Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2016. augusztus 30.

A Magas-Tátra lengyel lábánál

A Magas-Tátra nevének hallatán többnyire a 2000 méter feletti csúcsokra gondolunk, pedig vannak ám szép helyek alacsonyabban is. Ereszkedjünk csak pár száz méterrel lejjebb, és a szubalpin erdők, vízesések és tavak csodálatos harmóniáját találjuk majd.

Rendszeres túrázóként - be kell, hogy valljam - mindig is kissé irigykedve olvastam a Magas-Tátra csodaszép csúcsainak meghódításáról szóló élménybeszámolókat. Úgy döntöttem, határaim feszegetése nélkül kóstolok bele a hegység ízébe, és annak járok utána, hogy milyen ott alacsonyabb tengerszint feletti magasságban kirándulni.

 


Nem is kell messzebbre menni, mint Zakopane, amely Lengyelország legmagasabban fekvő települése. A Lengyel-Tátra - amely a Magas-Tátra északi szegélyeként, a Roztoka és Bialka-patak völgyéig húzódik - lábánál fekvő üdülőrégió környékén mindenki talál kedvére való hosszúságú, nehézségű túralehetőséget. Bármelyik irányba is vigyen az utunk, a Tátra minden táján csodával vár. A főszezon egész évben tart, télen a síelők, nyáron pedig a túrázók paradicsoma. Zakopane belvárosában is állandó a hömpölygő tömeg, ezért csendesebb „vizekre eveztünk”. A vízesések és tengerszemek környéke kirándulóktól hangos, de a természet lenyűgöző szépsége feledteti a majálishangulatot. Nehéz az összes látnivalót pár napba sűríteni, de begyűjtöttünk egy csokorra valót.

 


A Halas-tó Lengyelország egyik kedvelt kirándulócélpontja. A Lysa Polanától alig 10 kilométerre, a szlovák határ mentén található, és nevét gyakran összekeverik a felette fekvő másik állóvízével. A Halas-tó, lengyel nevén Morskie Oko, szó szerinti fordításban Tengerszem, mely azonban magyarul a felette lévő társának a becsületes neve, mivel a Tengerszem-csúcs alatt fekszik. Hogy ne legyen teljesen tiszta a kép, ez utóbbit hívjuk még Fekete-tónak is (lengyel neve: Czarny Staw pod Rysami), mely viszont a kedves kis gyermekdalból lehet ismerős. Hogy értsük a magyar elnevezések létjogosultságát, fel kell idéznünk a múltból azt a tényt, hogy 1902 előtt Magyarország határa e két víz metszésvonalánál húzódott. Napjainkban már csak vendégként járunk annál a tónál, melyet a The Wall Street Journal újságírói turisztikai rovatukban az öt legszebb tavak egyikének választottak.

 


A nemzeti parki belépő megvásárlása után, ami a Tátra lengyel oldalán mindenhol kötelező, alig tettünk pár lépést, és népviseletbe öltözött lovas kocsisokba ütköztünk. A nehezebb utat választottuk, gyalogszerrel indultunk neki az emelkedőnek. A széles, piros jelzésű aszfalton százával zarándokoltak felfelé az emberek. 40 percnyi kényelmes séta után értük el az utat keresztező Roztoka-patakból kialakult Mickiewicz-vízesést. Azt reméltük, hogy feljebb a tömeg eloszlik majd, de a vízesés mellett leszakadók ellenére is számosan ballagtunk tovább.

 


A piros jelzés néhol betér az erdőbe, kiegyenesítve a betonút szerpentinjét. A Wlosenica lovaskocsi-állomástól már nincs messze a menedékház. Az utolsó szakaszt a fölöttünk magasodó sziklacsúcsok teszik még látványosabbá. A Halas-tó katlanját a Barát-, Csubrina- és Menguszfalvi-csúcsok, valamint a Rysy övezik. A tó körbesétálható, partja a nagy sziklakövekkel, alacsony örökzöldekkel mediterrán hangulatú. Az azúrkék víz és az üde zöld színek teszik annyira vonzóvá. A Tátra legnagyobb tava 1393 méteren található, ahonnan még 187 méteres szintkülönbséget kell leküzdenünk röpke fél óra alatt, ha a Tengerszembe akarunk pillantani.

 


Megizzadva kapaszkodtunk fel a néhol félméteres sziklalépcsőkön a Rysy alá. A Tengerszem szépsége felülmúlja a Halas-tó báját. A Fekete-tó vize a zöld és kék árnyalataiban csillog, visszatükrözve a környező hegyek színét. Úgy tűnik, mintha a 2499 méteres Tengerszem-csúcs innen már csak egy ugrásnyira lenne (a tábla szerint 3 óra járásnyira található), de mivel nem ez volt a célunk, ezért lefelé indultunk. A felső tó partjáról alázúduló vízesésnél még percekig elidőztünk. A visszafelé úton újból megcsodáltuk az alattunk szikrázó azúrkék Halas-tavat ölelő hegykoszorút.

 


Következő célpontunk egy újabb zuhatag volt. A Zakopane délnyugati részén kezdődő Palánkos-völgy (dolina Staryska) mélyén patak csordogál. A vízfolyás mentén, itt is a piros jelzést követve haladtunk egyre mélyebbre. A kényelmes, alig emelkedő út mentén érdekes sziklaképződményeket is láthattunk. A Palánkos-rétről szép kilátás nyílik a Giewont-csúcsára, és az azt koronázó keresztre. A kis faházban kapható meleg tea jól jött a nyári 15 fokban. Miután felmelegedtünk, a sárga jelzésre váltva, egy keskenyebb ösvényen indultunk tovább dél felé. Negyedórás kaptató után a Siklawica-vízesés kétlépcsős folyama ejtett minket ámulatba. A Giewont északi fala alatt kétszer 12 métert hullik alá a víz. Itt sem voltunk egyedül, folyamatosan érkeztek az újabb „fotósok”. A Tengerszem után ez a pár kilométer csak levezető sétának tűnt.

 


Végül, hogy ne maradjanak ki a hegyek sem, jöjjön egy „aprócska”, mely a maga 1206 méterével itt alacsonynak számít. Zakopane Kuznice városrésze a Gáspár-csúcsra (Kasprowy) vezető lanovkáról híres. Mivel annak pénztára előtt is állandó a hosszan kígyózó sor, ezért a kötélpályát nélkülözve inkább a Nosalra indultunk. Fárasztó 10 perces kaptató után a Nosal-nyereg felé szelídült az ösvény. A rövid sziklamászás jutalma a csodálatos panoráma lett. Alattunk a Lengyel-Sebes-völgy és Zakopane, körben pedig a Tátra ormai. A Nosal nyugati oldalának páratlan sziklaalakzatai pompás látványt nyújtanak.

 


A zöldön tovább haladva újabb és újabb kilátópontok szakítják meg az utat. A túra alig hat kilométer, de szépsége marasztaló. Az ereszkedés keményebb, mint a feljutás, néhol szinte nadrágféken csúsztunk. Kuznicéból menetrend szerinti kisbuszokkal, kényelmesen érhető el a centrum. A lanovkát kihagytuk, de a város másik klasszikus programján részt vettünk: a siklóvasút felé igyekeztünk. Átvágtuk magunkat a piaci sokaságon, és a kék-sárga sínvonattal pár perc alatt a Gubalówka „dombjára” kerültünk. A lehangoló bazársorért kárpótlás a szemben lévő kéklő hegyvonulat, maga a Tátra.


A teljesség igénye nélkül ízleltünk bele a hegyvidékbe, de a három nap alatt legalább annyi kilométert és szintkülönbséget hagytunk magunk mögött, amivel akármelyik 2000 feletti csúcsot is elértük volna.

 

 

Írta: dr. Kocsis Tünde

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

 

A Pilis déli kilátópontjai

A Pilis déli kilátópontjai

2024.04.18.

Ha már unjuk a Pilis-tetőt, de könnyű elérhetősége miatt mégis erre esne a választásunk, ne a Két-bükkfa-nyereg felől, hanem Pilisszántó felől közelítsük meg. A déli lejtő látványos kilátópontjait tartalmas túrává fűzhetjük fel.

→ Tovább
Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

2024.04.18.

Kőszeg egy tündéri kis ékszerdoboz az Alpokalján, történelmi hangulatot árasztó utcáit, ódon várfalait, és az 1532-es ostrom történetét bizonyára mindenki ismeri. Azt azonban jóval kevesebben tudják, hogy a városka töröktől való megmenekülését a legendák szerint a hősies küzdelem mellett két nagyszerű ember barátságának is köszönheti.

→ Tovább
Ahol véget ért a „Másfélmillió”: a cáki pincesor

Ahol véget ért a „Másfélmillió”: a cáki pincesor

2024.04.16.

„Arany ágon ül a sármány, kicsi dalt fúj fuvoláján...” – szállt a dal 1979. október 15-én, megannyi felnőtt és iskolás gyermek ajkáról a cáki szelídgesztenyésben. A fehérre meszelt boronafalú, zsúptetővel fedett kis meseházak közt a vidáman pattogó tábortűz fényénél, a frissen sült gesztenye illatával átszőtt éjszakában két és fél hónap után megkapó hangulatban zárult le egy legendás vándorlás.

→ Tovább