A vadállatoknak a természetben a helyük

Bár vadállatkölyköt felnevelni elsőre izgalmasnak tűnhet, a Budakeszi Vadaspark gondozói tapasztalatból mondják, még számukra is megterhelő feladat. Óvodásoknak indítanak programot, hogy már a kisgyerekek is megtanulhassák, hogy ne vigyenek haza állatot az erdőből.

Szerző:
Budakeszi Vadaspark
Fotó:
Surányi Linda / Budakeszi Vadaspark
Budakeszi Vadaspark
2017. szeptember 21.

Bár vadállatkölyköt felnevelni elsőre izgalmasnak tűnhet, a Budakeszi Vadaspark gondozói tapasztalatból mondják, még számukra is megterhelő feladat. Óvodásoknak indítanak programot, hogy már a kisgyerekek is megtanulhassák, hogy ne vigyenek haza állatot az erdőből.

A program már csak azért is jó ötletnek tűnik, mert sok felnőtt sincs tisztában azzal, hogy többet árt, mint használ, ha megpróbál „megmenteni” mondjuk egy árvának hitt őzikét.

 


A vadon élő állatok természete, egymás közti kommunikációjuk és személyiségük alapjaiban különbözik a háziasított élőlényekétől, éppen ezért nem alkalmasak a háziállat szerepre. Az otthon nevelt vad kisállatok a vártnál több gondot okozhatnak, akár veszélyesek is lehetnek, és persze azt se felejtsük el, hogy jogszabály is tiltja a tartásukat. A vadon élő állatok ráadásul sokkal több odafigyelést, törődést, nevelést és türelmet igényelnek a háziállatoknál, ami bizony még egy sokat látott szakember számára is megterhelő feladatot jelenthet a mindennapok során.


„Az anyjától elszakított kisállat, főleg ha vadon élő állatról van szó, nem lesz visszaengedhető a természetbe, nem tanulja meg a fajtársaival való kommunikációt, sőt a természetes félelemérzet is elveszik belőle, így pedig könnyebben prédává válhat. Az első és legfontosabb szabály, hogy ne nyúljunk az árvának hitt kisállatokhoz, tartsuk tiszteletben a természet rendjét. A vadállatokat hagyjuk meg az erdőnek, vagy a megfelelő körülményeket és szakszerű ellátást biztosító vadasparkoknak!” - hangsúlyozta Mészárosné Kiss Boglárka, a Budakeszi Vadaspark munkatársa.

 


A kis vadállatok táplálása sem egyszerű művelet: csak és kizárólag langyos kecsketejet szabad adni nekik, a gyomruk ugyanis a tehéntejet, összetétele miatt, nem képes megemészteni. A kézből nevelt kisállatokkal ezen kívül folyamatosan foglalkozni kell, mert természetükből adódóan rosszul tűrik a bezártságot, ráadásul a vadállatok ivarérett korukban ösztönösen ki akarnak szabadulni és felfedezni a világot, ami pedig - miután nem szoktak erdei környezethez - szinte lehetetlen.


Természetesen kivételes esetek mindig akadhatnak. Előfordulhat például, hogy az édesanya megtagadja a kicsinye táplálását és az állat egyetlen esélye a túlélésre, ha ember neveli fel (miként ez Muffinnal, a Budakeszi Vadaspark kis muflonjával is történt). Ám ennek az állapotnak a felismerése és a kisállat „elhagyatottságának” megítélése tapasztalt és kompetens állatgondozó szakember feladata.

 


A Budakeszi Vadaspark állatgondozói és egyéb beosztásban lévő szakdolgozói közül majdnem mindenki nevelt - vagy jelenleg is nevel - vad kisállatot, legyen szó őzről, muflonról vagy épp sünről. Megfelelő felkészültség és tudásanyag nélkül a vadállatok kézből nevelése nem lehet sem eredményes, sem kellően megalapozott, sem felelősségteljes.

 


Az óvodapedagógiai programban az erdőismeret mellett a vadasparki kézből nevelt állatokat is bemutatják a kisgyerekeknek, hogy felcseperedve véletlenül se tehessenek kárt a természetben. Az óvodák Mészárosné Kiss Boglárkához fordulhatnak bővebb felvilágosításért a kiss.boglarka@bkvp.hu e-mail címen.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Segítség, vadállatkölyköt találtam

Szeptembertől éjszakai kalandtúrára vár a Vadaspark

Újabb vicces videóval rukkolt elő a Vadaspark

Az ember nincs olyan jól összerakva, mint a muflon

Dinók a főváros mellett

Reflektorfényben a madarak a Vadasparkban

Cikkajánló