Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2018. augusztus 21.

Balatoni örömbringázás flikflakokkal

Mennénk egyet örömbringázni a Balatonhoz? De már többre vágyunk a magyar tenger szimpla körbekerekezésénél? Kipróbálnának új sportágakat? Megismerkednénk a falusi vendéglátással? Most adunk néhány tippet ahhoz, hogyan lehet mindezt egy programra felfűzni.

Túránk kiindulópontjául az északi part méltán népszerű települését, Balatonfüredet választottuk. Itt ugyanis az elmúlt évek nagy sporteseményei - nyílt vízi úszó-világbajnokság, különféle vitorlázó kontinensbajnokságok - hatására hatalmas fejlesztések mentek végbe. Ha nem jártunk itt pár éve, szinte rá sem ismerünk a településre.

 



Füred azért is jó, mert kiváló helyszín egy speciális triatlonra, amely úgy áll össze, hogy reggeli után bringán ülve növeljük meg a pulzusszámunkat a Balaton-felvidéki dombokon, majd lazításként naplemente előtt elmegyünk vitorlázni, s a nagy víz közepén még egy kis úszást is belecsempészünk a programba. A délelőtti kerékpáros kört érdemes a balatoni kerékpáros körúton Tihany felé kezdenünk, egyrészt mert bemelegítésnek jó, hogy szinte végig laposon gurulhatunk, utána azonban mindjárt egy igazi kihívás következik: a kompkikötőtől kell feltekernünk az apátsághoz. A páratlan kilátást élvezve megállapítjuk: a bencés apátok nagyon értettek hozzá, hová kell egy monostort építeni.

 

 

Utunkat Tihany másik nevezetessége, a levendulamező felé folytatjuk, majd egy rövid megállás után a hosszú lejtőn jól esik legurulni a félsziget belseje felé, egészen a 71-es útig. Így legalább van időnk erőt gyűjteni ahhoz, hogy az egyre erősödő napsütésben leküzdjük a Balaton-felvidéki emelkedőket. Vászoly felé tekerünk tovább, egyre nagyobb áttéttel kell haladnunk, hogy tartani tudjuk a sebességet. A faluba érve felkeressük a Szent Jakab-forrást, amely egyben tó is. Jó hűvös a vize, így hamar ledobjuk a kerékpáros cipőnket, hogy felfrissítsük benne a tekeréstől megfáradt lábainkat.

 

 

Visszafelé már szinte repülünk a bringánkkal a Füred felé vezető lejtőn, ami azért is jó érzés, mert főként fák ölelésében, kellemes, árnyas erődben haladunk. Mielőtt azonban visszaérnénk kiindulóállomásunkra, megállunk a balatonszőlősi kocsmában, amely valójában étterem, de messze földön híres a fasírttal tálalt tökfőzeléke. Ilyen gasztronómiai élményt természetesen nem hagyhatunk ki, majd teli gyomorral, újult erővel ereszkedünk tovább.

 

 

Füredre érve következik a nap második „tusája”, a vitorlázás. Nem is akármilyen hajóval, hanem egy olyannal, amely 63. volt az idei Kékszalagon. A fedélzetre lépve Péter kapitány máris közli velünk a házirendet. Ez nagyjából abból áll, hogy innentől mindenben ő a főnök, illetve megtudjuk tőle, hogy semmilyen személyes tárgyunkat ne hagyjuk a fedélzeten, ha szükségünk van még rá valaha az életben, mert „a Balaton mindent elnyel”. Megfogadjuk a tanácsát, majd hamarosan megismerkedünk néhány vitorlás alapfogalommal, illetve személyes tapasztalatot gyűjtünk arról, milyen is az, amikor a szél repíti a hajót, átcsap a fejünk fölött a boom, avagy hirtelen irányt kell váltani egy versenyzésre is kiválóan alkalmas hajóval.

 

 

Kánikula lévén a partot elhagyva legszívesebben azonnal a vízbe vetnénk magunkat, erre azonban végül csak a tó közepén ringatózó hajóról kerítünk sort. Amint belecsobbanunk a vízbe, menten rájövünk, hogy ez az érzés össze sem hasonlítható azzal, amikor egy zsúfolt strandon gázolunk bele a tóba. Közben szinte észre sem vesszük, hogy elröppent az idő, s már egyre hegyesebb szögben süt ránk a nap. Újabb és újabb arcát mutatják nekünk a Balaton, mígnem egyszer csak lebukik a Balaton-felvidék lankái mögött.

 

 

Másnap ismét nyeregben folytatjuk, Balatonfüredről kelet felé haladva Balatonszárszóra. Mehetnénk a part menti bringakörön, de e helyett inkább először feltekerünk a hegyre, majd az Arácsi úton kerekezve Paloznakon és Lovason áthaladva élvezzük a lenyűgöző panorámát. Alsóőrsnél térünk vissza a bicikliútra, Fűzfőnél pedig örömmel konstatáljuk, hogy a gyökerektől felszabdalt út helyett vadiújat építettek, sőt a közelmúltban még egy híd is elkészült.

 

 

Szárszóig tartó utunk során számos gyönyörű helyen megállhatnánk, de hogy azért haladjunk is közben, ezek közül a legszebb kilátást nyújtó balatonvilágosinál parkolunk le bringánkkal. A magas partfalról letekintve és a hatalmas vizet elnézve a panoráma annyira fenséges, hogy itt jövünk rá arra, miért is hívják a Balatont magyar tengernek.  Az augusztus 13. és 18. között zajló nem mindennapi Balaton-kerülés folytatásával hamarosan jelentkezünk.

 

 

Kerékpáros turizmus
A Magyar Turisztikai Ügynökség tavaly tűzte zászlójára, hogy szakújságíróknak szervezett study tourokkal igyekszik hazánkba csábítani a külföldi kerékpáros turistákat. A program tavaly a „8 nap alatt a vizek és a borok földjén” túrával kezdődött, majd idén júniusban Zalakaros és Nagykanizsa térségének, augusztusban pedig a balatoni régió bemutatásával folytatódott.
 

 

Szöveg: Pósfai Gyula
Fotók: Kaiser Erika

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázást közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!
 

A Pilis déli kilátópontjai

A Pilis déli kilátópontjai

2024.04.18.

Ha már unjuk a Pilis-tetőt, de könnyű elérhetősége miatt mégis erre esne a választásunk, ne a Két-bükkfa-nyereg felől, hanem Pilisszántó felől közelítsük meg. A déli lejtő látványos kilátópontjait tartalmas túrává fűzhetjük fel.

→ Tovább
Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

2024.04.18.

Kőszeg egy tündéri kis ékszerdoboz az Alpokalján, történelmi hangulatot árasztó utcáit, ódon várfalait, és az 1532-es ostrom történetét bizonyára mindenki ismeri. Azt azonban jóval kevesebben tudják, hogy a városka töröktől való megmenekülését a legendák szerint a hősies küzdelem mellett két nagyszerű ember barátságának is köszönheti.

→ Tovább
Ahol véget ért a „Másfélmillió”: a cáki pincesor

Ahol véget ért a „Másfélmillió”: a cáki pincesor

2024.04.16.

„Arany ágon ül a sármány, kicsi dalt fúj fuvoláján...” – szállt a dal 1979. október 15-én, megannyi felnőtt és iskolás gyermek ajkáról a cáki szelídgesztenyésben. A fehérre meszelt boronafalú, zsúptetővel fedett kis meseházak közt a vidáman pattogó tábortűz fényénél, a frissen sült gesztenye illatával átszőtt éjszakában két és fél hónap után megkapó hangulatban zárult le egy legendás vándorlás.

→ Tovább