Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2018. március 29.

Drótszamáron a Dél-Balaton mentén

Sorozatunk következő részeiben az Apostolok lovát drótszamárra cseréljük, hogy folytathassuk a Dél-Balaton felfedezését. Közel 50 km-es kerékpártúránkat Keszthely-Külső Pályaudvaron kezdjük, majd a Balaton nyugati csücskébe tekerünk, a Festeticsek vadászkastélyát érintve megmásszuk a Marcali-hátat, leereszkedünk a Nagy-Berek sejtelmes világába, majd Magyarország utolsó működő gazdasági vasútjának végállomására érkezünk. 

Keszthely-Külső Pályaudvarát a Déli Vasút 1861-ben avatott Budapest-Fiume vonalának egyik kora reggeli szerelvényével értük el hűséges társaink, két MTB bicó társaságában. A most is nyüzsgő életű, forgalmas vasúti csomópontot 1888-tól hívják Balatonszentgyörgy Vasútállomásnak, ugyanis ekkor adták át a keszthelyi szárnyvonalat, így saját pályaudvara lett a Festeticsek városának. Indulás előtt becsaptunk egy „inditóitalt” az itt még működő, retro hangulatú restiben, majd idézve Jókait („Nyergelj, fordulj!”) felpattantunk paripáinkra, és Keszthely irányába fordítottuk a kormányokat.

 

 

A falut elhagyva a balatoni kerékpárúton komoly fordulatszámmal tekertük montijainkat. Erre a túrára az útviszonyokra tekintettel terepes gumit szereltem, melyeknek nyomását az erdei és berki utakon folyamatosan csökkenteni fogom, mivel a ballonosabb gumikkal könnyebben haladhatunk a földes, homokos utakon. Azt tudjuk, hogy bicózásnál vagy domb van, vagy szembe szél fúj. Ez most sem volt másképpen, mivel komoly szembe oldalszél kapott el bennünket - ez a legrosszabb - , ezért komoly erőfeszítést igényelt a haladás.

 

Első megállónk, a Zala folyó torkolata, ahol most is komoly horgászélet zajlott. Ha kedvünk van, letérhetünk a folyó mellé, és elsétálhatunk egészen a torkolatig. Nyeregbe pattanva továbbálltunk Fenékpuszta felé, ahol előbb a Festeticsek egykori, mára teljesen lepusztult majorsági épületét néztük meg, de csak messziről, mert hallomásokból tudjuk, hogy nem a legbiztonságosabb helyszín. Évekkel ezelőtt a Keszthelyen nem szívesen látott lumpen elemeket költöztették ide, akik tovább rongálták a valamikori impozáns, elegáns kiskastélyt és a gazdasági épületeket.

 

 

Ezután az egykori Valcum megmaradt romjai között csavarogtunk. Valcum a Pelso környékének legfontosabb és legnagyobb erődje volt, fontos hadiutak mellett állt. Az egykori erődből elgurultunk még a madártani állomáshoz és madármenhelyhez, melyet a tulajdonos elmondása szerint teljesen magánerőből tartanak fenn. Aki itt jár, ne hagyja ki, hogy körbejárja, felkapaszkodjon a kilátóba, ahonnét elénk tárul a Balaton nyugati medencéjének hatalmas nádasa a gazdag madárvilággal egyetemben. Érdemes még lesétálni a pár méterre lévő, itt még érintetlen tópart öblébe.

 

 

Fenékpuszta környékén, ha időnk engedi egy egész napot is eltölthetünk, eltekerhetünk a védett feketefenyő-fasoron Keszthelyig, vagy akár Tutajos és Matula bácsi nyomába is eredhetünk a Kis-Balaton hatalmas vízi világában. Mi visszatértünk a kerékpárútra, frissítettünk a 400 éves Berki betérő kocsmában, mely egykor híres somogyi betyárok (Patkó Bandi, Nádi Jancsi) kedvelt csárdája volt.

 

 

Innét már visszafelé tekertünk, de valami furcsa rejtély végett a szél is megfordult, és újra szemből kapott el bennünket. Sebaj, vígan tapostuk a pedálokat, áttekertünk a Sárkányölő Szent Györgyről elnevezett falun. A falu névadójának jelentős kultusza van a településen, róla nevezték el a templomukat, és több ház homlokzatán is felfedezhetünk róla festményeket, domborműveket. Megcsodáltuk a templomot, fejet hajtottunk a hősi emlékműnél, megnéztük a Talpas Házat, majd felkapaszkodtunk a Festeticsek által az 1820-as években épített vadászkastélyhoz, a Csillagvárhoz, melyet magánbefektetők az utóbbi időkben vonzó turisztikai célponttá varázsoltak. Több kiállítás, babamúzeum, panoptikum, állatsimogató, és persze csárda található itt. A csárdában autentikus környezetben kóstolhatjuk a környék borait, híres ételeit, mint a dödöllét, a kőttrétest, a prószát és társaikat.

 

 

 

Frissítést követően csökkentettem a keréknyomást, majd óriás gabonatáblák mellett kapaszkodtunk a Bari-erdő irányába. Mielőtt betértünk az erdőbe, vetettünk egy pillantást a Zala-völgyére, a Kelet-Zalai-dombságra, no és a Balaton nyugati medencéjére is, ahol a láthatárt Badacsony és a Szent György-hegy zárta le.

 

 

Miután elnyelt bennünket az erdő, hullámvasutazásba kezdtünk, több meredek emelkedőt és lejtőt tudtunk le, volt, ahol a meredekség vagy a sár végett csak tolni lehetett a bicókat. Több irányváltást követően átvágtunk az M7 autópálya fölött, ekkor már a Marcali-hát gerincútján tekeregtünk, elhagytuk az erdőt, és a Felső-hegy boronafalú, zsuppfedeles pincéi között haladtunk. Egy tanyánál a ránk rontó kutyasereg miatt emeltük a pedálszámot, így kitikkadva érkeztünk meg a Szent Donát-kápolnához. Az idillikus helyen, 240 méteren található kápolnát a Festeticsek építtették 1785-ben. A megható, piciny kápolna igazán több figyelmet érdemelne. Gyönyörködtünk az elénk táruló panorámában, betoltunk egy csúcscsokit, és továbbálltunk.

 

 

 

Rövidesen elhagytuk a művelt területeket, az erdő szélén lévő GSM-torony után az első jelzetlen úton keletnek fordultunk, és a vadaskert dagonyás, agyagos mélyútján ereszkedtünk le a Csemetekerthez, ahonnét újabb vadregényes mélyútban kapaszkodtunk fel a Baglyashegy szőlői közé, és értük el a kéthelyi Fáncsi-várat. Buda 1541-es elfoglalását követően százával épültek az ilyen kis erődítmények, próbálván feltartóztatni az oszmán seregeket. A cölöpvárat a környék földesura, a Fáncsi család Guilo Turco tervei alapján építtette. A csatározások alatt többször gazdát cserélt, mígnem a törökök 1600-ban végleg elfoglalták és felégették. Az utókor a vár belső területét zsidó temetőként használta. A várból ma csak a sáncok láthatóak.

 

 


Várnézés után legurultunk az Árpád-kori Kéthely központjába. Gyors falunézést követően egy lejtős utcán gurultunk le a Balaton magassági szintjéig, 110 méterig. Áttekertünk a megszűnt Balatonszentgyörgy-Somogyszob vasútvonalon, és meg is érkeztünk túránk csúcspontjához, a Nagy-Berekhez.

 

 

Hasznos információk
Itt fontos megemlíteni, mivel a Nagy-Berek területe fokozottan védett, és intenzív vadgazdálkodás folyik rajta, nincsenek kijelölt turistautak, ezért ha a területen szeretnénk túrázni, indulás előtt egyeztessünk a terület kezelőivel (Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, Hubertusz Bt.)!

A Nagy-Berek a Balaton egyik árterületi öble volt, a Kis-Balaton egyik meghatározó ökológiai tényezője. Az egykor összefüggő vízterület lecsapolást a 19. század második felében kezdték el, ennek következtében több mint 200 km-es csatornahálózatot alakítottak ki. Legértékesebb területe a Fehér-vízi láp, óriás nádasokkal, kisebb szigetekkel, melyeket a korabeli lakosság menedékhelyül használt a tatár és a török elől. Gazdag az élővilága, nagyon sok ritka és védett növény- és állatfaj él a területén, vadban rendkívül gazdag. Felejthetetlen élmény itt túrázni.

 

 

Mivel innét homokos, mély talajon haladunk tovább, ezért a guminyomásokat tovább csökkentettem. Előbb a Füzesi-árok és a Boronkai-patak közti töltésen nádasok, árterek közt tekertünk, néha egy-egy kisebb hüllőt, teknőst felriasztva a kora tavaszi napsütésben, kik ijedten ugrottak a védelmező sásba. Kereszteztük a gazdag horgászhelynek számító Nyugati-övcsatornát. Továbbra is hamisítatlan berki környezetben haladtunk, kereszteztünk több csatornát, majd megérkeztünk az egykori Pálmajorhoz. A mára teljesen kihalt településre csak pár kultúrnövény, gyümölcsfa és néhány méternyi aszfaltmaradvány emlékeztet.

 

 

Innét az ország utolsó gazdasági kisvasútjának pályája mellett, a Pálmajori-csatorna süppedős töltésén tekertünk a Nyugati-főcsatornáig, ahonnét előbb dózerúton, majd aszfalton értük el a fenyvesi Vízházat, majd túránk végállomását, az 1950-ben épült Balatonfenyvesi Kisvasút végállomását. A kisvasút fénykorában a közeli Csisztafürdőre és Táskára is járt. Gazdasági jelentőségét fokozottan elvesztette, a pálya állapota fokozatosan romlott, így 2002-től menetrendszerűen csak Somogyszentpálig járnak a szerelvények. Aki vasúttal szeretné felfedezni a Nagy-Berket, az ezzel a járattal megteheti, hisz a szerelvény a terület legértékesebb, legszebb részein halad keresztül. Ünnepi alkalmakkor és nyáron berekfelfedező különvonatok is indulnak, informálódni a MÁV honlapján tudtok.

 

Tartalmas, igen érdekes túránkat a Balatonfenyvesen még létező Gombában egy pohár hideg sör mellett fejeztük be.

 

 

Szöveg: Soós Lajos
Fotó: Soós Margit

 

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket! 

A Pilis déli kilátópontjai

A Pilis déli kilátópontjai

2024.04.18.

Ha már unjuk a Pilis-tetőt, de könnyű elérhetősége miatt mégis erre esne a választásunk, ne a Két-bükkfa-nyereg felől, hanem Pilisszántó felől közelítsük meg. A déli lejtő látványos kilátópontjait tartalmas túrává fűzhetjük fel.

→ Tovább
Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

2024.04.18.

Kőszeg egy tündéri kis ékszerdoboz az Alpokalján, történelmi hangulatot árasztó utcáit, ódon várfalait, és az 1532-es ostrom történetét bizonyára mindenki ismeri. Azt azonban jóval kevesebben tudják, hogy a városka töröktől való megmenekülését a legendák szerint a hősies küzdelem mellett két nagyszerű ember barátságának is köszönheti.

→ Tovább
Ahol véget ért a „Másfélmillió”: a cáki pincesor

Ahol véget ért a „Másfélmillió”: a cáki pincesor

2024.04.16.

„Arany ágon ül a sármány, kicsi dalt fúj fuvoláján...” – szállt a dal 1979. október 15-én, megannyi felnőtt és iskolás gyermek ajkáról a cáki szelídgesztenyésben. A fehérre meszelt boronafalú, zsúptetővel fedett kis meseházak közt a vidáman pattogó tábortűz fényénél, a frissen sült gesztenye illatával átszőtt éjszakában két és fél hónap után megkapó hangulatban zárult le egy legendás vándorlás.

→ Tovább