Egy kirándulásban minden, ami Bükk

Elfeledett várrom, végtelen panorámák és Magyarország legmagasabban fekvő barlangja. Mindezt a Bükk északnyugati része tartogatja számunkra, túl a hegység ismert és közkedvelt látnivalóin, de ezekhez az élményeket olykor még a kényelmes turistautakról is le kell térnünk.

Szöveg és fotó:
2020. március 7.

Elfeledett várrom, végtelen panorámák és Magyarország legmagasabban fekvő barlangja. Mindezt a Bükk északnyugati része tartogatja számunkra, túl a hegység ismert és közkedvelt látnivalóin, de ezekhez az élményeket olykor még a kényelmes turistautakról is le kell térnünk.

Kétnapos bükki kimozdulásunk során olyan látnivalók felkeresését terveztük, melyek nem tartoznak a hegység legismertebb turistacélpontok közé. Ezzel együtt népszerű kirándulóhelyeket is érintettünk, de élményt és meglepetést még ezek a helyek is tartogattak számunkra. Szilvásváradot és a Szalajka-völgyet aligha kell bemutatnunk az olvasónak, hiszen ez a település és völgyszoros talán az ország legismertebb kirándulóhelye, ahol napjainkban a természet lenyűgöző elemei és a tömegturizmust kiszolgáló infrastruktúra együttesen alkotják a környék az egyedi atmoszféráját.

A Szalajka-völgy volt első napi felfedezőutunk kiindulópontja, ezért kíváncsiságunknak engedve ellátogattunk a völgy egyik fő nevezetességének számító Fátyol-vízeséshez, illetve a Szalajka-forráshoz is. Miután régen jártunk erre, nem csupán a szemünket akartuk legeltetni. Elsősorban az érdekelt minket, hogy milyen állapotok uralkodnak a völgy felső részén a 2017-es tavaszi hókár után. Sajnos, ahogyan azt sejtettük, a völgyszoros meredek partfalain kapaszkodó pompás bükkök anno nem bírták az óriási terhet, és eldőltek, az erdészet pedig úgy-ahogy kitakarította a területet, bár lehet ez a munka csak fokozta a környezet utópisztikus összképét.

Kis kitérőnk után visszaereszkedtünk a völgy alsó részére, ahol a Zilachy Aladár Erdészeti Múzeumtól jelzetlen erdészeti úton indultunk egy közeli, ám szinte elfeledett várrom felkutatására. Légvonalban a Szalajka-völgytől talán 800 méterre sincs a vár, ám jelentős szintemelkedést legyűrve és tájékozódási képességünket igénybe véve lehet csak rátalálni az egyébként nem túl jelentős, ám megragadó környezetben álló romokra.

Ez Éleskővára, amit nevéhez hűen a régiek oly meredek és keskeny hegygerincre, valamint égnek meredő sziklákra építettek, aminek mondhatni tényleg éle van. A tetejére való feljutás erőt próbáló feladat, és elővigyázatosságot is követel, ugyanis a hegyoldal és a sziklái csúszósak és omlékonyak. (A jelzetlen úton való idejutást ide kattintva nézhetitek meg.) Felérve viszont a csekély romokon túl pompás kilátásban is részesülünk, melynek kiélvezésére mi jelentős piknikidőt szántunk. Ez idő alatt beazonosítottuk a környékbeli hegyeket, völgyeket, és magunkba szívtuk az ébredező természet friss márciusi levegőjét.

Éleskővára kivételes történelmi értéket képvisel, hiszen falai még a tatárjárás előtti időkből származnak. Hadi jelentősége viszont vékony falai miatt aligha lehetett, inkább közigazgatási jelentőséggel bírt. Első írásos említése 1360-ból, I. Lajos király egyik okleveléből származik, de a négy évvel későbbi említése már romnak nevezi a várat. Jelenlegi állapotából nehéz következtetni, hogyan is nézet ki ez a régen leromlott erősség, és bár keveset tudunk róla, egy több száz éves monda mégis fennmaradt róla.

Éleskővár legendája
Hajdanán a gőgös Bakó Gáspár volt a vár ura, aki nem nézte jó szemmel, hogy a szegény favágó legény, Eszes Gabó és lánya, Ildikó között szerelem szövődött. A fiút börtönbe vetette, lányát pedig száműzte. Hét évvel később aztán a kutyafejű tatárok vették körbe a várat, és azzal fenyegették meg Bakó Gáspárt, hogy megölik a fogságba esett lányát, ha nem adják meg magukat. Nagy fejetlenség lett úrrá a vár népén, hisz senki se tudta, mi lesz velük ezek után. Ebben a zűrzavarban nyitotta ki az őr a favágólegény tömlöcét, aki a hosszú idő alatt igen megkedvelte a fiút. De a legény nem fogta menekülőre, vitézi ruhát és kardot kért a jószívű őrtől, majd diósgyőri vitéznek kiadva magát, meggyőzte a védőket, hogy ne engedjék feladni a várat, amiről az a hír járta, hogy Bakó azt már oda is ígérte a tatárnak. Gabó eszes legény volt, tudta, hogy csak fortéllyal szerezheti vissza szerelmét, és mentheti meg a vár népét, ezért egy titkos alagúton keresztül magához Batu kánhoz ment egyezkedni. A fiú azzal hitegette a tatárokat, hogy elárulja nekik a titkos alagutat, amin keresztül könnyedén bevehetik a várat, a fogságukban lévő Ildikó pedig tudja, hogy apja hova rejtette a kincset. Hittek is meg nem is a legénynek, hiszen a vár urával már titkon megegyeztek, de abban a megállapodásban csak a vár feladásáról volt szó, kincseket nem ígértek nekik. A tatárokat végül a mesés vagyon hajtotta, és engedték a legénynek, hogy Ildikóval előre menjenek a titkos alagútban. Mögöttük kullogott a tatár horda, mikor Gabó egyszer csak elkiáltja magát - Medve! - és a fáklyát belenyomta az egyik tatár arcába, aki jajveszékelve felkiáltott. A ferdeképű tatárok egymást taposva kezdtek menekülni, Gabóék pedig megszökve értek fel a várba. Volt nagy öröm, mikor a vár ura és népe meglátták a kisasszonyt. Elszállt minden aggodalom és harag. Tudták, hogy Éleskő falai között bajuk nem eshet. Bakó nemcsak megbocsátott a legénynek, de neki adta feleségül a lányát, és várkapitányi rangot is adományozott neki. A tatár még három alkalommal tért vissza a vár alá, de mind sikertelenül. Éleskő sosem került az ellenség kezére. Gabó nem feledkezett meg az őt kiengedő őrről sem, jóságáért kinevezte hadnagynak.

Éleskővár panorámája mellett a közeli Szilvásvárad feletti magaslaton is gyönyörködhetünk a kilátásban. Ide akár autóval is ellátogathatunk, de nem árt tudni, hogy a járművel való közlekedésért, és külön a kilátóért is fizetnünk kell. A jegyárakról és a nyitvatartásról érdemes indulás előtt tájékozódni.

A Millenniumi-kilátó méretével és impozáns faszerkezetével uralkodik a környék felett. Húsz méter magas teraszáról lenyűgöző látványt tárul elénk a Bükkre, az Északi-középhegység többi részére, valamint a szlovák vidék változatos domborzatára. Tiszta, napos időben a távoli Tátra hegycsúcsai is láthatóak, amihez nekünk ez alkalommal nem volt szerencsénk, de a légkör így is engedte, hogy egészen a Börzsönyig ellásunk.

Túránk második napja a bánkúti síházban köszöntött ránk. A Bükk-fennsík északi peremén található szálláshely nagy előnye, hogy autóval is megközelíthető, illetve innen azonnal a terepen kezdhetjük meg a túrát. Ezúttal is a Bükk nyugati részei felé vettük az irányt, egy általunk addig még ismeretlen üreg felé, amely hazánk legnagyobb tengerszint feletti magasságon elhelyezkedő barlangja.

A 932 méter magasan fekvő Kőrös-lyukat vagy Körös-barlangot nem nehéz megtalálni, ugyanis turistaút is vezet hozzá. Bánkútról a legegyszerűbben a kék kereszten, majd az Olasz-kapu közelében, nem sokkal a műút keresztezése után a ferde kék sáv jelzésen érhetjük el. (Az útvonalat ide kattintva nézheted meg.)

Az egyáltalán nem megerőltető utunk során a tél és a tavasz mezsgyéjén lépkedtünk a hóvirágokkal tarkított terepen. A kora tavaszi kopárságban aligha látni még más kikeleti hírnököt, de ennek az időszaknak is megvannak a maga szépségei és előnyei. Ebben a lombok nélküli világban szemet gyönyörködtető terek nyílnak meg előttünk, felfedve az év többi szakában legtöbbször rejtett terepet, ráadásul a tájékozódásban és a keresett pontok meglelésében is nagy hasznunkra lehet ez az időszak.

A Körös-barlang – ami nevét a közeli Körös-bércről kapta – földtani értékeinek köszönhetően 1993 óta fokozottan védett barlang.

Az 1850-es évek óta geológusok és régészek számos alkalommal vizsgálták az egyébként bárki számára szabadon felkereshető 42 méter hosszú üreget. A triász időszaki mészkőben kialakult, tágas szelvényű járatból gazdag középső-felső-pleisztocén fauna, valamint a felszínről már lepusztult egykori miocén fedőhelységből származó üledékréteg került elő. A barlangi medve és barlangi oroszlán csontokon kívül újkőkorszaki tárgyak, cserépedény-töredékek is napvilágra kerültek, tehát a barlangot nem csupán az állatok használták menedékül.

A turisták számára az inaktív forrásbarlang legfőbb attrakcióját a tágas, felszínre nyíló mennyezeti ablaka adja, ami a mészkőben kialakult barlangoknál egyáltalán nem ritka jelenség, viszont annál izgalmasabbá teszik a hely látványát. Ennek az „ablaknak” köszönhetően számos fotóötletünk támadt, ezért jelentős időt töltöttünk el a barlangnál, mielőtt a fennsík dimbes-dombos, helyenként alpesinek ható táján visszatértünk volna a szálláshelyünkre.

A Bánkúti turistaháztól mindössze egy kilométerre fekszik a Bálvány 956 méteres magaslata, ezért rövidnek mondható kirándulásunkba bőven belefért, hogy az itt található Petőfi-kilátóhoz is ellátogassunk. A nemrégiben felújított vasszerkezetes toronyról pompás panoráma tárul elénk a minden évszakban festőinek ható bükki tájra, valamint távolabbi vidékekre is. Előző nap nem volt szerencsénk a Millenniumi-kilátóban, de ez alkalommal kiválóan megfigyelhettük a Magas-Tátra csipkézett és fehérlő bérceit, külön-külön felismerve nevesebb csúcsit is.

A cikk először 2019. márciusában jelent meg.


Cikkajánló