MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Árpád-kori csodák nyomában a Zala völgyében

Ezúttal a középkori templomok, kolostorok misztikus világába teszünk egy időutazást. A Zala-völgyben fellelhető Árpád-kori csodák nyomába eredtünk, a teljesség igénye nélkül.

A Zala folyó az Őrségben Szalafő mellett, a Fekete-tóból ered, és majd 130 km hosszan kanyarog hazánk területén. A Balaton legfőbb tápláló vízfolyása, azt a Kis-Balaton szűrőrendszerén keresztül éri el. A római korban Sallaként ismerték, mely a szláv Sala alakra változott. Forrásának környékén ma is Szalaként emlegetik a helyiek. A folyó Zala vármegye és sok település névadója is lett.

 

Fotó: Soós Margit

 

Gazdaságilag és stratégiailag fontos fekvésének köszönhetően már az ókortól lakott terület a folyó vadban, halban gazdag völgye. Pompás építészeti és néprajzi emlékekkel büszkélkedhet. Cikkünkben a Zala folyó völgyének Árpád-kori építészeti emlékeit igyekszünk bemutatni, messze nem a teljesség igényével. Többségükhöz jelzett turistaút vezet, van, amelyiket a RP-DDK nyomvonalán is elérhetjük, de van, amelyiket csak kalandos körülmények közt, jelzetlen utakon találjuk meg.

 

Miután honfoglaló eleink megtelepedtek a Kárpát-medencében és felvették a kereszténységet, logikussá vált, hogy művészetünk igazodjon a nagy európai stílusokhoz. Szent István és Szent László regulái egyértelműen előírták a templomépítéseket, melyet jelentős részben finanszíroztak is. A templomok először fából épültek, majd a szerzetesrendek (bencés, ciszterci) megjelenésével terjedtek el a kőből épült templomok, apátságok. A szerzetesek magukkal hozták jelentős építészeti tudásukat és a kor divatját követve a romanika stílusát. A Zala völgyében is klasszikus román stílusban épültek meg a templomok. Vaskos falakkal, lőrésszerű, keskeny ablakokkal, jellegzetes félköríves formában, a belső termeket pedig félhomály jellemezte.

 

A templomok keleti tájolással épültek, általában torony is tartozott hozzájuk. Kapuik tölcsérszerű mélyedésben helyezkedtek el, melyet gazdagon díszített oszlopok és ívek tagoltak. Ezt kapubélletként ismerjük. A templomok köré általában temető épült, a templombelsőkbe és altemplomokba csak a kegyurak és a birtokosok temetkezhettek. A templomok közül többet megerősítettek és erődítésként, castellumként is funkcionáltak.

 

Fotó: Soós Margit

 

A csodák megismerését kezdjük az Őrség legjelentősebb műemlékével, az Őriszentpéterhez tartozó Templomszeren található Szent Péter erődtemplommal (az Őrségben nem volt jellemző a kővárak építése). A templom 1230 környékén épült román stílusban, egyhajós déli homlokzatán bélletes kapu található. A 14-15. században felújították, gótikus jegyekkel gazdagodott. 1550 környékén a török veszély jöttével téglafallal kerítették körbe és palánkkal erősítették meg. Ebből az időből származik a templomtól délre található középkori téglaégető műhely, melyben valószínűleg a fal tégláit égették.

 

Fotó: Soós Margit


Többször gazdát cserél, majd a török elpusztítja. A reformáció terjedésével a reformátusok használják, ekkor értékes freskóit lefestik. 1730-ban kapják vissza a katolikusok. A leírások a 19. század végén romos állapotúként említik. 1925-ben Schulek János vezetésével karbantartást végeznek, majd kívül-belül felújítják.

 

1955-ben a tetőt javítják ki. Régészeti feltárására 1975-79. között kerül sor Valter Ilona vezetésével, majd Komjáthy Attila tervei szerint felújítják, 2001-ben restaurálják. Jelenleg az őrségi katolikusok központi temploma, ma is használják szertartások alkalmával. Mellette működő plébánia található. Az erődtemplom az Őriszentpéterről Szalafő irányába tartó műút mellett található, de érinti a RP-DDK útvonala is.

 

A több faluból létrejött Zalalövő Zalamindszent városrészén található az eredetileg román stílusban készült Mindenszentek templom. Egyhajós, félköríves szentélyzáródású, a déli falon három román ablakot fedezhetünk fel. A templomban ma is rendszeresen mutatnak be szertartásokat, így mind az épület, mind a környezete rendezett. Feltehetőleg 1250-ben épült. A török dúlás idején a faluval együtt a templom is elpusztult, romos állapotba került. A falu újranépesülését követően a birtokos Nádasdy család anyagi segítségével 1747-ben állítják helyre barokk stílusban, 1820-ban tornyot építenek hozzá. Ekkor kerül az épületbe a rendkívül értékes barokk oltár is.

 

Fotó: Soós Margit

 

1972-ben ásatással és falkutatással vizsgálták, ekkortól műemlék. Ekkor került elő a román kapu szárköve és oszlopfője is, melyeket a templomban állítottak ki. Zalalövőt érinti a RP-DDK is, így a templomot ennek teljesítése közben is felkereshetjük. Az épületet a város központjából a P sáv jelzésen érhetjük el, mely az Őriszentpéterre vezető út mellett halad.

 

A Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére felszentelt prépostsági/premontrei templom Türje központjában áll. A bazilikás elrendezésű, téglából készült, kéttornyú, háromhajós templom késő román stílusban épült 1220 környékén. Az épület a kora francia gótika jellegzetességeit vonultatja fel: rózsaablakok, bimbós pillérfejezetek, csúcsíves ablakok. A hajó északi oldalához a Szent Anna kápolna, a délihez pedig a barokk premontrei rendház csatlakozik. A déli oldalhajóban látható az itáliai stílusjegyeket mutató, roppant értékes Szent László legenda falképciklusa, melyet a 14. században festettek. A főhajóban a híres freskófestő, Dorfmaister István munkái láthatóak.

 

Fotó: Soós Margit

 

A premontrei templom ma is jól őrzi a 12-13. századi nemzetiségi monostorok számos jellegzetességét, ez emeli Zala megye egyik legértékesebb műemlékévé. A templom napjainkban a település lakóit szolgálja, rendháza ma szociális otthonként funkcionál, déli végében pedig a türjei plébánia kapott helyet. 1547-ben a prépostház és a kolostor egy katonai akció során leégett, az újjáépítés helyett a kommendátor prépostok castellummá alakították, és a veszprémi végvárrendszer tagja lett.

 

Fotó: Soós Margit

 

A török kiűzését követően kapják vissza a premontreiek, de a csornai prépostsághoz csak a 18. század közepén kerül. Ekkor épül a ma is látható rendház, javítják ki a templom hibáit, és épül hozzá a Szent Anna kápolna. A templomot 1900-ban, majd 1920-21-ben Lux Kálmán vezetésével felújították. Türje Zalaszentgrót és Sümeg felől közelíthető meg a legegyszerűbben, de mivel az OKT nyomvonala a közelben halad el, ennek teljesítése közben is meglátogathatjuk.

 

A ma Zalaszentgróthoz tartozó kisszentgróti ferences templomrom román stílusban épült. Ma az egyhajós templom szentélyének északi fala és a hozzá kapcsolódó torony látható, melynek keleti falán egy román kori kőkeretes ablak fedezhető fel. A szentély északi oldalához egy kolostor csatlakozott, mára ennek semmi nyoma nem látható. A templomot a 13. század második felében építették, a Nádas folyó déli partján. Később gótikus jegyekkel bővítették, ekkor épült hozzá a kolostor. A ferencesek a 15. században vették használatba, majd a 16. század közepén a török veszély közeledtével elhagyták. A reformáció idején rövid időre a protestánsok kezébe került. Miután az evangélikusok sem használták, a sorsa megpecsételődött, fokozatosan elbontották. Az építőanyagát az új barokk templom és az urasági major építéséhez hordták el. Azonban az egyik tornyot a kisszentgrótiak kérésére meghagyták. Az egykori kolostor épületeiből semmi nem látszik, a romok erősen leromlott állapotban vannak, egy alapos felújítást megérdemelne a város középkori emléke. Mind a környezet, mind a romok elhanyagoltságot mutatnak. Még egy emléktábla sem idézi fel a templom múltját. A romok a Zalaszentgrótra bevezető 7335-ös út mellett találhatóak, turistaút nem érinti őket.

 

Fotó: Soós Margit

 

Kehidakustány kehidai részének dombjára épült temetőjében található a Szent Miklós temetőkápolna (Deák sírbolt). Az Árpád-korban épült, kis méretű, román stílusú, egyhajós, torony nélküli, téglából épült kápolna hazánk egyik legbájosabb e korból származó emléke. A rekonstrukciók folyamán helyreállították az eredeti déli bejáratot, és a román ablakokat is. Az épület értékét hosszú ideig a Deák család hajóba épített sírboltja adta, de a helyreállítást követően már az épület szépsége is lenyűgözi a látogatót. Éjszakánként díszkivilágítással hívja fel magára a figyelmet.

 

Fotó: Soós Margit

 

Az egykori Kiskallós falu plébániatemplomát a 13. század közepén építették. A falu a 15. században beolvadt Kehidába, végső pusztulása pedig a 17. században következett be. Ekkor a falut templomával együtt felégette a török. A vész elmúltával a templomot 1719-ben újjáépítették és a falu új templomának elkészültéig (1755) Kehida plébániatemplomaként funkcionált. Ezt követően a Deák család megjelenéséig temetőkápolnaként használták. Ekkor a hajó közepén egy sírboltot alakíttattak ki, és egészen a 19. század közepéig ide temették a család tagjait. A munkák során elvesztette középkori formáit, állapota fokozatosan romlott. 1945-ben „a hős felszabadítók” feltörték a kriptákat, a berendezést széttörték. Régészeti feltárása 1977-ben kezdődött, rá egy évre pedig elkezdték a helyreállítását, melyet 2001-2002-ben újabb munkák követtek. A kápolnát Kehidát elhagyva Zalaszentgrót irányába találjuk, az útról már jól látszik a hófehér épület.

 

A Kustányi romtemplomot (remetei romtemplom) nekünk többszöri nekifutásra, eltévedések után sikerült megtalálnunk, de így a felfedezés öröme annál nagyobb lett. A Zala folyó szigetén még romjaiban is méltóságot sugárzó templom stílusát tekintve gótikus lehetett, de újabb leletek szerint már első említése előtt is templom állt itt, és ekkor román stílusban kellett épülnie. Egyhajós, téglából épült, kis méretű templom volt, melyhez a feltételezések szerint kis kolostor is tartozott, bár ennek nyomai nem kerültek elő. Ma csak a nyugati fal és az arról kőkonzolokon induló torony fele látszik. A többi oldal teljesen az enyészeté lett.

 

Fotó: Soós Margit

 

2007-ben felmerült, hogy rekonstruálnák, de erre a mai napig nem került sor. Egyházi levelezések 1019-ben említik az Alsó-Kustányi búcsút, valamint a szigeten lévő remeteséget. A török jövetelének hírére megerősítették, kis palánkkal vették körbe, de az oszmán portyázások nem kímélték. Végső pusztulása 1588-ban következett be. A 18. században a romokat helyrehozták, barokk stílusban újjáépítették. A templom vesztét az egykor biztonságot nyújtó ártéri vidék okozta. A 19. században a romló állapotú templom és erődítés anyagát elhordták árvízvédelmi célokra.1863-ban Rómer Flóris járt a romoknál, ő még látta az erődítés nyomait és egy álló bástyát is említett. A legnagyobb pusztulás 1962 tavaszán következett be, az akkor még álló torony maradékát egy szélvihar döntötte le. A romok a Kehidát és Kustányt összekötő Malom utcáról a Sportpálya utcára kanyarodva érhetőek el. A romok jó 2 km-re vannak a falutól. Egy jól járható földúton közelíthetőek meg, többszöri irányváltás után. Jelzett turistaút nem vezet ide, de útközben pár tábla segít a tájékozódásban.

 

Zalavár (Mosaburg) a kora középkori Zala vármegye legjelentősebb települése, egyben székhelye volt. Több templom és székesegyház állt itt, köztük a mártír Hadrianus zarándoktemploma, ami óriási méretű. Zalavár dicső, gazdag története egy esetleges külön cikk témája lehet, most csak a település másik jelentős székesegyházát, a récéskúti Keresztelő Szent János bazilikát mutatjuk be.

 

Fotó: Soós Margit

 

Az egykor háromhajós, még romjaiban is méltóságot sugalló templom a Kis-Balaton mocsaras vidékének Récéskút-szigetén található. A templom habarcsba rakott homokkövekből és római kövekből épült, nyugaton kegyúri karzat és egy lépcsősor volt látható. A bazilika megtalált alapfalait derékmagasságig rekonstruálták, ma ezek látszanak az egykor lenyűgöző épületből. Az eredeti templom a 9. század közepén épült, melyet a század végén faoszlopok beültetésével megújítanak.

 

Szent István király idején újból átépítik, a 13. században két toronnyal bővítik. A 14. században már bizonyosan romossá válik, ekkor szűnik meg egyházi használata. A 14-15. század fordulóján a maradványokon erődített udvarház épül. Az erősség a Rozgonyi családé, majd a 15. század végétől a zalavári apátság kezén van. A 16. században aztán lakatlanná válik, helye és emléke a feledés homályába vész. Az egykori bazilika alapfalait csak 1946-ban találják meg, a feltárások 1963-ig folytak.

 

A Vársziget rekonstrukciós munkáival egy időben állították helyre és tisztították ki a területet. Megközelíteni mind Zalavárról, mind a történelmi emlékparktól a P sáv jelzésű turistaúton tudjuk. Az országútról a letérést információs tábla jelzi, innen a Kis-Balaton mocsaras területén nádasok és füzek közt jutunk el a romokhoz jól karbantartott ösvényen. Ha kocsival érkezünk, fontos tudni, hogy a letérésnél parkolni nem lehet, így az autót az emlékhelynél érdemes hagyni.

 

Ebben a cikkben szubjektív válogatásunk alapján a fenti Árpád-kori építészeti csodák kerültek bemutatásra a Zala-völgyében. Azonban ha a Zala mellett túrázunk, kerékpározunk, a Balaton mellett vagy az Őrségben pihenünk, és kedvünk van hozzá, még számtalan hasonló emléket, csodát találhatunk és fedezhetünk fel a környéken.

 

Írta: Soós Lajos
Fotó: Soós Margit

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!




HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Eddig hozzáfűzött kommentek (2):
Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. július
Czigány Dávid:
Tornyosuló
38. Gerecse 50
38. alkalommal rendezték meg a Gerecse 50 teljesítménytúrát 2019. április 27-én, közel 6500-an...