MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

A vértesi szellemfalu és a Géza-pihenő nyomában

A Vértes lábánál megbúvó Gánt községet a kirándulók leginkább a felhagyott bauxitbánya téglavörös katlanjáról ismerik, pedig a környék más érdekességeket is tartogat. Ismerkedjünk meg az elhagyott faluval, Kápolnapusztával, majd tegyük fel koronaként túránk csúcsára a Géza-pihenő panorámáját. 

A Vértes déli lankái alatt, erdőkkel körülvett Gánt, a hegység tájvédelmi körzetében fekszik. A falu határában 1926-ban nyílt meg Európa leggazdagabb bauxitbányája, melynek helyén ma földtani érdekességeket kínáló tanösvény kalauzolja a látogatókat. A letűnt korok nyomai nem csak ipartörténeti, pozitív emlékekben köszönnek vissza, de tetten érhetőek a II. világháború borzalmai is. Nem csupán a körtvélyesi erdei temető 1945-ös kopjafája őrzi az emléket, de a Gánt felett fekvő egykori Kápolnapuszta is tudna mesélni az áthaladó front eseményeiről.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Mi is nekivágtunk, és egy kellemes vasárnapi túrán, bejárva Gánt északi oldalát, tettünk szert újabb ismeretekre. A 2013-ban módosított Országos Kéktúra (OKT) nyomvonalának vértesi szeletének bejárását terveztük. A színesítő változtatások révén került a nevezetes pontok közül a Géza-pihenő is az OKT-ba. A Gánt és a Hajdúvári elágazás közötti szakasz nagy része így a kék sáv és kereszt jelzések mentén körtúraként teljesíthető.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

A település házai mellett, a Széles-földek mentén eleinte délnyugat felé vezető Kék egy lovardánál vált élesen irányt, és elhagyva a lakott területet fordul északkelet felé. A murvás, de szekérrel, vagy terepjáróval könnyen járható széles út Kápolnapusztán is tovább vezet a Rakodón át Szentgyörgyvár-puszta és Mindszentpuszta irányába. Szerencsére a nagy nyári hőhullám lecsengése után, egy túrázásra tökéletesen alkalmas napot fogtunk ki. Mivel ennek az útvonalnak a nagy része árnyék nélküli, nyílt szakaszon vezet, vagy vigyünk magunkkal alkalmas fejfedőt, vagy ne 30 fokban vágjunk neki.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

A Gánti-barlangot rejtő nagy, fehér dolomitszikla alján álló takaros kis faház az első menedék, ahová akár a napsütés, vagy az eső elől behúzódhatunk. A pihenőhelyet padok és szalonnasütő teszik egy kellemes piknik helyszínévé. A karsztosodásra nem hajló dolomit révén a Vértes nem éppen a barlangjairól híres, csak kisebb üregek alakultak ki benne.

 

A második leghosszabb, legnagyobb védett barlangja a gánti, csak vezetővel, engedéllyel látogatható, így egyáltalán nem okozott gondot, hogy szájadékát meg sem találtuk. Nem véletlen, hogy balesetveszély miatt, földrajzi helyét egy ideig nem is hozták nyilvánosságra. Hiányérzet nélkül bandukoltunk tovább, mígnem a bauxitbányát is megkerülő sárga sáv elágazódása után irányváltás nélkül folytattuk utunkat. A Kápolnapusztára vezető, térkép szerinti kék kör jelzés, már ha volt is, lekopott, ezért csak következtetni tudtunk a helyére. Odafelé természetesen már csak a Juh-völgy és az Antal-árok sarkán eszméltünk fel, és döntöttünk úgy, hogy majd visszafelé ejtjük útba a kihalt falut.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

A Kék új nyomvonalán céloztuk meg a Géza-pihenőt. Rövid, könnyebb erdei szakaszt követően egy irtott tisztásra érkeztünk, melynek mélyén állva úgy magasodott körénk a Vértes, mintha egy amfiteátrum apró gladiátorai lennénk. A Juh-völgy mély árkából a fennsíkra kapaszkodtunk fel, amikor egy háromszög jelzés adott bizakodásra okot. A sötét hasadékból felérve szép kilátást reméltünk, de csak egy szolid kiszögellést találtunk, benőtt növényzettel. Hangulatunkon jelentősen javított a ligetes platóra beáradó napfény, és az emelkedő leküzdése. Hamarosan belefutottunk a zöld sáv vonalába, amiről már sejteni lehetett a Géza-pihenő kínálta panorámát. A 400 méter magas pihenőhelyről kilátás nyílik az alatta húzódó, buján zöldellő Horog-völgyre. Dr. Göblyös Géza emlékére állított a Fejér Megyei Természetbarát Szövetség 1973-ban obeliszket, aki a megyei kéktúra bizottság vezetőjeként elsőként járta be az országos útvonalat, és sokat tett a természetjárás fejlesztéséért.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Rövid pihenő után a kék és zöld sáv közös szakaszán folytattuk az utat. A négyes kereszteződésnél jobbra tértünk le a kereszt jelzés irányába. A Hajdúvári erdészháznál majdnem elkapott minket egy vihar, de a sötét felhők hamarosan továbbálltak. Az Antal-árok lejtőjén egy dagonyázó várja az erdő vadjait, ahol szerencsére éppen egy disznó sem használta ki a fürdés adta felfrissülés lehetőségét. A Kék és a kereszt találkozása által határolt területen bújik meg valahol a Redl-emlékmű, aminek felkutatására már nem maradt időnk. Ugyan az elágazódástól csupán 600 méterre jelzi a tábla, de további információ hiányában feladtuk a keresését.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Az Antal-árokból kiérve tettünk egy balos kitérőt Kápolnapusztára. Az említett kék kör jelzés hiányában csak saccolni lehetett az irányt, de mivel ez a Gántról érkező útnak szinte a folytatása, könnyűszerrel találtuk meg. A Vértes erdejében fekvő párházas falucska az 1930-as években még 62, többségében sváb lakost számlált. Mire 1979-ben Rockenbauer Pál filmje révén egy ország figyelt fel rá, addigra már a csak három házból álló településnek egyetlen lakója maradt. Mi történt a két évszám között? A II. világháború borzalmai söpörtek végig a Vértesen, és pecsételték meg Kápolnapuszta sorsát is. Miután a szovjetek elfoglalták Fejér megyét, az itt élő családok szörnyűségeket voltak kénytelenek átélni. A kegyetlen mészárlás kiindulásáról mindenki másként emlékezik meg, de az bizonyos, hogy túlélő alig maradt. Kápolnapuszta egyetlen és utolsó lakójának halálával a falu teljesen elnéptelenedett. A temetőben, 1993-ban emelt kereszt azóta is a tragédiára emlékeztet. A nyughely melletti ismertető táblákról további részleteket is olvashatunk.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Ha kicsit tovább sétálunk, akkor az utolsó épület romos maradványait is meglelhetjük, ami az egykori falu mementójaként árván roskadozik. A kiapadt Vörösmarty-forrásig megtett út újabb érdekességeket már nem tartogat, ide csak akkor sétáljunk el, ha meg szeretnénk pihenni, vagy az eső elől menekülünk. Visszafelé a gánti barlang szikláját is megmásztuk, ami tényleg csodálatos rálátást kínál a völgyre. A hófehér kövek keretezte panoráma méltó befejezése lett ennek az emlékekben gazdag kirándulásnak.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

 

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!
 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
PROGRAMOK
2018. február
H K Sze Cs P Szo V
01020304
05060708091011
12131415161718
19202122232425
26
2728
program
korlátozás
A hónap fotója
2018. február
Györe László:
Deres rengeteg
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...