MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

A Kőszegi-hegység minden szempontból nagy élmény

Akasztják a hóhért! Életemben először kipróbáltam, milyen is a „túlsó térfél”. A szombathelyi Borostyánkő Egyesület tagjaként alaposan kivehettem a részem egy teljesítménytúra rendezéséből. Állíthatom, hogy nagyon sok idő, pénz és energia, de hatalmas élmény! 

Idén januárban nyergeltem át a hazai csapathoz, akikkel már korábban is remek kapcsolatom volt. Elsősorban logisztikai és logikai okok miatt váltottam – de igazán kiváló embereket ismertem itt meg. Az egyesület tevékenysége eléggé sokrétű, a teljesítménytúrázás ebből „csak” egy szelet. Számomra persze a legfontosabb, így hát szívesen vetettem bele magam a sűrűjébe, már január végén. Hamar kiderült, hogy egyáltalán nem volt ez túl korán, sőt… Így is nagyon sok minden a végére maradt – kényszerűségből vagy csúszással.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

A túra névadója, Kubát Hugó emblematikus szereplője volt a Vas megyei természetjárásnak. Több mint húsz éven át a Vas Megyei Természetbarát Szövetség elnöke, hosszú éveken keresztül az „Elektromos” Természetjáró Szakosztály vezetője volt. Sümegtől Velemig (az akkori végpontig) az Országos Kéktúra útvonalát ő járta be, és segítőtársaival felújította, jelzésekkel látta el. A Kőszegi-hegységben egy fontos turistautat is így hívnak. Természetes tehát, hogy nevét immár 12. alkalommal viseli ez az esemény, aminek szervezésében igen aktív munkával fia, Csaba is részt vesz.

 

Ezt az örökséget vehettem kézbe: sok tapasztalatot, kiváló csapat támogatásával. Egyúttal azonban a frissítés és korszerűsítés szükségét is érezni véltem – és ez lett az én munkám fő irányvonala. Teljesen új itinert terveztem, részletes leírással az útvonalakról. A három útvonalat Csaba és Sanyi segítségével részletesen átbeszéltük, Évike néni (elnökünk) jóváhagyásával. Éva (Csaba felesége) és Kati segített még sokat ezekben is. A csapat mozgásba lendült: engedélyek, kapcsolatfelvétel a Jurisics-várral. Igen, idén is használhatjuk a megszokott helyiséget, köszönjük! Ez komoly támogatás – de nekem többön is járt a fejem. Ezeken a túrákon ugyanis soha nem szokott ellátás lenni, én viszont nagyon szerettem volna. Nem kevés érveléssel és vitával, de meggyőztem a csapatot: 2018-ban már komolytalan összeg a megszokott hatszáz forint… Így aztán nyolcszázra módosítottunk, bár sokféle kedvezményt is igénybe lehet venni.

 

Fotó: Gombos Kálmán

A rajt és a cél helyszíne, a Jurisics-vár

 

A Turista Magazinnal évek óta tartó jó kapcsolatom is új színt hozott. Korábbi lapszámokat ígértek, szabad osztogatásra – illetve három darab egy éves előfizetést, ajándékba! És ha már nevezés: legyen előnevezés is! Nehezen, de erre is rábólintottak, bár az előre utalási módot elutasították… Majd talán legközelebb! Így „csak” a szándékot hőmérőztük ezen a módon – meg persze a kikerülhetetlen Facebook is képbe került… És szépen kezdtek jelentkezni az érdeklődők: Facebook és előnevezés – itt is, ott is növögetett a létszám. Majd plakát is szükséges lett, hát, hadd jöjjön az is! Már régen nem mertem összeszámolni a ráfordított órákat.

 

Rövid és közepes távok, sok család is jön. Hát legyenek gyerek- és családbarát ellenőrző pontok, rajzolható válaszokkal is! Bóják is kellettek, Zolival megoldottuk. Táblákat terveztem, vele együtt elkészítettük: lamináltan, esőbiztosra. Persze közben sűrűn fohászkodtam a jó időért (és terepért) is – főleg a rommá ázós Í2 után… És lám, biztató híreket olvashattam a meteorológiai oldalakon is! Ötödikén a hegyen ünnepelhettem a szülinapomat: mekkora öröm! Ezen a napon járhattam le a leghosszabb, húszas távot. Segítségem is akadt: Réka szombaton nem tud itt lenni (a Vérkörön tolja), de sajnálná kihagyni… Kecske és káposzta: elkísért, és nagyon sokat segített.

 

 

A rendezvény előtti napon egyedül jártam le a tízest, délután. Dagonya a zöld sávon. Valamennyire járható, de itt – reményeim szerint – sok tucat ember megy végig… talán száznál is többen. Na, a vége nem fog mosolyogni. Kerülő utat kerestem (és találtam) a kiválóan járható erdőben. Alapos szalagozás, és hajrá, tovább! Fogy az idő, mindjárt jön Laci, aki munka után még bevállalta velem az ötös távot. Nem ismeretlenül: húsvét hétfő délután már egyszer végigszaladtuk, most már a „készre” mentünk. Alkony szállt le, mire végeztünk, de hát ez is megvan, kész a pálya!

 

Fotó: Gombos Kálmán

A 10 kilóméteres táv egyik pontja a Mohás-kút-forrás

 

Eljött a nagy nap, reggel hétkor már a vár kapujában toporgok, jönnek a többiek is. Élmény látni az összeszokott csapat nyugodt és higgadt munkáját! Sanyi és Laci a Hörmann-forráshoz, Laci és felesége az Óház-kilátóhoz: ez a két „emberes” ellenőrző pont. Azért kicsit elszorul a szívem, ahogy sorban húznak ki az ajtón az indulók. Ki, a hegyre, az én hegyeimre – én meg itt maradok. De most ez van, ne oda járjon az eszed!

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Az előnevezők asztalát választottam magamnak: jó döntés volt. Jönnek is szépen, osztom az itinereket, amiket még előző este feleségemmel megírtunk, sorba rendeztünk. Sok-sok ismerős, még több ismeretlen… Ha időm engedi, váltok pár szót a túrázókkal. De furcsa innen felől lenni! Egészen különleges érzés, és igyekszem minden percét kihasználni, átélni teljesen. Néha kiürül a terem, de aztán busz érkezik be, vagy vonat, és megint megtelik. Távolról is jönnek, de sok a környékbeli is. Kicsik és nagyok, kirándulók és futók, amatőrök és profik egyaránt. Milyen jól megfér itt mindenki egymás mellett!

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Közeledik a tíz óra, megérkezik kis családom is. Laci hamar távozik is: húszason megy, jó utat! Zoli pedig bevállalja kicsi lányomat, barátnőjével – meg persze anyával. Elköszönünk egymástól; most egy kicsit még nehezebb itt maradni… De az események zajlanak: már érkeznek is be az első ötösök, sőt: András kocog be, pazar idővel a tízesről. És persze már fordul is vissza, alig kis pihenővel, a húszasra… Megnyugtat, hogy odakint minden rendben.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Fél tizenegy után már létszámot is számolunk, és az eredmény mindenkinek nagy öröm. Az esemény eddigi átlaga 165; legtöbb résztvevő tavaly volt: akkor 185-en jöttek el. Nos, idén 317-en tiszteltek meg jelenlétükkel! Úgy érzem, hogy a befektetett munkánk nagyon szép gyümölcse ez – látom az arcokon (meg hát el is mondják): mindenki elégedett.

 

Délután sűrűbben érkeznek, ki-ki saját tempója és távja szerint. Ezen a túrán szintidő nincs, bár a tízkor induló húszasoknak azért érdemes az órát is nézni… Négykor ugyanis zár a cél – a helyiséget eddig kaptuk meg, tehát nincs apelláta. Kipirult, elégedett arcokat látok, főleg a gyerekeknél. Olyan nagy az örömük! Rajzolhattak, sétáltak egy kellemeset a pompás tavaszban, pillangót vagy éppen virágokat láthattak. És most büszkén veszik át a kitűzőt és oklevelet; nézd, ott a nevem, anya! És ott a kilátó, látod, a jelvényen, onnan néztük a várost! A felnőttek – főleg a „tempósok” – megemlegetik a Steinbach-kő környékét vagy éppen a kék keresztet, Velemtől (a Szent Vid-kápolnán át) a Hörmann-forrásig.

 

Fotó: Gombos Kálmán

Az Óház-kilátóból a 10 és a 20 kilóméteres táv résztvevői is megcsodálhatták a környéket

 

Négy környékén aztán megfogyatkozik az érkezők hada, majd befut az utolsó is. Közben leérkeztek már a pontőrök is, és egy közös ebéden sztorizgatunk, beszéljük át élményeinket. Összepakolunk, rendben hagyjuk a termet, és elköszönünk egymástól. Én még nem hazafelé tartok: a szemerkélni kezdő esőben végigjárom a városi szakaszokat, és a megmaradt szalagokat, táblákat gyűjtöm be. Hála Andrásnak, az ötös táv megvan, a tízes pedig – hála Csabáéknak – másnap meglesz. A húszason pedig éppen kint a hegyen gyűjt valaki, ugyanebben a szemerkélő esőben: jó öcsém. Zoli a tízes után bevállalta a húszas „söprését” is, eléje megyek hát, amennyire lehet. Együtt fejezzük be a Királyvölgyet, aztán egy remek kávé és süti után mi is hazatérünk. Viszlát, Kubát Hugó-emléktúra: remélem, jövőre is ennyire fantasztikus lesz!

 

Szöveg és fotó: Gombos Kálmán

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket! 




HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. július
Czigány Dávid:
Tornyosuló
38. Gerecse 50
38. alkalommal rendezték meg a Gerecse 50 teljesítménytúrát 2019. április 27-én, közel 6500-an...