Az Ős-Dunán csordogálva - A Vajas-fok-túra

Kalocsától Bajáig, a mintegy félszáz kilométer hosszan kanyargó ősi Duna-ág ad otthont immáron több mint három évtizede a Vajas-fok-túrának, melyet általában május második vagy harmadik hétvégéjén rendezik meg. 

Szerző:
Kis János
Fotó:
Lénárdt Lajos
Veszelszki Andrea
2016. június 27.

Kalocsától Bajáig, a mintegy félszáz kilométer hosszan kanyargó ősi Duna-ág ad otthont immáron több mint három évtizede a Vajas-fok-túrának, melyet általában május második vagy harmadik hétvégéjén rendezik meg. 

A „klasszikus” vajas-foki túrának nincsenek katonás szabályai, ezért résztvevői bármikor becsatlakozhatnak az evezésbe. Az evezősök általában szerdán délután gyülekeznek Kalocsán, de van, aki csak a csütörtök reggeli indulásra érkezik. Sokan csak Dusnoktól teljesítik a teljes táv második felét. Ez egyébként nem véletlen, ugyanis a Dusnok alatti szakasz tájképe különösen szép, a változatos meder erdővel sűrűn benőtt partok között kanyarog.

 



Csütörtökön este a miskei bekötőút hídjánál, az erdőszélen szokott tábort verni a csapat a helyi horgászegyesület területén, de a sátrak felállítását sokszor egy kisebb erőpróba előzi meg, ugyanis három rövid átemelést kell leküzdeni, de ha alacsony a vízállás, akkor mindhárom zsilip hídja alatt simán át lehet siklani. Pénteken Dusnokra fut be a társaság, de hogy ne legyen olyan egyszerű, itt is egy könnyű átemeléssel kell megbirkózni a táborhelyig, amely az 51-es útról bevezető szakasz hídja mellett fekszik. Az útközben elfogyasztott energia és folyadék utánpótlására a Duduj kocsmában vagy a pizzériában nyílik remek lehetőség.

 


Idáig a medret mezőgazdasági területek övezték, ami azt jelenti, hogy a napsütést jól kell tűrni, cserébe azonban csodálatos élmény az akácvirág és a bodza illata, a virágzó vízililiom és a vízitök látványáról nem is beszélve. A dús növényzet mellett a gazdag állatvilág teszi még változatosabbá az evezést: rengeteg a madár, és gyakran látni vízisiklót, illetve békésen napozó mocsári teknőst is. A szombati végállomás Ósükösd, ahol a helyi menedékházban vizesblokk és büfé várja a fáradt vándort. Ide már változatosabb partok között vezet az út, evezés közben az Alföld növény- és állatvilágában lehet gyönyörködni, és hogy meglegyen a napi erőnléti edzés is, útközben egy komolyabb átemeléssel kell számolni.

 



A lassan tóvá szélesedő mederben vasárnap délutánra ér a csapat Érsekcsanádra, ahol - egy valóban emberpróbáló - pár száz méteres átemelés után már a Dunán vezet tovább a négynapos túra utolsó és egyben egyik legszebb szakasza. A csapatból sokan tesznek egy rövid kitérőt a Gemenci-erdőbe, és a Vén-Dunán evezve kerülik meg a Koppány-szigetet. Aki ilyenkor csendben marad és halkan lapátol, szarvast, őzet és vaddisznót is láthat, amint a fák közül kilépnek inni. E festői csordogálás után következik a végállomást jelentő Baja, ahol egy kihagyhatatlan halászlevezéssel zárul a program. A túra végén a legtöbb résztvevő így búcsúzkodik: „Jövőre, veletek, ugyanitt!”

 

 

 

Amit a Vajas-fokról tudni kell

Erdővel vagy náddal benőtt változatos partok között kanyarog, vélhetően egy régi Duna-meder helyén. Hossza Kalocsától az érsekcsanádi Duna-torkolatig 52 km (1-3 napos túra). A vízállás gyakorlatilag állandó, zsilipekkel szabályozott. A vízsebesség 0,5-1 km/h. Szélessége 10 és 50 méter között változik. Sebesebb sodrás, váratlan kanyar és akadály nélküli, 1,5-3 m mély, kristálytiszta víz.

Általában május végéig, június elejéig járható, utána a medret sűrűn benövi a növényzet. A teljes útvonal kenuval és bármilyen kajakkal kezdők számára is problémamentesen járható. Kalocsa és Dusnok között uszadékfa-torlaszok fordulhatnak elő, leküzdésük komoly erőfeszítést igényel, néha csak átemeléssel oldható meg. A folyón több zsilip van, ahol esetenként szintén át kell emelni. A Vajas-fokról Kalocsától a Csorna-Foktői-csatornán keresztül vagy Érsekcsanádnál kb. 250 m hosszú szárazföldi úton ki lehet emelni a Dunára. Mindkét esetben célszerű kiskocsit vinni. Vízre szállni az érintett településeknél és a hidaknál többnyire lehetséges. Táborozni Ósükösdön a kempingben vagy nomád táborhelyeken lehet.

 

 

A Vajas-fok-túra története

A Vajas-fok-túra története egészen 1964-ig nyúlik vissza. Ekkor hozta be Magyarországra Susó (alias Susóczky Ferenc) az első poliészter kajakot, amelyet lemásolva hamarosan nálunk is sorozatban készültek a poliészter túrakajakok.
Azért volt ez a kezdet, mert ezek a strapabíró kajakok tették lehetővé a kisebb hazai folyók problémamentes bejárását. Susó és barátai pionírok voltak ebben a felfedezésben. Egy ilyen országjárás során evezte végig az Alföld folyóit és csatornáit, amelyen vele tartott a Bács-Kiskun megyei Természetbarát Szövetség vízitúra-bizottságának akkori vezetője, dr. Garay Dénes is.
Susó felismerte a terület szépségét; felmérte, hogy kajakkal és kenuval egyaránt könnyen járható túraútvonal, és Dénes az ő javaslatára szervezte meg és vezette az első Vajas-fok-túrát 1986-ban. Ez olyan jól sikerült, hogy a következő évben ismét „meg kellett rendezni”, és innentől kezdve gyakorlatilag hagyománnyá vált, amelyhez egyre többen csatlakoztak. A létszám sokszor megközelítette a 100 főt.

A túra Kalocsáról indul, általában május második vagy harmadik hétvégéjén, ezen csak a Pünkösd változó időpontja módosíthat.

 

 

 

A cikk megjelent a Turista Magazin 2015. júliusi számában. 

 

Kapcsolódó cikkeink:

Ilyen evezni a vadregényes Bodrogon

A Dráva is lehet kedvenc vízitúracélpont

Kalandos evezés a Dráván

 

Cikkajánló