Többet szeretnél a magyar tenger szimpla körbekerekezésénél? Kipróbálnának új sportágakat? Megismerkednénk a falusi vendéglátással? Most adunk néhány tippet ahhoz, hogyan lehet mindezt egy programba belesűríteni.
Túránkat legutóbb Balatonvilágosnál hagytuk abba, ahonnan Siófok felé tekerünk tovább. Eközben a helyiek egyik régi igazságáról győződünk meg, miszerint a Balatonnál percek leforgása alatt hatalmasat tud változni az időjárás. Az előbb még tűző napban fényképezkedtünk, most pedig sűrű fekete fellegek közelednek Nyugat felől. Így legalább Siófokon van lehetőségünk tanulmányozni a helyi ízeket. Nem is csalódunk, és a „sziesztára” beszélgetni is marad idő, nem sietünk, Szárszóig nincs már sok hátra. Miután kezd felszáradni az út, újra nekivágunk a kerekezésnek, és azt is megtapasztalhatjuk, hogy eső után tényleg milliónyi színárnyalatban tud tündökölni a Balaton vize. Balatonszárszón jól esik a pihenés egy viszonylag hosszú etap után, mely során Füredről indulva körbetekertük a tó keleti karéját.
Másnap javarészt sík terepen gurulunk, Balatonboglárnál azonban egy rövid, ám annál meredekebb kaptató következik, amikor feltekerünk a Gömbkilátóhoz, ami rendkívül népszerű lett, főleg, hogy egy kalandparkot is telepítettek mellé. Az odavezető úr legvége olyan, mint egy igazi montis pálya.
Innentől jó tempóban bringázunk Zalakarosig, amelyhez közeledve már kicsit lankásabb a táj. Baloldalt sárban fetrengő bölényekre leszünk figyelmesek, majd megérkezünk a mindannyiunkat rabul ejtő Kis-Balatonhoz. Mielőtt áttekernénk a vizet két részre osztó gáton, pár percre azért még beugrunk a Kis-Balaton Házba, ahol egy Makovecz Imre által tervezett épületben fényképekről ismerkedhetünk meg Zala megye hét csodájával. Mint kiderül, a csodák száma azért jóval meghaladja a hetet…
Ebédre Béla bácsiékhoz vagyunk hivatalosak Zalaszabarba, s el kell ismerni, Marika néni töltött paprikája és galuskás pörköltje olyan elégedettséget vált ki külföldi vendégeink körében, amely még a balatoni vitorlázás élményével is vetekszik. A domboldalról a távolba tekintve páratlan kilátás tárul elénk: egyszerre láthatjuk a Balatont, a Kis-Balatont, a tanúhegyeket, a Keszthelyi-hegység vonulatait, sőt még a Somogyi dombokat is. Annyira magával ragad bennünket a táj szépsége, hogy alig akarunk elmenni innen.
A következő napon fürdővárosból fürdővárosba, vagyis Zalakarosról Hévízre kerekezünk, kiélvezve közben a dimbes-dombos dél-zalai táj utánozhatatlan nyár végi hangulatát. Bár hamar megérkezünk következő szálláshelyünkre, mivel korai az idő, ezért délutánra még beiktatunk egy túrát a Sümegi várhoz. Arrafelé már meredekebb emelkedőket kell leküzdenünk, elvégre a Keszthelyi-hegységben járunk. Utunkat az árkok mentén egyre több fa, távolabb pedig jobbról a Rezi vár, balról a zalaszántói sztupa kíséri. A várba termésköves burkolaton tekerünk fel (már akinek sikerül), bent pedig a csodálatos panorámán túl ritka élmény vár minket: szamarakat simogathatunk.
A következő napot a hévízi termálfürdőben kezdjük, mert nyáron ebben a napszakban a legkellemesebb a klímája. A meleg víz kicsit elálmosít, s ez az érzésünk egy kiadós ebéd után még tovább fokozódik. Nagyon össze kell kapnunk magunkat, hogy a délutáni melegben jól bírjuk az előttünk álló 60 kilométeres távot. Szerencsére a szakasz elején olyan a táj, hogy a fák szinte összeérnek a fejünk fölött, így árnyékban haladunk. Egyre komolyabban emelkedik az út, ezért Zalaszántónál egy szusszanásra betérünk a Mézeskalács-házba, ahová egy madárijesztőnek tűnő út menti boszorka csalogat be. A tulajdonos még a mézeskalács-készítés történelmével is megismertet bennünket. Nem is gondoltuk, hogy a mézeskalács-ajándékok értékét egykoron az aranyéval azonos szinten jegyezték.
Elhaladva a rezi vár alatt kelet felé fordulunk, s igen húzós emelkedőket kell leküzdenünk, ám az utánozhatatlanul gyönyörű táj látványa kárpótol bennünket. Lesencetomajt elhagyva jobban kell figyelnünk, mert forgalmasabb úton gyűrjük tovább a kilométereket: előbb a 84-es, majd a 71-es úton. Kiérünk a Balaton partra, ahol lebilincselő panoráma fogad bennünket. Feltűnnek a tanúhegyek és a Szigligeti vár is. Megpihenünk a balatongyöröki kilátónál, majd a vízpart menti kerékpárúton haladunk tovább, mígnem megérkezünk a nyugat-balatoni régió központjába, Keszthelyre. Itt fagyival frissítjük magunkat, de elmaradhatatlan egy gyors fényképezkedés a Balaton vizében úszkáló hattyúkkal és kacsákkal. Innen már csak pár kilométeres tekerés és visszaértünk reggeli kiindulópontunkra, Hévízre.
Túránk záró napján a Balaton partján kezdünk, majd egy Szigligeti nyugágyas-limonádés pihenőt követően átszeljük a Káli-medencét a festői kis falvakon keresztül. Feltekerünk az egykor bazaltbányaként működő Hegyestűre, ami most kilátóként és geológiai látványosságként fogadja a turistákat. a meredek emelkedőn mindenki próbálja kihozni magából a maximumot. A Balatoni Bringa Körúton folytatjuk, majd Aszófő után egy halsütödében ebédelünk. Túránk végpontja Tihany, 6 nap után körbeértünk, de nem csupán megcsináltuk a Balaton-kört, hanem sok másba is belekóstoltunk a tekerés mellett. Volt, aki először vitorlázott, volt, aki először járt a Tófürdőben, más azt jegyezte meg, hogy sosem ebédelt még olyan helyen, ahol hasonló panoráma fogadta...
Este a királynék városában, Veszprémben szállunk meg, hogy reggel kipihenten indulhassunk vissza Budapestre, persze este teszünk még egy utolsó sétát az óvárosban. Közben elröpült egy hét, mialatt annyi élménnyel gazdagodtunk, hogy hazaérkezésünk után még legalább két hétig lesz mit mesélnünk az ismerősöknek.
