Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2016. augusztus 8.

Dobogókő Szent Bernát körútján

Dobogókő egyike a leglátogatottabb kirándulóhelyeinknek a főváros közelében, könnyű séták, bakancsos túrák helyszíne. Csodálatos dunai panorámáját már több mint egy évszázada élvezhetjük kiépített túraútvonalainak köszönhetően. A menedékháztól induló számtalan lehetőség közül mindenki találhat kedvére valót.

A Pilisszentkereszthez tartozó Dobogókő a Visegrádi-hegység legmagasabb csúcsáról kapta a nevét. Sajátos mikroklímájának köszönhetően a gyógyulni vágyók és a téli-nyári sportok űzőinek Mekkája. A hőmérséklet mindig pár fokkal az átlag alatt marad, így nyáron elviselhetőbb a hőség, télen pedig hosszabban marad meg a hó, mely kedvez a túráknak, a szánkózásnak és a síelésnek.

 


Bejárhatóságát megkönnyítő számtalan körútja közül választottuk ki a kevésbé zsúfolt Szent Bernát-túrát. A parkolóba érkezve észleltük, hogy ezt a meleg nyári hétvégét sem tölti mindenki a vízpart mellett hűsölve, sokan a kirándulást választották programként. Igyekezvén kikerülni a főtéri kilátónál összegyűlt tömeget, hátrahagytuk az autónkat, és a turistaház előtti park nyugati oldalán húzódó ösvényre tértünk rá.

 


Buda és Attila alakjával díszített, faragott kapu jelzi a Thirring-körút egyik végpontját. A turul kitárt szárnyára emlékeztető nyomvonalú utat az 1990-es években építették erdélyi és kárpátaljai fiatalok bevonásával. A klasszikus körút festői sziklaalakzataival szintén megérdemli az időt, de ez alkalommal mi Szent Bernát nyomába eredtünk.

 


A gerincen vezető Téry út párhuzamos a hegy északi meredek leszakadásával, a Szer-kövekkel, ezért jobbról folyamatos panorámát kínál. Ugyan a kilátást némileg beárnyékolják a hegyoldal szálfái, de a Rezső-kilátó kárpótol mindenért. A hazai turistamozgalom egyik atyja, Tirts Rezső erdőtanácsos - akinek elévülhetetlen érdemei vannak a pilisi parkerdő feltérképezésében - „képe” díszíti a kilátó szikláját. Még két egykori kiváló személyiség neve biztosan a helyszínhez köthető. Anno a Dr. Thirring Gusztáv és Téry Ödön - akik sokat tettek a túrázás népszerűsítéséért - vezetésével frissen megalakult Magyar Turista Egyesület kezdte el a környék bejárását és a túraútvonalak kijelölését. A Rezső-kilátó már kevésbé frekventált, mint a főtéri párja, de itt sem lehet magányosan nézelődni. A kilátás pazar, a hegyek között kanyarog a Duna csillámló szalagja.

 


A Szakó-nyereg irányába haladva nagyobb nyugalmat reméltünk, ezért tovább indultunk a Jász-hegy felé. A napjainkra ismét befásult Zsidó-réten áll Hegedűs Kandid Lajos kissé megkopott obeliszkje. Az emlékoszlopon hiányos felirat és évszám olvasható. A Hegedűs-bércen egyre lejjebb ereszkedtünk, mígnem a Tost-szikla állta utunkat.

 

 

 


A piros sáv innen lefelé kanyarodik, egy lépcsősoron érjük el a szikla alján azt az Ilona-pihenőt, mely Tirts Rezső feleségének nevét őrzi. Hegyi Szent Bernát domborműve alatt egy kellemes, árnyas padon merülhetünk el az erdő csendjében. Szent Bernát a hegyen járók, turisták védőszentje, több veszedelmes helyzetben lévő alpesi kirándulót mentett meg, és két menedékházat is épített a róla elnevezett hágón.

 


A Szakó-nyeregbe érve több lehetőség várja a túrázókat. A Szent Bernát-körút a zöld kereszten visszafordul Dobogókő irányába, de mivel még egyáltalán nem akartunk elszakadni a természet békéjétől, ezért úgy döntöttünk, hogy teszünk egy kitérőt a Rám-szakadék felé. Az erdő egyre sűrűbbé és sötétebbé vált, a mély árokba még a nap sem sütött be annyira. A vízmosások lövészárok-mélységű vájatokkal szabdalták fel a hegyoldalt. A makó-réti Júlia-forrás friss, hideg vize felfrissülést hozott.

 


Némi pihenés után továbbsétáltunk, és az aszfaltozott utat keresztezve a Rám-szakadék bejáratánál kötöttünk ki. Mivel a szurdok bejárását Dömös felől ajánlják, és továbbra sem akartunk részt venni a szombati turista-csúcsforgalomban, ezért a sárga sávon elkezdtünk visszafelé kapaszkodni a hegyre. A hétkilométeres, egyébként könnyű túra legnehezebb szakaszának leküzdéséért ismét páratlan panorámával ajándékozott meg minket a természet. A Jász-hegy üstökét elhagyva, a Szép-Hárs magasságában, a köves kaptatóról tértünk ki a szikla peremére. A szemközti Vadálló-kövek és a visegrádi vár apró pontokként tűntek csak ki a zöld lombkoronából. A szép kilátást tábla nem jelzi, de figyelmesen haladva észrevehetjük azt a kitaposott ösvényt a fák között, amin az orom szélére érhetünk. Nem csak pihenés gyanánt érdemes megszakítani az emelkedőt, mert az itt elénk táruló látvány lenyűgöző.

 


Alattunk a Ferenczy-szikla kúpja magasodott, melyhez a jövőben remélhetőleg jelzett túraút is vezetni fog. A piros és sárga sáv csomópontjában fekvő öles fatörzs padként szolgált egy rövid sziesztához. A még mindig hideg forrásvizünk maradékát elkortyolva pillantottunk rá először az órára. Sajnos a parkolódíj lejár, ezért visszafelé már kicsit jobban szedtük a lábunkat. Egy út menti étteremnél a rotyogó bográcsból terjedő fűszeres illatoknak nem lehetett ellenállni, ezért egy tányér gulyás koronázta meg ezt a szép napot.

 

Írta és fotók: dr. Kocsis Tünde

A Pilis déli kilátópontjai

A Pilis déli kilátópontjai

2024.04.18.

Ha már unjuk a Pilis-tetőt, de könnyű elérhetősége miatt mégis erre esne a választásunk, ne a Két-bükkfa-nyereg felől, hanem Pilisszántó felől közelítsük meg. A déli lejtő látványos kilátópontjait tartalmas túrává fűzhetjük fel.

→ Tovább
Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

2024.04.18.

Kőszeg egy tündéri kis ékszerdoboz az Alpokalján, történelmi hangulatot árasztó utcáit, ódon várfalait, és az 1532-es ostrom történetét bizonyára mindenki ismeri. Azt azonban jóval kevesebben tudják, hogy a városka töröktől való megmenekülését a legendák szerint a hősies küzdelem mellett két nagyszerű ember barátságának is köszönheti.

→ Tovább
Ahol véget ért a „Másfélmillió”: a cáki pincesor

Ahol véget ért a „Másfélmillió”: a cáki pincesor

2024.04.16.

„Arany ágon ül a sármány, kicsi dalt fúj fuvoláján...” – szállt a dal 1979. október 15-én, megannyi felnőtt és iskolás gyermek ajkáról a cáki szelídgesztenyésben. A fehérre meszelt boronafalú, zsúptetővel fedett kis meseházak közt a vidáman pattogó tábortűz fényénél, a frissen sült gesztenye illatával átszőtt éjszakában két és fél hónap után megkapó hangulatban zárult le egy legendás vándorlás.

→ Tovább