MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2018.02.10. 10:00,   Szöveg: Lánczi Péter,   Fotó: Gulyás Attila, Lánczi Péter

Csepegő kövek nyomában

Fagyos rengetegben kutattuk a Börzsöny egyik legizgalmasabb rejtekét, és annak téli varázslatos díszletét. Megleltük, de katarzis a vártnál kisebb volt. 

A legtöbben nem vágynak a természetbe, ha az erdőt fagyos szelek járják, és csak úgy röpködnek a mínuszok, pedig a zord téli táj is tartogathat látványos csodákat. Fotós kollégámmal, Attilával, olyan lenyűgöző helyekről beszélgettünk a Turista Magazin szerkesztőségében, melyek a hideg évszakban a legszebbek, és amelyek kevésbé ismertek. Így került szóba egyik kedvenc helyem – ahol korábban még én sem jártam télen, de mesés díszletéről már láttam izgalmas fotókat –, ami Attila érdeklődését is felkeltette. Elhatároztuk, hogy a saját szemünkkel is látni szeretnénk ezt a legendás helyszínt, hiszen az elmúlt napok időjárása is elviekben garantálta a pompás látványt.

 

Fotó: Lánczi PéterJenői-Závoz


A Börzsöny keleti oldalában húzódó Diósjenőről indultunk útnak kezdetben turistautakon, majd jelzetlen gyalogúton, hogy felkutassuk a bakancsosok által kevésbé ismert és festői Csepegő-követ. Bár én már jártam itt korábban, az időjárási körülmények számomra is nehezítették a tájékozódást. A Kámor-hegy oldalában és a sűrű ködben kanyargó meredek jelzetlen ösvényünk többször is elbizonytalanított minket a helyes irányt illetőleg. Ráadásul több alkalommal is vadcsapásokat kezdtünk követni a valós út helyet, melyekből jó pár futott a hegyoldalban.

 

Fotó: Lánczi Péter

Diósjenőtől sokáig a sárga jelzést követtük, majd a Kámor oldalában járatlan utakon ereszkedtünk le a Csepegő-kőhöz

 

Fotó: Lánczi Péter

 

A hegyre ráült a fagy dermedt és ködben úszó csendje, melyet csak a jeges léptünk ütemes ropogása tört meg. A tél vékony hólepellel altatta a néma tájat, és ebben a fagyos világban a fák is csupán tüskés zúzmarával díszíthették szürke és csupasz testüket. Már csak ezért a mozdulatlan és fehérségben úszó hangulatért is megérte kimozdulnunk – mondtuk magunkban –, de az úti célunk fő attrakciója még hátra volt.

 

Fotó: Lánczi Péter

A tél tüskés zúzmarával díszítette az erdőt

 

Végül alig egy órás túrával és meredek lejtmenettel értük el a hőn áhított Csepegő-követ, mely voltaképpen egy széles sziklaeresz a Kámor oldalában. Ez a Börzsöny vulkanikus kőzetében ritkának számító, barlangnak is nevezett üreg hatalmas szájként ásítozik a hegy oldalában. Kietlen környezetének csendjét csupán a sziklapárkány tetejéről aláhulló vízcseppek csepegése töri meg, melyek még a legmelegebb nyári napokban sem apadnak el. Ebből nem nehéz kitalálni, miért kapta a hely a Csepegő-kő elnevezést, valamint azt sem, hogy télen miért érdemes ide ellátogatni.

 

Fotó: Lánczi Péter

A Csepegő-kő most is csepegett, de ezúttal az óriás jégcsapok elmaradtak


Míg nyáron a csepegés saras tócsát duzzaszt a barlang szájában, addig télen, megfelelő hidegben hatalmas jégcsapokat hizlal az aláhulló nedvesség. Olykor a földig is leérnek, és össze is nőnek ezek az óriások, melyek ilyenkor egy csodálatos kristályfüggönyre emlékeztetnek, de sajnos ottjártunkkor a reményinkkel ellentétben csak csenevész példányokat figyelhettünk meg. Még indulásunk előtt abban bíztunk, hogy az elmúlt napok hőingadozása kiválóan hatottak az ilyen képződmények keletkezésére, és a korábban a fotókon látott fantasztikus látványt mi magunk is megörökíthetjük.

 

Fotó: Lánczi Péter

...helyettük sokkal kisebbekkel kellett beérnünk


Ezúttal nem volt szerencsénk, de néhány csalódottsággal teli perc után elkezdtük beérni a szolidabb élménnyel, amely azért így is fotózásra inspirált minket. A jégcsapok alatt a lecsöpögő víz jégpáncéllal vonta be a talajt, melynek olvadt üvegtömbre hasonlító látványában felfedezhettük a korábbi – a jelenleginél jóval vastagabb – jégcsapok maradványait. Tehát úgy fest, későn jöttünk, mert az igazi jégdíszek már leszakadtak, vagy túl korán, mert a beérkezett hidegfront még nem tudta felhizlalni a jelenlegi kezdeményeket. Hiába. Ha a megálmodott jégcsodát látni akarjuk, akkor sokkal tartósabb hideg idő után kell ide ellátogatnunk. 

 

Csepegő-kő
Az ember által is formált sziklapárkány kezdetben az ősembernek szolgált menedékül. Ennek bizonyítéka a régészek által itt talált pattintott nyílhegyek. De a néphagyomány szerint a környék törvény elől bujkáló betyárjai is itt húzták meg magukat, köztük Sisa Pista, az utolsó nógrádi betyár is. Azt már nem tudni, kik és miért mélyítették az andezit-agglomerátum természetes kimállását, de a sziklapárkány alatt kivésett fülkék egyértelműen mesterségesen jöhettek csak létre. A Csepegő-kőhöz jelzett turistaút nem vezet, ezért megtalálásához túravezetőre vagy GPS-re van szükségünk. Figyelem, a terep nehezen járható!

 

Ha már itt jártunk a Kámor oldalában, úgy gondoltuk, jégcsapvadászatunkat folytatva szerencsét próbálunk a közeli Hugó-villánál is. Gigantikus képződményeket itt sem találtunk, de a ködös hegyoldalban megbúvó sziklaüreg így is látványos téli hangulatot árasztott. A szélvédett kőfülke számunkra igazi menedékként szolgált arra a fél órára, amíg meguzsonnáztunk.

 

Fotó: Gulyás Attila

A Hugó-villa egy igazi téli menedék


A Hugó-villától alig egy kőhajításnyira megnéztük a Kámori-rókalyukat is, amelynek „felfedezéséről” korábban született egy rövid cikkünk. Az izgalmas látványt nyújtó vulkanikus képződmény ezúttal is fotózásra csábított minket.

 

 

Kapcsolódó cikkek: 

TÉLI TÚLÉLŐCSOMAG TÚRÁZÓKNAK

A SZARVASBŐGÉS ÉS EGY HARAMIA NYOMÁBAN

VÁRAK ÉS VULKÁNOK KÖZT FOTÓZTUK A SZELLEMVONATOT 

 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. augusztus
Czigány Dávid:
Első fények
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...