő közül választhatunk: az egyik a Peričnik-vízesés, a másik pedig a Vintgar-szurdok. Ha a szurdokra vagyunk kíváncsiak, jó, ha nyitásra érkezünk, különben kevés az esélye, hogy még aznap bejutunk a belföldről és külföldről egyaránt tömött buszokkal érkező turistahad mellett.

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. június
Majoros Ildikó:
Kéken is az égig
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...