MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2017.08.06. 10:45,   Szöveg: Dömsödi Áron,   Fotó: Dömsödi Áron

A Nagy-Fátra sziklaparadicsomában

Talán mondhatjuk, hogy minél messzebbre utazunk, annál többet szeretnénk beleszőni az útitervbe. De hova menjünk, ha magashegységi környezetbe vágyunk, látványos sziklabércekre szeretnénk felkapaszkodni, és viszonylag szűkös időkeret áll rendelkezésünkre? Például a felvidéki Nagy-Fátrába! 

Budapest felől ez a legkönnyebben elérhető, 1500 métert meghaladó, azaz magashegységi terület. Igaz, nem is magassága a legcsalogatóbb tulajdonsága, bár alhavasi jellegű, szelíden hullámzó gerince kétségkívül remek túraterep. A gerinctől nyugatra igazi kárpáti jellegű vadon kínál egynapos kalandot. A hófehér mészkősziklákkal tűzdelt, háborítatlan erdők fedte hegyvilág Ostrá (1247 m) és Tlstá (1373 m) nevű csúcsának meghódítása szinte kihagyhatatlan kaland azoknak, akik szeretnék közelebből megismerni a Kárpátokat, vagy csak egy gyors, egyszerűen teljesíthető, változatos hegyi túrára vágynak.

 

Fotó: Dömsödi Áron
Az Ostrá sziklapiramisa


Budapestről mindössze 160 kilométer Blatnica, a Fátra lábához nőtt, feltűnően kellemes megjelenésű falu. A vizet szivacsként elnyelő, majd felszínre engedő mészkőhegyek forrásai (és az azokat éltető bőséges csapadék) gondoskodnak róla, hogy a főutcán sétálókat patakcsobogás kísérje végig a házak között. Ugyan turisztikailag felkapott, a nyári szezonban kiemelkedően népszerű helyszínen járunk, szállást viszonylag olcsón foglalhatunk – széles kínálatból választva.

Vadregényes mészkővidék


Amikor ránézünk a Nagy-Fátra térképére, elsőre talán meg fogunk lepődni, milyen szerény méretű területet járunk be az egyébként hatalmas hegységből, illetve mennyire csekély mértékben távolodunk el annak peremétől. A mészkővidékekre jellemző változatos felszíni formakincs azonban garantálja, hogy meglehetősen tartalmas és maradéktalan képet kapunk a Nagy-Fátra nyugati zugairól. A hegység központi részével szemben ezen a terepen bármerre nézünk, folyton vakítóan fehér mészkőkibukkanások tűzdelik az erdőtakarót: az évmilliókkal ezelőtt felgyűrt, különböző irányokba kibillent bérceken azóta a víz és a jég végzi szakadatlanul munkáját. Ennek köszönhetően látványos barlangüregek, fák közül kibukkanó, impozáns sziklafalak, lábuknál pedig kavics méretűre aprózódott törmelékszoknyák színesítik a tájat.

 

Fotó: Dömsödi Áron
Az fenyvesekkel borított hegyoldalakat mészkőkibukkanások tarkítják mindenhol


A hatalmas mészkőszirteket mély, hirtelen leszakadó, szurdokszerű völgyek tagolják. Emiatt peremétől az ellenállóbb anyagú és ezért környezete fölé magasodó gerincrégióig lényegében egy fennsíkok nélküli, tengernyi csúccsal tűzdelt völgyrendszer a hegység. A nehezen megközelíthető völgyek meredek oldalai nem adták könnyen magukat az ember gazdasági igényeinek: a térségben igazi őserdőfoltok rejtik Szlovákia legnagyobb medvepopulációját, és jelentős számban rója az embertől elzárt, turistautak által is alig érintett erdőket a hiúz és a farkas is. A Tlstá csúcsa egyben névadója a környező, hatalmas erdőrezervátumnak.

Hogy különleges erdőkben járunk, arra lépten-nyomon emlékeztet valami: rögtön a festői Gáder-völgy (Gaderská dolina) elhagyásakor, ahol a kék turistaút kezdődik, egy tábla jelzi vészjóslóan, hogy a medvék otthonába lépünk. Persze belegondolva sem ebben, sem a látványban nincs semmi különleges, éppen a természetes vagy ahhoz közeli állapottal találkozunk az ösvények mentén. A sötét, elegyes erdőben az elhullott fák korhadó törzse képez menedéket az állatvilág számára, nem cikáznak erdészeti feltáróutak a meredek hegyoldalban, és erdőirtásnak nyomát sem látjuk, bárhol is keresnénk.

 

Fotó: Dömsödi Áron

Medvében gazdag vidék

 

A kék jelzésű turistaút mellett ott lóg a Janko Bojmírra emlékező táblácska is: az ösvény névadója volt e páratlan turistautak létrehozója. Munkájának pedig igen nagy hasznát vesszük, hiszen a kezdetben kellemesen emelkedő út előbb hatalmas sziklák közt vág át, később pedig különösen kitetté válik, amikor a hegyoldal tövéből a tetejére, a sziklatornyok közé hág. A sűrű erdőben tekergőző ösvény egyszer csak kibukkan a fák közül, és látszólag leküzdhetetlen akadállyal találja szemben magát: egy toronyháznyi mészkőszikla lábához vezet, sötét, szélárnyékos, ettől mozdulatlan fenyvesbe. Innentől rövid, de emberpróbáló kapaszkodóval indul neki a magasságoknak, hogy végül már sárga jelzésként, szinte függőleges, de még erdős hegyoldalban oldalazzon a talajt és a lombkoronát áttörő mészkőtömbök lábainál.

Az Ostrá sziklatornyán

A völgytalpat magaslati sziklatömbök tövére cserélő turistaút azonban ezt követően éri csak el igazán látványos célpontját: a fák közt kitekintve már régóta érezhető, hogy a csúcsrégió magasságában cirkálunk, de mégis döbbenetes mélység fogad, amikor kibukkanunk az Ostrá gerincösvényére. A sziklatorony hangulatát és látványvilágát pontosan ez teszi különlegessé: a merészen égnek törő, de apró alapterületű sziklabástyán éppen csak annyi hely jut az ösvényeknek, amennyin egy ember lépdelni tud. Így egyik oldalunkon mészkőbércek, másik irányban roppant mélységek kísérnek végig a kilátóhelyekben bővelkedő sziklavilágon.

 

Fotó: Dömsödi Áron
Kapaszkodás az Ostrá tetejére - nem tériszonyosoknak


Az Ostrá lényegében több emeletből áll, ezek közt olykor épített, máskor természetes lépcsők segítik a mozgást, néhány szakaszon pedig még láncok is növelik a biztonságérzetünket. Az egyiken felhúzódzkodva derékig érő sziklaboltíven kell átpréselődnünk. A túrázók hangyabolyként lepik el a mészkőtornyot, amely szerencsére van annyira szabdalt, hogy mindenki találjon magának helyet a lepihenéshez.

Amilyen változatos volt az idáig vezető út, olyan a panoráma is: csúcsunk a Túróci-medence fölött magasodik, ezért erre és a mögötte húzódó Kis-Fátrára, annak is déli, alacsonyabb szakaszára, illetve a közeli Körmöci-hegységre láthatunk rá. Feledhetetlen látvány az Ostrá csúcsegyüttesének rövidke gerincszakasza: egyik oldalán fenyves, másikon kopár és meredek rétek közt kanyarog a kisebb-nagyobb bércek mögött el-eltünedező ösvény. És vezeti tekintetünket a lakatlan, erdős völgyek mögött emelkedő, fátlan főgerincig. A törpefenyőkkel szegélyezett alhavasi rétek láncolata közepén az Ostredok 1596 méteres csúcsa, amelynek egyik kisebb halmáról tavaly derült csak ki, hogy a Nagy-Fátra legmagasabb pontja (így a hegység 4 métert „nőtt”).

 

Fotó: Dömsödi Áron
A Kis-Fátra szelídebb vonulatai a Túróci-medence túloldalán

 

Impozáns méretével uralja a kilátást a szomszédos Tlstá lapos, gyepes teteje, túránk következő állomása. Oldalában látványosan meggyűrődött, fedetlen mészkősávok tanúskodnak a hegységet kiemelkedésekor érő, gigászi erőkről. Az Ostrát és a Tlstát egy rövid gerincszakasz köti össze, azonban mielőtt még ennek nekivágnánk, leereszkedünk a sziklabástyáról, hogy eltávolodva tőle szembenézhessünk vele: oldalában ott kígyózik a mesterséges lépcső, magaslatain pedig a legváratlanabb pontokon tűnnek fel a színesbe öltözött túrázók apró foltjai.

A Tlstá fennsíkján

A Tlstá felé vezető gerincösvény ízelítő az erdőrezervátum járatlan rengetegéből. A magaslaton átbukó szél által kidöntött hatalmas fák törzsei és gyökerei közt kanyarogva újra egy kisebb sziklafal megmászására kényszerülünk. Ennek tetejéről kilátás nyílik az alattunk elterülő végtelen erdőkre, a főgerinc egy alacsonyabb pontja mögött pedig az Alacsony-Tátra vonulata is feltűnik.

 

Fotó: Dömsödi Áron
A Tlstáról ereszkedő ösvény merész sziklaperemeket érint

 

Sziklás, fenyőfáktól árnyékolt terep vezet ki a Tlstá apró, körpanorámás fennsíkjára. A meghökkentően meredeken leszakadó kis mészkőplatóról zavartalan a kilátás a Kis-Fátra vonulataira, a két hegység közt elterülő, repcétől sárgálló Túróci-medencére, és visszatekinthetünk a többi csúcs közt eltörpülő Ostrá tornyaira is. A Kis- Fátra falként magasodó vonulata uralja a látványt, éles szeműek távcsővel az oldalában megbújó turistaházakat is kiszúrhatják.

A tisztás idilli pihenőhely, a többi turistán kívül maximum a zergékkel kell megosztoznunk rajta, de ezt nyilván nem bánja senki, mielőtt nekivág a térdet próbáló ereszkedésnek. A Gáder-völgy látszólag annyira mélyen, meredeken kanyarodik a csúcs alatt, hogy első ránézésre lehetetlennek tűnik a turistaút vonalvezetése. Újra belépve az erdőbe csúszós, hosszú, olykor szerpentinező ereszkedés veszi kezdetét.

Az önmagába harapó hegy

Ahogy fölfelé tartva is különböző szintek jelentették a turistaút eltérő jellegű szakaszait, lefelé menet is ezt észlelhetjük: először a zárt erdőben, majd röviden egy lánccal is biztosított sziklaperemen, végül az az alatt megbúvó barlangnyílásokat mellőzve haladunk. Mivel mészkővidéken járunk, nem hiányozhatnak a víz és a mészkő sajátos viszonyáról tanúskodó sziklaüregek sem. A barlang szó hallatán biztosan nem a Mažarná-barlang döbbenetes látványt nyújtó nyílására gondolunk: a hirtelen feltáruló, íves, több tíz méter hosszú sziklafal mintha éppen készülne beleharapni a hegyoldalba, tövében hosszanti hasadék tátong. Valamivel lejjebb, az ösvény mentén, szerényebb méretű, de hasonló barlangot találunk. Érdemes azonban minél hamarabb visszaérkezni a Gáder-völgybe, és ha maradt hozzá elszántságunk, fölmászni a fölötte őrködő várromhoz.

 

Fotó: Dömsödi Áron
Mészkőformákban gazdag vidék - a Mažarná-barlang a hegyoldalba „harap”


Blatnica vára

Blatnica várának maradványait éppen most rekonstruálják, épülnek a falak, de ha magáért a romegyüttesért nem is, a Gáder-völgyre nyíló kilátásért mindenképpen megéri belevágni a kitérőbe. A vár előtti sziklateraszról a meredek, erdős oldalakkal kísért völgy kanyargását követhetjük tekintetünkkel, a völgyoldal sziklái fölött pedig ott magasodik a legnagyobb bérc, a Tlstá roppant sziklaorma. A vár alatti mezők peremén sétálva még elbúcsúzhatunk a Túróci-medence síkján túl a látványt uraló Kis-Fátra vonulataitól.

 

Fotó: Dömsödi Áron

Selmecbánya is megéri a kitérőt hazafelé


Az Ostrá és a Tlstá körútja mindenkinek ideális lehet, akinek van kedve és egy hétvégéje egy különleges hangulatú, változatos kárpáti túrához, és nincs erős tériszonya. Nyári kirándulás esetén vízzel rendesen szerelkezzünk fel, mert – mészkőterület lévén – utánpótlást nem találunk menet közben. Hazafelé érdemes még betérni a fátrai hegyek ölelte Úrvölgy (Špania Dolina) takaros, skanzenszerű településére, valamint körbenézni Besztercebánya belvárosában; esetleg ugyanezt megtenni a közeli Körmöc- és Selmecbányán.

 

A cikk megjelent a Turista Magazin 2016. júliusi számában.

 

 

Kapcsolódó cikkeink:

Téli kaland égig érő csúcsokon

Látványos gerinctúra a Nagy-Fátrában

Téli gerinctúra a Kis-Fátrában 

 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
PROGRAMOK
2018. január
H K Sze Cs P Szo V
01020304050607
08091011121314
151617181920
21
22232425262728
293031
program
korlátozás
A hónap fotója
2017. december
Tóth László:
Téli rajz
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...