Őslénynek tűnő, pocsolyalakó rák, repülő madarakat zsákmányoló, jókora denevér és egy csupasz, föld alatti rágcsáló. Ismét olyan, nem mindennapi fajokat mutatunk be, amelyek hazánkban élnek, de talán nem is hallottál még róluk.
November 16-án és 17-én rendezik meg a Magyar Természettudományi Múzeumban a Földikutya Gála és Forgatagot, ahol nemcsak ezzel a fokozottan védett, furi szerzeménnyel, de a korábbi Év Emlőseivel, a sünivel, a pelével, az ürgével is megismerkedhetsz.
A földikutya rajzfilmfigurákra hajazó külsővel bír, még akkor is igaz ez, ha egyáltalán nem mondható el az róla, hogy kifejező tekintete lenne. Szeme ugyanis nincs. Rövid portré az Év emlőséről.
Természetvédelmi területté nyilvánították a délvidéki földikutya bajai élőhelyét, amely kulcsfontosságú lépés a föld alatti járatokban közlekedő, fokozottan védett faj megóvása terén.
Él a Kárpát-medencében a szárazföldi gerinceseknek egy különleges, itt kialakult, a világon sehol máshol elő nem forduló csoportja. Fura szerzetek alkotják a rejtőzködő teamet. Testük hengeres, végtagjaik rövidkék, selymes tapintású bundájuk tömött, óriási metszőfogaik vannak, szemüket bőr fedi, ráadásul bolygónk mágnese terét is képesek érzékelni.
Bekerült a Bács-Kiskun Megyei Értéktárba a délvidéki földikutya. Meg is érdemelte, hiszen a kritikusan veszélyeztetett rágcsáló a Kárpát-medence bennszülött faja, a szerbiai Vajdaságon és Magyarországon kívül máshol nem fordul elő. Ezen belül is az állatok kétharmada Bács-Kiskun megyében él, a legtöbb pedig Baja közelében.
A délvidéki földikutya fura jószág. Szélsőségesen talajlakó életmódót folytat, de nem kutya, hanem rágcsáló, és nagyon ritkán látható élőben. Ránézésre olyan, mint egy beazonosíthatatlan szőrhenger szem és fül nélkül, hatalmas rózsaszín orral és metszőfogakkal, aki valamilyen ismeretelen okból a Föld nevű bolygót választotta lakhelyéül. Iszonyatosan aranyos, és most az élőhelyeiért küzdenek itthon a természetvédők.
