A szigligeti strandtól a Balaton váráig

A közel kilencszáz éves Szigliget nemcsak gyönyörű természeti környezetben fekszik, de történelmi emlékekben is bővelkedik. És akkor a Balatont még nem is említettük. Kell ennél ideálisabb úti cél egy nyári túrához?

Szerző:
Tóth Judit
Fotó:
Tóth Judit
Fortepan / Hunyady József
2017. június 14.

A közel kilencszáz éves Szigliget nemcsak gyönyörű természeti környezetben fekszik, de történelmi emlékekben is bővelkedik. És akkor a Balatont még nem is említettük. Kell ennél ideálisabb úti cél egy nyári túrához?

Legutóbb tavaly ősszel egy futóverseny miatt jöttem Szigligetre. Akkor is bejártam a falu jelentős részét, pontosabban keresztülfutottam rajta, de inkább csak képek, hangulatok maradtak meg bennem. Most több időm volt az élmények befogadására, a mozaikok darabkáiból pedig összeállt a teljes kép, egy hangulatos, múltját és értékeit őrző faluról és annak meseszép környezetéről.

 

 

Sziget a nádas közepén

 

 

A badacsonytördemici vasútállomásról a Kéken indultam el Szigligetre, hátra-hátrapillantva a mögöttem magasodó Badacsonyra, Gulácsra és a Tóti-hegyre. Az út mellett kiterjedt nádas terült el, felette egy nagy kócsag repült kecses szárnycsapásokkal. Az Eger-víz nyárfasorral szegélyezett csatornája mögött egy újabb szépség, a Szent-György-hegy jellegzetes alakját pillantottam meg. A kerékpárút észak felé kanyarodott, én azonban dél felé vettem az irányt, és az Antal-hegy lábánál szőlőültetvények mellett haladtam tovább.

 

Az Akasztó-domb elágazásánál tettem egy kis kitérőt az avasi templomromhoz vagy másik nevén Csonkatoronyhoz. A 12-13. században emelt templomból mára már csak a torony maradt meg, ami a környék egyik legidősebb épülete. A mai Szigliget területén 900 körül jelentek meg a honfoglaló magyarok, a település első okleveles említése a 12. századból származik. Az Árpád-kori falu ősi magja az avasi templom körül, a Balaton-part magasabb fekvésű részén alakult ki. Ekkoriban a tó vízszintje méterekkel magasabban állt, így ez a terület, ami ma már kilométerekre van a parttól, révkikötő volt.

 


A falu a 15. századra elnéptelenedett és innen úgy egy kilométerre, a vár alatt alakult ki egy másik település, amit a mai falu ősének tekintenek. A Szigliget név egyébként egyes elképzelések szerint talán a sziget szóból ered, ami a középkori viszonyokra utal, ugyanis ekkoriban a település hegyei valóban szigetként emelkedtek ki a környék mocsaras, nádas rengetegéből. De az is lehet, hogy a szeglet és a liget szavak összetételéből született a település neve.

 

Mediterrán hangulatban

 

 

Az avasi templomromtól újra észak felé vettem az irányt és a sárga jelzésen a Rókarántó dombjára indultam. Szeretem a falvak, városok környékének helyi elnevezéseit böngészni, és kitalálni, vajon honnan eredhetnek az olykor bizony meglehetősen fura nevek. Szigliget környékén is akadnak érdekességek, a Rókarántó vagy az Akasztó-domb eredetére még csak-csak vannak ötleteim, de hogy miért nevezik a falu egyik részét Postáskisasszonyok-dombjának, arról fogalmam sincs. (Aki esetleg tudja a megfejtést, kommentben írja meg, legyen szíves!)

 

 


A Rókarántó tetején álló Szőlőhegyi Szentháromság kápolnától gyönyörű a kilátás, az egyik oldalon a Badacsony és Balaton, a másik oldalon a dimbes-dombos Szigliget. A hófehér kápolna a helyi szőlősgazdák adományából épült a 19. században. Nemcsak a panoráma fantasztikus innen, de nagyon kellemes, mediterrán hangulata van az egész helynek, a kápolna melletti hársfa alatt hosszan el tudtam volna még üldögélni.


Innen a sárga jelzésen haladtam tovább egyenesen a strandig, ugyanis ekkora már nagyon meleg volt, így semmire sem vágytam jobban, mint egy hűsítő italra. Sajnos, a fürdőruhám otthon maradt, de az sem utolsó élmény azért, ha az ember térdig a Balatonban áll és közben jéghideg limonádét szürcsölget.

 

Kilátás az Óvárról

 

 

Egy laza ebéd után aztán indultam is tovább, egyenesen fel a közeli Óvár tetejére. A 182 méter magas, szabályos alakzatú dombot találóan a Királyné szoknyájaként is emlegetik. Az Óvár is vulkáni tanúhegy, ahogy a Badacsony és a többiek, csak jóval kisebb azoknál. A hegy lejtőin szőlőültetvények vannak, míg a tetején száraz mészkedvelő tölgyest találhatunk, ahol olyan ritka növények is előfordulnak, mint a szúrós csodabogyó vagy a turbánliliom. Az Óvár tetején 2013-ban egy kis fakilátót emeltek, a panorámáért pedig megéri leküzdeni az odavezető igencsak meredek lépcsősort. A fák között rejtőzik az Óvár romjainak maradványa is. A 12-13. században épült vár egyes elképzelések szerint a szigligeti vár elővára lehetett, mások viszont úgy vélik, hogy később, csak a 15. században épült, és az 1550-es években, amikor a török vízi egységek Siófokon állomásoztak, a magyar hajózó alakulat, a „sajkások” itt, a Réhelyi-öbölből és az Óvárról néztek velük farkasszemet.

 

Írók a kastélyban

 

Az Óvárról újra visszatértem a piros jelzésre, és most már a falu központja felé vettem az irányt először a fakavölgyi szőlők és hangulatos présházak között, majd a Majális-domb hűs erdejében. Hamarosan újra kiértem a szigligeti utcákra, a nap tűzött, a levegő alig mozdult, és az utcákon sem láttam egy lelket sem. Aki tehette és nem dolgozott, az nyilván a jó hűvös szobában sziesztázott vagy épp a Balaton parton élvezte a jó időt. A Fő téren aztán feltűnt egy osztálykiránduló csoport, akik az Eszterházy kastély kőkerítésének oldalában hűsöltek, hála a park idős fáinak, melyek terebélyes koronáikkal az utcára is vetettek némi árnyékot.


A kastélyt az 1840-es évek elején építtette tóti Lengyel Krisztina és báró Puteani József. A két család közel négy évszázadig birtokolta Szigligetet. 1912-ben aztán Puteani Géza kénytelen volt megválni az ősi kastélytól és birtoka egy részétől, a kicsapongó életmódjáról híres gróf ugyanis birtok helyett nőkre, kártyára és lóversenyre tékozolta vagyonát. Az új tulajdonos gróf Eszterházy Pál lett, aki vidéki angol kastélyok mintájára építtette át új lakóhelyét.

 


Az arborétum néhány éve már nem látogatható, így sajnos azt nem tudtam megnézni, a kastély pedig, az ötvenes évek óta irodalmi alkotóházként működik. Dolgozott itt többek között Weöres Sándor, Örkény István, Mészöly Miklós, Kassák Lajos vagy Kertész Imre is, és jelenleg is sok kortárs író vonul el ide alkotni.

 

„A kastélyhoz óriási park tartozik, felettünk a szigligeti vár romjai s alattunk a Balaton csodás, ködös tükre. Hát, aki itt nem tud dolgozni, illetve alkotni, az vagy nem író, vagy hülye, vagy mind a kettő” - mondta Szigligetről Fekete István, aki szintén rendszeresen időzött itt.

 

A vár, ami a törökökön is kifogott

 

 

A Fő térről utolsó úti célom, a Szigligeti Vár felé indultam. Útközben az Ófalu szép házai közt haladtam, melyek szinte körülölelik a várat. A zömében még ma is nádfedeles, hófehérre meszelt házikókat nézve, nem is nehéz elképzelni, milyen lehetett az évszázadokkal ezelőtti Szigliget.

 


A falura egyébként nem csak itt, de általában is jellemző, hogy a tulajdonosok próbálnak vigyázni az épített örökségre, és nemcsak a felújított, de sok újonnan épült ház esetében is visszaköszön a hagyományos, tájba illő építészeti stílus.

 

 


A Szigligetre ellátogató turisták többsége természetesen a vár miatt jön, így nem lepődtem meg azon, hogy míg a falu többi részén alig találkoztam túrázókkal, itt jócskán akadtak látogatók. A Balaton vára 750 éves is elmúlt, és nagy valószínűséggel az egyik legszebb kilátást nyújtó hazai vár. Egykor a magyar végvárrendszer fontos eleme volt, amit a törökök sem tudtak bevenni.

 


A várat a pannonhalmi apátság építette, akiknek a tatárjárás után IV. Béla adományozta a területet. A két év alatt felépült vár aztán annyira megtetszett a királynak, hogy somogyi és zalai birtokokért cserébe visszavette azt. Az elkövetkező századokban a vár több család kezében is volt, és több bővítésen is átesett. Legismertebb várkapitánya Magyar Bálint volt, aki nemcsak a szigligeti, de a túlparton fekvő, fonyódi várért is felelt. Közel három évtizedes kapitánysága alatt a törökök többször is megostromolták Szigligetet, de elfoglalni nem tudták. A 17. századtól kezdve a vár elvesztette hadi jelentőségét és pusztulásnak indult, ráadásul egy villámcsapás miatt jelentős része le is égett. A rommá váló vár darabjait a lakosság széthordta, és egészen 1991-ig kellett várni, hogy mai formába történő felújítása megindulhasson.

 

 

 

Szigliget, másik nagy kedvencemhez, Tihanyhoz hasonlóan, nem csak remek stranddal büszkélkedhet, de kiváló túralehetőségeket is tartogat az arra fogékonyaknak. S bár majdnem mindent sikerült megnéznem, amit terveztem, a Kamon-kő tanösvény most kimaradt. Bár egyes szakaszait érintettem, a teljes, hat kilométer hosszú útvonal bejárása és a névadó vulkanikus sziklavonulat megismerése egy következő alkalomra marad. Szerencsére hosszú még a nyár.

 

 

Kapcsolódó cikkek:

A barlangi póktól az ürgékig, avagy kisgyerekkel Tihanyban

Azt hiszed, mindent tudsz a Balatonról?-kvíz

A Badacsony fentről is gyönyörű

 

Cikkajánló