A Gerecse 50 teljesítménytúrák rajthelyén, a tatabányai Jubileum parkban már biztos felfigyeltetek egy kedves, örökifjú öregúrra, aki fáradhatatlanul segíti a túrázni indulókat, hasznos információkat oszt meg a mikrofonba beszélve, és mindig rohan, szervez, ellenőriz, segít. Ő Horváth Zoltán elnök, a méltán népszerű túra alapítója, aranyjelvényes túravezető.
A KEM-SZÖSZ Természetbarát Szövetség több mint 3 évtizedes múlttal büszkélkedhet, a szervezet most van átalakulóban, nemsokára Komárom-Eszergom Megyei Természetjáró Szövetség lesz a neve. Horváth Zoltán, aki 37 éve elnöke a szervezetnek, még gondoskodik az új szövetség ügyeiről is, de már „megálmodta” utódjait. Az új szövetséget beindítását követően a tervek szerint a jelenlegi elnökhelyettes, Pápai Lászlóné fogja majd vezetni, Horváth Zoltán pedig tiszteletbeli elnökként segíti majd a munkát. Erre a nagyszerű életpályára tekintünk most vissza.
Magdika, Horváth Zoltán felesége mindig segítette férjét a munkában
Horváth Zoltán sporttal, szabadidővel kapcsolatos tevékenységét futballbíróként kezdte. 10 évet dolgozott játékvezetőként, majd egy rekeszizom bevérzés miatt derékba tört a karrierje. Az addig másodlagos hobby, a természetjárás így kerülhetett előtérbe. Apai örökség volt a turistaság, hiszen Zoli bácsi édesapja az a Horváth József volt, aki elsőként teljesítette az Országos Kéktúrát. Gyerekeit is természetjárónak, túravezetőnek nevelte, de a játékvezetői karrier mellett mindez sokáig másodlagos volt.
Az atyai örökség: Horváth János természetjáró igazolványai, jegyzetei, tájolója
Hogy lett édesapádból az első kéktúra teljesítő?
H.Z.: A Lokomotív Turista Egyesület tagja volt. Thuróczy Lajossal és több más vasutas természetjáróval közösen ők alakították ki az akkor még csak Tapolcáig tartó útvonalat. Felmerült az ötlet, hogy ha már az egyesület tagjai ennyit dolgoztak, teljesítsék ők elsőként az OKT-t. Nyolcan jelentkeztek a háromhónapos túrára, de végül édesapám maradt az egyetlen, aki el tudott indulni. Neki sem volt egyszerű, a minisztériumban nagyot néztek, amikor három hónap fizetés nélküli szabadságot kért, de végül megkapta az engedélyt édesanyámtól is, és 1952 nyarán egyhuzamban végigment a kéken. Csűrben, paplakokban aludt, de sokszor befogadták házakhoz is, sok élménnyel jött haza. Nagyon büszkék voltunk rá. Később a Mont Blanc-t is meghódította egyedül, igazi fanatikus túrázó volt.
Az OKT-t elsőként teljesítő édesapa igazolófüzete a 60-as évekből
Tudta pótolni a természetjárás azokat az élményeket, amelyeket bíróként megéltél?
H.Z.: Hogyne! Sőt! Kifejezetten jót tett a magánéletemnek. Játékvezetőként az év 52 hétvégéjének 104 napját különböző pályákon töltöttem. Akkor születtek a gyermekeim, és bár akkoriban a feleségem szüleinél laktunk Nagysápon, páromnak óriási tehertétel volt, hogy szinte sosem voltam otthon a szabaidőmben sem. A túrákhoz már ők is csatlakoztak. Akkoriban a Tájak, Korok, Múzeumok mozgalom pecséteit kezdtem gyűjteni, többszörös aranyjelvényesek lettünk, de amikor a gyerekek már sírva fakadtak, amiért egy nap 6-7 templomot kellett megnézni, akkor rájöttünk, ez így nem nekik való. Jöttek a hosszabb, sátras túrák. Ausztria, Svájc, Németország legszebb vidékeit látogattuk meg, ez összerázta a családot. Olyannyira, hogy most már öt unokám van, ők is mind természetjárók. Szüleikkel önállóan is mennek már túrázni, néha kölcsönkérnek tőlem egy-egy térképet. A család mind a tizenegy tagja MTSZ-tag, hatan pedig túravezetők vagyunk. Különösen büszke vagyok Magdikára, feleségemre, aki tíz évig a Volán SE szakosztályvezetőjeként dolgozott és a mai napig a jobb kezem a természetjárásban, immár 47 éve.
Horváth Zoltán egész életét a hazai természetjárás fejlesztésének szentelte
A fanatikusan túrázó szülők sokszor megutáltatják gyermekeikkel a természetjárást. Nektek hogyan sikerült elérni az ellenkezőjét?
H.Z.: Mindig igyekeztünk a gyerekek teljesítőképessége, érdeklődése alapján összeállítani a programokat. Semmit sem erőltettünk. A Gerecse 50 is jó lecke volt. Itt találkoztam olyan szülőkkel, akik felháborodtak azon, hogy nem engedtem a 7 éves gyermeket az 50-es távra nevezni. Sokaknak hiába magyaráztam, hogy egy fejlődő csontváz még nem alkalmas ilyen komoly megterhelésre, hogy visszafordíthatatlanul károsodhat a gyermekük egészsége. Kényszeríteni nem szabad őket a mozgásra, gyerekekkel 10 km-nél többet sosem túráztunk egyhuzamban. A legnagyobb motiváció számukra azonban a példamutatás, ha látják a szüleiket, mennyire feldobódnak egy-egy remek túrát követően, és hogy életvitelszerűen túráznak.
HorvaĚth ZoltaĚn portreĚ - a Gerecse 50 alapiĚtoĚja from Turista Magazin on Vimeo.
A Gerecse 50 megalapítását sokan életed főművének tartják, te mégis másra vagy a legbüszkébb.
H.Z.: A Nemzetközi Népsport Szövetséggel (IVV) az 1990-es évek elején vettük fel a kapcsolatot. Kérésükre idehaza 26 IVV-útvonalat alakítottunk ki, és Magyarországon is népszerűsíteni kezdtük ezt a 36 országra kiterjedő jelvényszerző túramozgalmat. Kétévente részt veszünk rendszeresen az IVV olimpiákon, és az europiádékon. Ezeknek a főszervezői mi vagyunk Magyarországról a feleségemmel és két nagy fiammal. Gyakran több tízezren jönnek el egy-egy ilyen megmozdulásra, nyitó és zárónappal, remek túrákkal a nemzetközi turizmus igazi tömegsport-rendezvényei ezek. Egy konferenciát mi is szerveztünk már az IVV-nek Tatán. 24 ország 104 képviselője jött el hozzánk, számukra természetjáró programokat is szerveztünk, nagyon jól sikerült esemény volt. Büszke vagyok arra, hogy ennek a remek túramozgalomnak Magyarországon is 1000 hívet szereztünk, közülük százan nagyon fanatikussá váltak, külföldön is rengeteget túráznak az IVV-útvonalakon.
IVV-jelvényekből is óriási gyűjteménye van
És mi a helyzet a Gerecse-teljesítménytúrákkal?
H.Z.: A népszerűségnek van átka is. Amióta az MTSZ-szel közösen szervezzük az eseményt, a duplájára nőtt a résztvevők száma. Ilyen hatalmas tömeget kezelni, elrajtoltatni egyre nehezebbé vált. Tavaly 8000 résztvevőre készültünk, de tízezren jöttek. A rövidebb távok rajtjánál reggel 8-kor hatalmas sorbaállás alakult ki. A túra első kilométerein alig tudtak lépni egymástól a természetjárók. Sajnos világossá vált, hogy így már csak megutáltatni lehet az emberekkel a teljesítménytúrázást, lépnünk kellett. 8000-ben kellett maximalizálnunk a résztvevők számát, és 2017-ben már csak online lehet jelentkezni a Gerecse teljesítménytúrákra, a helyszínen nem lesz már nevezési lehetőség. Azon is gondolkodunk, hogy ősszel rendeznénk meg a rövid távokat, tavasszal meg a 30-ast és az 50-est, de olyan javaslat is van, hogy legyen kétnapos a rendezvény majd a jövőben, hogy a sok érdeklődő jól érezhesse magát a Gerecsében, ne egymás sarkára lépve kelljen túrázniuk. Az idei egy kísérleti év lesz, utána meglátjuk, mit hoz a jövő.
Horváth József hagyatékából - régen még így jelentették be a Kéktúra mentén tapasztalt hibákat
Hogyan tekintesz vissza erre a szép, hosszú, sikerekben gazdag életpályára?
H.Z.: Valahogy úgy alakult, hogy a hobbim, az önkéntesen, a közösségért végzett munka határozta meg az életemet. Itt tudtam a legtöbbet letenni az asztalra. Testvérem, aki Bodajkon nyugdíjas plébános, mondogatta mindig, hogyha kapsz, a markod telik meg, de ha adsz, akkor a szíved. Valahogy ez lett az én életem vezérelve is.
Kapcsolódó cikkeink:
Legendás aktivitás a természetjárókért
Az indítóállomás mozgatórugói
Gerecse 2017 - Már lehet online nevezni!
