MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2017.08.17. 10:14,   Szöveg: Varjas Gabriella,   Fotó: Varjas Gabriella

Az Inle-tavi hajótúra kész vízi mozi

Az Inle-tó fantasztikus felüdülés volt Yangon után. A két hegycsoport közti völgyben fekvő tó vízi mozija kötelező kör Burmában, hajózás vissza az időben. A tavi hajótúra vízi ösvényein elénk táruló látvány olyan, mintha egy NatGeo filmben járnánk élőben.  

Fotó: Varjas Gabriella

 

Víz és gyerekek együtt mindig nyerő párosítás, az egy lábbal evező Intha halászok, a lótusz textilszövők és úszó paradicsomültetvények tava az egyik kedvencünk lett. A tóban egyébként senki nem strandol, ez a műfaj errefelé nem ismert. Ellenben sokan fürdenek, vagyis tisztálkodnak benne, az időutazó hangulat abban is megmutatkozik, hogy vezetékes víz és áram a tavi cölöpfalvakban nincs.

 

 

A Yangontól mintegy 600 km-re levő tó bázisállomása Nyangshwe falu. Ide egy 11 órás, több megállós nappali buszozással jutottunk egy kosárlabdázó lábhelyes, dönthető üléses luxusbuszon. (A buszjegyet előre kell megvenni, ára 22500 kyat, 17 USD/fő. Összehasonlításul a Yangon – Heho repcsi 110 USD/fő. ) Volt egy kis izgalom, hogy elérjük-e. Először a megbeszélt taxisofőrünk nem jelent meg, aztán volt baleset, és útépítés miatti dugó is, de a pótsofőr mindent beleadott, és széles mosollyal, időre szállított minket a buszhoz, ahol egyébként senki nem volt ideges, a szokásos kedvességgel vártak minket, aztán a szokásos türelemmel még egy utast. Ő már ugyan elkésett, de látták az eladott jegyek számát, hát vártak rá. Burma nagyobb városaiban a buszállomásokat szeretik a központtól jó messzire (10–15 km) rakni, érdemes ezt bekalkulálni. Indulás előtt egy szerzetes reggeli imáját hallgathattuk meg a busztévén, és a Hello Kitty-s takarók mellé repülős módi szerinti dobozkában jött úti elemózsia, és egy Speed nevű energiaital is. Muhaha. Az egyik út menti étteremben kipróbált Mohinga nevű nemzeti halleves azért jobban csúszott.

 

Fotó: Varjas Gabriella

 

A vízi napfelkelték/naplementék reményében útközben próbáltam a tavicölöp-hotelek valamelyikébe foglalni, de mindenhol 150–250 dollárt kértek, alkudni pedig nem lehetett. Ez új élmény volt, mert Ázsiában eddig ahhoz szoktam hozzá, hogy alkudni nem csak lehet, hanem egyenesen kötelező. Ha valahol, az Inle-tónál biztosan érdemes extrább szállást választani, de ennyiért úgy sem vállaltuk be, hogy utána egy olcsó, komfort nélküli trekkingre készültünk. Sötétedésre értünk a hátizsákos turistacentrummá fejlődött, de még jócskán földutas és minimális közvilágítással rendelkező Nyangshwe-be, ahol a helyi taxis készségesen több szállást is végignézett velünk. Végül a Gipsy Inn nevű egyszerű családi egységben kötöttünk ki 40 dolcsiért. A tavi csatorna partján később találtunk a faluban is egy gyönyörű és mégsem 200 dolláros hotelt, a Thanakát, de már bekuckóztunk, így maradtunk.

 

Fotó: Varjas Gabriella

 

Fotó: Varjas Gabriella

 

Lótusztextil és úszó paradicsomültetvények

 

A szállásunk egyik előnye volt, hogy pont előle indulnak a tavi hajótúrák. 15 000 kyatért (kb. 3500 Ft) számítanak meg egy egész napos gondolázást. A hajós túraprogram annak ellenére nagyon rendben van, hogy jelentősen kommercializálódott már. Gyakorlatilag egy egész napos sales tripről van szó, és aki volt már Ázsiában, – teszem azt, mondjuk Indiában – az tudja, hogy milyen eszeveszett nyomulós eladási technikákat alkalmaznak. Itt nagyon finoman másznak az ember bőre alá, nincs „mádámjubájdisz”, és rátapadós rinyálás, koldulás pláne nincs, a „verárjukomingfróm” pedig még a lehető legőszintébb. A tó körüli falvakba lehet elhajókázni saját bejáratú, hosszú, gondolaszerű motoros csónakkal, és közben csodálni az elsuhanó tavi életet. Túravezetésről a nyelvi akadályok miatt nem beszélhetünk, de ez itt talán inkább előny. Iszapból, növényekből álló ágyások, úszó veteményesek labirintusában csónakázunk, mindenhol hatalmas vízi paradicsomültetvények nőnek.

 

Fotó: Varjas Gabriella

 

Fotó: Varjas Gabriella

 

A hegyektől ölelt tó szemnyugtató panorámájában, a napfelkeltében szikrázóan csillogó vízen fél lábbal evező Intha halászok mellett csendben elhajózni maga a külső-belső béke. A kora reggeli induláskor jól bebugyoláljuk magunkat a takarókba, és issza a szemünk a végtelent. A könnyű békeérzet annak ellenére nem változik, hogy a helyiek velünk ellentétben láthatóan dolgos mindennapjaikat pergetik a hajókon, csak sokkal kevésbé tűnnek stresszesnek, mint bármely európai földalatti közönsége.

 

Fotó: Varjas Gabriella

 

Sokszor sirály csapat is csatlakozik a hajónkhoz, és a gyerekek üdvrivalgásával szinkronban szárnyaljuk a habokat. A békés megfigyelgetés és napozgatás közben meg-megállunk, hogy felvonultassák a helyi art and craft hadosztályt. A bambuszszövést és a shan népcsoport többi tradicionális mintáját ezüstbe foglaló ötvösök munkái közül akad pár apróság a horgunkra, és a selyem-lótusz-pamut textilszövők kézzel készített remekeiből is muszáj egy gyönyörű selyemstólával felszerelkeznem, míg a gyerekek pár pamut-selyem sálat választanak. A kedves eladólányok nagyon jól csinálják az egészet, és van üzleti érzékük, kivételesen lehet alkudni, és bankkártyát is elfogadnak, ami Burmában még kuriózumszámba megy. Fröccsöntött műanyag nincs, az Inle-tavon a tucattermékek is minimum bambuszból vannak. A lótusztextil az Inle-tó különlegessége. A selyem tapintása nekem jobban tetszik, de a lótusz jóval drágább, mint a selyem, mivel nagyon munkaigényes a lótuszszál előállítása, amit a manufaktúrákban szemléltetnek is. Egy kisebb lótuszsálhoz 4 000, egy nagyobb stólához akár 40 000 szál lótusz szükséges. A manufaktúrákban minden munkafolyamatot megtekinthetünk a szövőnők- és férfiak előadásában.

 

Fotó: Varjas Gabriella  Fotó: Varjas Gabriella

 

Fotó: Varjas Gabriella

 

Az ugráló macskák kolostora és a legszebb kis Buddha

 

Érdemes a tavon két, vagy akár három napon át is hajókázni így faluról falura, még több nap után sem unalmas, ellentétben a nagy hajókon és hosszú vonatutakon punnyadással. Nyangshwe-ben mindenhol lehet egyszerű bicajt is bérelni, ez a másik közkedvelt módja a tó felfedezésének. Bepróbálkoztunk egy bringatúrával a gyerekeknél, de a hajókázás kiütéssel győzött.

 

Fotó: Varjas Gabriella

 

Fotó: Varjas Gabriella  Fotó: Varjas Gabriella

 

A falvakban kolostorokat, piacokat nézhetünk. InThein a kedvencünk, ami ugyan egy kicsit messzebb esik Nyangshwe-től, de az egyik legemlékezetesebb pillanatunk volt, mikor a piac mellett billiárdozó helyi menő csávók, a fejtetőn árut, a hátukon csecsemőt szállító mosolygó shan, a gyűrűkkel meghosszabbított nyakú palaung nők, ökrös szekerek és motorosok között felmásztunk egy elhagyatott, düledező pagoda együttes romjai közé, ahol az út legszebb kis, mosolygó Buddha-szobrát találtuk meg.

 

 

Volt még a programban Jumping Cat Monastery kolostor látogatás, amit nagyon vártak a gyerekek, mert állítólag a szerzetesek megtanították a macskákat karikán átugrálni. Macskatulajdonosként eléggé hitetlenkedve olvastam ezt, de végül is, az Inle-tó szerzeteseinek biztos van erre ideje. Mint kiderült, régebben valóban ugrándoztak a kolostor cicái, de a macskaidomító szerzetesek már elköltöztek.

 

Fotó: Varjas Gabriella

 

Macskák ugyan azóta is vannak a kolostorban bőven, de nem ugrálnak a mi, csak a saját kedvük szerint. Vagyis leginkább heverésznek, ahogy azt egy macskának kell. A gyerekek mindenesetre maximális lelkesedéssel simogatták végig az összes erre kapható macsekot. Egy szerzetessel is beszédbe elegyedtünk, először sóvárogva nézte, majd elkérte a kameránkat. Kiderült, hogy világi életében fotós volt.

 

Fotó: Varjas Gabriella

 

Fotó: Varjas Gabriella

 

A tóban nem jellemző a strandolás, csak a tisztasági fürdés, melynek számos helyen szemtanúi voltunk. Éjszaka elég hideg van januárban, naplemente után rögtön elő kell kapni a pulcsikat, kabátokat, ezért mindenki nappal, a legmelegebb órákban intézi a piperét. A tó helyett viszont megmártóztunk a part melletti Khaung Daing meleg vízű forrásban, ahol teljesen nyugati standardnak megfelelő kicsi medencékben Myanmar sörrel, hamburgerrel, chipsszel, sőt, helyi borral is lehet ejtőzni a forrást körülvevő cukornádültetvények dzsungelében.

 

Fotó: Varjas Gabriella

 

Első hallásra meglepő, hogy Myanmarban bort is készítenek. A Red Mountain borászatot ki más, mint egy francia alapította a kétezres évek elején az Inle-tó melletti lankákon, egy bicajtúrával vagy taxival elérhető. Minket teljesen beszippantott a tavi világ, így pincét nem látogattunk, de sokak szerint érdemes. Később a beach-en kóstoltuk a pincészet borát, egy teljesen jó, könnyű fehéret. Azért, az nem nagyon fenyeget, hogy Myanmar leverje a nagy bornemzeteket.

 

Fotó: Varjas Gabriella

 

A tavi cölöpházakon rengeteg étterem van, tetszés szerint válogathatunk, hol hozzák ki ugyanazt a típusú paprikás-zöldséges friss sült halat, mellé a Myanmar sörrel vagy friss passion fruit/maracuja lével. Az Inle-tó béke, végtelen, boldogság. Ne hagyjátok ki, ha Burmába vet a jó szerencsétek!

 

 

A túráról még több képet nézhetsz meg a szerző MiraDonna.hu blogján, ide kattintva.

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket! 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. június
Majoros Ildikó:
Kéken is az égig
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...