MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumGalyakilátó

Bécs–Budapest két keréken két nap alatt

Bécs pont olyan távolságra van Budapesttől, mint Budapest Bécstől. Távolságban igen, de ha a nyugati szelekkel számolunk, akkor időben már nem. Számoljon vele mindenki, megéri. Az út épp elég hosszú, hogy a profikon kívül ne egynaposra tervezze valaki a bringázást az EuroVelo 6-on. 

Fotó: Bába Imre

 

A Bécs Hauptbahnhof – Clark Ádám tér távolság nekünk 348 km volt, ebből kb. 20 km-t le lehet vonni a győri szállás miatt, ami nem az EuroVelo 6 (EV6) mellett volt. Kétnapos túrába a tekerésen és 15-20 kilométerenkénti pihenésen kívül nem nagyon fér bele semmi. Ha valaki a tájon és az út menti büféken kívül másra is kíváncsi, akkor legalább három nappal számoljon. A bécsi induláshoz ajánlatos ottani szállást keresni, a költségvetésnek ez a legnagyobb tétele, de lehet elviselhetőt találni akár a főpályaudvar környékén is. Vasúttal történő kiutazáskor ez praktikus szempont. A szállástól az EV6-ra történő eljutást, a www.wien.gv.at honlapon a Wiener Radverkehrsnetz térképén tudjuk megtervezni.

 

Fotó: 123rf.hu

 

Bécs kerékpárút-hálózata összehasonlítva Budapestével sűrűbb is, de a fő különbség nem ez. Ott is vannak főutak, amin nincs kerékpárút, hasonlóan a pesti Nagykörúthoz, és ennek alternatívája sem egyértelmű. Két különbség feltűnő, mégpedig, hogy ahol van út, az sokkal jobban el van szeparálva az autóforgalomtól, de még a gyalogosoktól is, a másik pedig hogy jó minőségű. Nincs kóbor csatornafedél, nincs megsüllyedt járdaszegély, ezért ha a forgalom engedi, mindenki annyival megy, amennyivel bír.

 

Fotó: Bába Imre

 

A Praterbrückénél értük el az Atlanti-óceán melletti Nantes-ból induló, a németországi Tuttlingentől a Duna mentén a Deltát is érintve Constanțáig tartó EV6-ot. Jelzett utunk a gátkoronán halad kilométereken keresztül, keresztezve egy FKK partszakaszt is, úgyhogy nyári napokon fel lehet készülni, hogy pucéran görkorcsolyázó emberekkel találkozhatunk. A Neue Donau – a Dunával párhuzamosan futó mesterséges vízfolyás – gátjáról balra az ÖMV szénhidrogén tárolói előtt kell letérni ideiglenesen. Az út a gáztartályok között visz, meglehetősen gyér, jobbára tartálykocsik által használt közúton. A telep után lépünk az Nationalpark Donau-Auen területére, ismét a gátra.

 

Fotó: Bába Imre

Függesztett kerékpárhíd a Praterbrücke alatt

 

Fotó: Bába Imre

A kerékpárhíd szemből

 

A Bécs-Bad Deutsch-Altenburg-i hídig az útvonal nem túl izgalmas, de szép holtágakat láthatunk mindkét oldalon gémekkel és hattyúkkal. Több mint 30 kilométeren keresztül egy majdnem egyenes gáton kell tekerni. Pihenők vannak, de nem fedettek, Hütte is csak kettő, az egyik Schönau an der Donaunál, ahol egy zsilip miatt le kell menni a gátról bal oldalra egy kis hídon. Ki van téve tábla, de ha túlmegyünk sem nagy baj, mert néhányszáz méter után egyértelműen kiderül, hogy elvétettük az utat, és nem a cseh határtól kell visszafordulni. Schönau kb. félúton van a Praterbrücke BDA híd távolságán belül, a másik pihenő pedig másfél km-re vissza a BDA hídtól Stopfenreuthnál. Schönau inkább kioszk, az utóbbi pedig étterem (a mandulás, baracklekváros piskótát érdemes megkóstolni). A gáton biciklizés egyrészt jó, mert a vízügy karbantartja az utat Magyarországon is, viszont a naptól, esőtől, széltől semmi nem véd. A hátszéltől ne is védjen, a szembejövőkkel legalább érezzünk együtt és köszönjünk nekik; mi is fogunk még lejtőn erőlködni.

 

Fotó: Bába Imre

Stopfenreuthnál, távolban a BDA híd

 

A hídtól inkább a Wien-Bratislava Radweg táblázást érdemes figyelni, semmint az EV6-ost, az előbbi sűrűn kihelyezett, és a forgalmas közúthoz képest kacskaringós utat elvéthetetlenül jelöli. Az út innentől izgalmasabb, néhol közvetlenül a folyó mellett visz, néhol mezőgazdasági területen, de minden irányban szép a panoráma. Jobbra Hainburgnál a vár a hegytetőn magasodik, Dévényhez (Devínská Nová Ves) hasonlóan örök és megbonthatatlan, de biztos, ami biztos az osztrák-magyar barátság mementója. Az utolsó osztrák falu Wolfsthal után a főút mellet tekerhetünk Pozsonyig. Szlovákiába érve az út minőségében nincs változás. Szlovák barátaink profik, na. A határ után egy a ’90-es években berendezett „milyen rettenetes is a szocializmus” vasfüggönymúzeum van balra, ami mára teljesen elvesztette jelentőségét, eltakarították mostanra a lepukkant szovjet technikai relikviákat, a betonerőd környéke egy gondozott parkhoz lett hasonlóvá harckocsiakadályokkal és szögesdróttal díszítve.

 

Fotó: Bába Imre

Hainburg vára

 

A Most Lafranconi autópályahíd után érünk be Pozsonyba, annak is a Petržalka (Pozsonyligetfalu) részébe. Pozsonyligetfalu egy kis halászfalu volt Pozsonnyal szemben, a város életében a budapesti Római-parthoz hasonlóan csónakházakkal, vendéglőkkel teli városi pihenőhely volt, míg a ’70-es években fel nem húzták a több tízezer lakosú Petržalka lakótelepet. Ennek hasonló híre volt Szlovákia szerte a ’90-es években, mint a XVIII. kerületi Havanna-lakótelepnek nálunk: leütnek, drogosok, öngyilkosok, pedig ez úgy volt hülyeség, ahogy a hazai párhuzam. Ma meg lakópark, semmint lakótelep. A Szlovák Nemzeti Felkelés hídja (Most SNP) előtt viszont van egy általam ajánlott pihenő, közvetlenül a kerékpárút mellett. Ez egy kocsma, nem romkocsma, hanem az ismeretlen-rendeltetésű-betonépítmény kocsma. Hogy ki és miért álmodott egy betonkockát a pozsonyi várral szemben, rejtély, de most pazar panorámával bíró Duna-parti terasz lett.

 

Fotó: Bába Imre

Pozsony Ausztriából

 

Továbbhaladva a nemrégiben teljesen átépített Starý most (Öreg-híd) előtt balra kell térni, hogy átmenjünk a híd alatt. Itt tábla még nincs, de valószínű ez változni fog, az építkezés utáni tájrendezés még nincs befejezve. Pozsonyt gyakorlatilag a Pristavný most (Kikötői híd) zárja le. Utána rögtön van egy pihenő és hostinec. A gáton gyakran találkozhatunk futókkal, kocogókkal, de az út olyan széles, hogy még a lovasoknak is lehetne külön sáv. Lassan odaérünk a víztározóhoz, amit a hosszú nyílegyenes üzemvízcsatorna köt össze a bősi erőművel. A fák között egyre nagyobb vízfelületeket láthatunk. Az egyetlen autóút az országhatárig Dunacsúnynál (Čúnovo) van, ahol a hostinecnél lehet megtanácskozni, hogy merre tovább. Aki gyorsan akar Győrbe érni és bírja a napot, annak lehetősége van, hogy a Bécstől megszokott útminőségen száguldjon az üzemvízcsatorna gátján (keresztforgalom csak a doborgazi kompnál), majd egy kicsit rosszabb minőségben, Bőstől a medvei hídig. Ott egy jobbossal fel a hídra, vissza Magyarországra, és már Győrben van.

 

Fotó: Bába Imre

 

Aki viszont a romantikát, a magyar organikus kerékpárút-építészetet (gyökerek hurkái, fűcsomók dudorai vagy egyszerűen csak hőtágulásos repedések, döccenők) és általában a küzdelmet szereti, az menjen tovább az EV6-on. Hostinecünktől néhány száz méterre van a határ, és búcsút intünk a gátnak. A faluban már két lakóparkot is felhúztak kiköltöző pozsonyiaknak. Rajka Pozsony agglomerációjává kezd válni, ami teljesen rendben van, ez lenne akkor is, ha 1919-ben másképp alakulnak a dolgok.

 

Fotó: Bába Imre

A rajkai szlovák lakópark

 

Rajka után még gyér a forgalom, az út is jó, mezőgazdasági területen haladunk, így innentől számíthatunk traktorokra, kombájnokra is. Ha háromnaposra tervezzük az utat, akkor érdemes szállást a Felső-Szigetközbe tervezni. Dunakilitiben, EV6 a templom előtt balra, a tábla nehezen vehető észre. Jobbra sincs nagy gond, kis kerülő, viszont útba esik Mosonmagyaróvár szépen felújított belvárossal és jó kerékpárutakkal, majd vissza a Szigetközbe szintén jó minőségű kerékpárúton Halásziba. Két sarokkal a templom után lehet letérni a dunakiliti duzzasztógát felé, ami a „vizes kollégák” Paradicsoma. Itt is és Doborgazszigeten is lehet fürdeni természetes vízben, ami nem utolsó élmény az elgyötört ülepnek, noha a gyötrelem még odébb van. Az út országúton megy, a forgalom minden falu után erősebb, de nem vészes, az út minőség is jó. Halászitól kezdődik a magyar organikus kerékpárút-építészet egyik ékköve, a szigetközi. Azt viszont a javára kell írni, hogy tart valahonnan valahová.

 

Fotó: Bába Imre

Szigetköz Halászi előtt

 

Fotó: Bába Imre

Zátonyi-Duna, Zoborgazsziget

 

A magyaróvári vártól a győri Káptalandombig el lehet jutni kerékpárúton, és nincs közben több száz méteres szakasz, ahol négy-öt közlekedési szabályt megszegve, alapos helyismerettel rendelkezve lehet megtalálni a folytatást. A Mosonmagyaróvár-Halászi szakasz újabb építésű, kerékpáros pihenőkkel, a Halászi-Győr régebbi, random döccenőkkel. Haladni azért lehet rajta, bár meglepetés mindig érhet: a rosszul rögzített táskámat egy hídon elhagytam, annyira hólyagos volt az aszfalt. Az Alsó-Szigetközben a falvak szinte összeérnek, helyi kerékpárforgalom is van, ami annyiban érdekes, hogy gyerekek is bicikliznek nagyobb számban.

 

Fotó: Bába Imre

 

Győrben a kerékpárút hálózat nagyon jó, bár itt-ott elfogy, aztán majd folytatódik, de logikus és nem lehet eltévedni. Az EV6 a Tatai úton hagyja el a várost autóúton. Itt van egy kis dilemma. Az EV6 Győrszentiván felé tesz egy kerülőt, és közforgalmú úton ugyan, de víkendházak között és egy kis erdőn keresztül visz, míg ha tovább megyünk a Tatai úton, akkor nagyobb forgalomban, de rövidebb úton érünk Bőnybe. Gyorsítsunk. Győr után találkozunk először a kerékpáros turizmus nagy barátjával, az emelkedővel. Nincs nagy szintkülönbség, de váltogatni kell.

 

Bábolnánál utunk északra fordul Ács felé. Itt akkora ellenszelet fogtunk ki, hogy az egyetlen komolyabb lejtőn is hajtani kellett. Az M1-es hídja után az út minősége rosszabb, a jól működő mezőgazdaság miatt a helyi tehergépkocsi-forgalom erősebb. Ács után a romantika kettesbe kapcsol. Egy mellékutca végétől földúton folytatódik. Eredetileg régi makadámút lehetett, a romantikát azonban nem ez adja, hanem a lakosságisitt-elhelyezés. (Lapátoljad Józsikán, nem jár erre úgyse senki.) Igazi küllő- és felnigyilkos beton- és tégladarabokon döccenhetünk, pedig az erdő szép lenne, és napsütéses időben kellemesen hűvös. A sittes földút még rosszabbra vált; az elhanyagolt aszfaltozott útra, ez viszont rövid. (Ha javasolhatom, Ácstól az 1-es út jobb és gyorsabb.) Az új komáromi ipari parkhoz lyukadunk ki. Az EV6 keresztezi az 1-es utat, és a Komáromhoz kapcsolt Koppánymonostorba visz. Koppánymonostortól jó minőségű kerékpárút van Komáromon keresztül. Az 1-es út mellé a Monostori-erődnél (Fort Sandberg) érkezik. Érdemes megállni, nem véletlen, hogy annyi filmest, képzőművészt megihletett az igazából feladatát sosem betöltő erődmonstrum. Eredetileg a Komáromi Erdőrendszert Bécs dunai védelmére tervezték, a párja a kevésbé grandiózus linzi. Az első háborúban Bécset semmi nem fenyegette, a másodikban pedig a budai Citadellához hasonlóan semmi hasznát nem vette senki. Utána is csak az a baljós szerepe volt, hogy a szovjetek annyi fegyvert, lőszert halmoztak fel benne, hogy NATO-célpont lett.

 

Fotó: Tóth Judit

A monostori erőd 

 

Komáromban az út bal oldalán van a kerékpárút, az autóúton is van felfestett kerékpársáv. A hosszú szakaszon nem mindig érdemes a kerékpárútra felmenni, az utolsó ház után azonban igen. A kerékpárút az almásfüzítői timföldgyár hajdani bejáratáig tart. Kuriózuma: külön sorompó a kerékpárúton. A timföldgyári lakótelepig jó az út, utána viszont egy régi betonlapos út van leaszfaltozva. Anno lehet, hogy jó volt az illesztés, de ma már nem. A párhuzamos 1-es úton nem lehet kerékpározni, de érdemes. A volt timföldgyár bejáratától már legálisan lehet bringázni az 1-esen. Mióta elkallódott a közép-dunántúli iparvidék, a helyi teherforgalom megszűnt. Füzítő után az EV6 a 10-es útra tér rá. Süttőig kerékpárút nincs, forgalom van, de eddigre már nem foglalkozik vele az ember. Süttőtől változó minőségű kerékpárúton jutunk el Nyergesújfaluig, ahol viszont most épül az ország talán legjobb kerékpárútszakasza, az út szintben találkozik az autóúttal, 1 cm-nél kisebb útpadkával. Tiszta Bécs.

 

Fotó: Shutterstock

 

Nyergesújfalu után a 117-es út elágazásáig (divatos, bogánccsal benőtt turisztikai desztináció) jó minőségű a kerékpárút. A vidék viszont egyre szebb, jobbról még a Gete látható a festői dorogi hulladékégetővel, de előttünk már a Pilis hegyei vannak, és néha a fák között már az esztergomi bazilika kupolája látható. A kerékpárútról, hogy a 11-esre tudjunk rákanyarodni, az útelágazás előtt 100 méterrel ki kell menni a közútra. Igen, innen Esztergomon keresztül Dunabogdányig nincs kerékpárút, van viszont egész héten át tartó forgalom. Esztergomban a körforgalomból a Párkány, Dunakorzó kijáratnál érdemes lehajtani, ez kivisz a Duna-partra és a bazilika alatt Szentgyörgypuszta városrészen keresztül kikerülhetjük a székesegyház másik oldalán lévő emelkedőt. Újabb dilemma következik, ti. az EV6 a szobi révnél átmegy a folyó bal partjára, és ott kerékpárúton halad jó darabon, majd Vácnál komppal át a Szentendrei-szigetre és Tahitótfalunál vissza a 11-esre.

 

Fotó: Tóth Judit

 

Háromnapos túránál érdemes követni az EV6-ot, de kétnaposba nem fér bele a két komp és a kitérő. Gyorsítottunk. Az út amúgy gyönyörű, a Visegrádi-szoroson keresztül, nem lehet megunni, akárhányszor jár arra valaki. Érdemes megpihenni a dömösi kikötőben, ott legkeskenyebb a Duna, ott jön legközelebb a Börzsöny. Hamarosan feltűnik a visegrádi Fellegvár. Dunabogdányban egy néhány éve átadott kerékpárút vezet keresztül, egy szakaszon azonban a szabadstrandon át visz, tényleg érdemes lassítani, a víz és a föveny balra, a büfé pedig jobbra van. A bogdányi kerékpárúttól egy harminccentis felnigyilkos döccenővel búcsúzunk, eddig tartott a beton, erre tényleg oda kell figyelni. Tahitótfaluban vissza a 11-esre, a híd után már szinte folyamatos „kocsioszlop” előz bennünket. Szerencsére néhány kilométer, és utána a volt leányfalui kempingtől kerékpárút vezet Budapestre.

 

Fotó: Bába Imre

Leányfalui rév

 

Aki itt azt képzeli, hogy hátradőlhet, és csak a Duna hullámzásában a galériaerdő adta hűs szellő és a falevelek fényjátéka kíséri a világörökségi diplomás budai panorámáig, téved. Leányfalu még hagyján, bár itt kutyasétáltatók, „motorikázós” gyerekek színesítik a palettát, de ez normális. A szigetmonostori komptól, vagy Határcsárdától azonban egy olyan ordenáré minőségű szakasz van, hogy aki félti a biciklijét, az menjen fel a 11-esre, majd a Pap-szigetnél jöjjön vissza a kerékpárútra. Szentendre belvárosában a kerékpárutat eredetileg levitték közvetlenül a Duna-partra, azonban azt annyira birtokba vették a gyalogosok, hogy a kerékpárosokat tiltották ki onnan. Így az egyébként átmenő forgalomtól mentes Dunakorzón haladhatunk át a belvároson. Már ha nem akarunk megállni. Ahogy Esztergom is, Szentendre is megér egy pihenőt.

 

Fotó: Bába Imre

 

Fotó: Bába Imre

 

A Bükkös-patak után 2008-ban átadott jó kerékpárút vezet ki, bár „gyökerek” már itt is vannak. A Derán viszont nincs híd ezért a régi országút hídjáig kell kerülni, a hídig nem baj, utána viszont az Ácsnál megtapasztaltakkal találkozunk. Földút – sitt nélkül ugyan – és minősíthetetlen aszfaltúttal. Ez az egész út legrosszabb szakasza. A Dera hídjától van egy másik kerékpárút, ami Champs Elysées a Duna-partihoz képest, és a Pünkösdfürdő utcai zebrához vezet. (Jobbra fordulni, és végig ki a Pünkösdfürdő utcán a Dunához, tábla nincs.) Ha a Duna-parton kínlódunk, akkor viszont kapunk cserébe is valamit. Ahogy a Szentendre külterületén lévő szakasz a Bécs–Budapest-kerékpárút legrosszabb minőségű díját nyerhetné el, úgy egy táblázott balkanyarral az út talán legizgalmasabb részéhez, egy ártéri erdőben kanyargó útszakaszhoz érkezünk. A Lupa-szigettől tovább az út szép, bár nem mentes az organikus kerékpárút-építészettől. Különösen a Római-parti szakaszon érdemes figyelni, bár ott amúgy sem lehet gyorsan menni a gyalogosoktól, legfeljebb kora reggel. Aki haladni akar, annak javaslom, hogy a Pünkösdfürdő utcától (a strandról felismerhető), menjen át a Királyok útjára, széles, felfestett kerékpársávon lehet menni kilométereken keresztül.

 

Fotó: Bába Imre

Budakalászi kerékpárút

 

Bécset igazából elkerüli az EV6, legalábbis a város szélén megy el, Budapesten viszont keresztülmegy, így túránkat lezárhatjuk az Eurovelo 6 legbizarrabb szakaszával – mármint eddig, a Balkánon is tudnak – a Vám utca Clark Ádám tér közötti úttal. Rengeteg gyalogos, rengeteg bicikli egy keskeny járdán.

 

Térkép: Bába Imre

 

Szöveg: Bába Imre

Fotó: Bába Imre, Tóth Judit, 123rf.hu, Shutterstock

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket! 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
PROGRAMOK
2017. július
H K Sze Cs P Szo V
0102
03040506070809
10111213141516
17181920212223
2425
26
27282930
31
program
korlátozás
A hónap fotója
2017. július
Megyeri Máté:
Berepülés
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...