Egynapos kaland - biciklivel a Dunakanyarban

Nem vitás, a Dunakanyar hazánk egyik legszebb vidéke. A jól ismert látkép megunhatatlan, akárhányszor jövünk is, mindig ugyanolyan gyönyörű. Ennek ellenére érdemes azért olykor letérni a megszokott utakról, mert e táj még számos eldugott szépséget tartogat.

Szerző:
Tóth Judit
Fotó:
Tóth Judit
2015. augusztus 24.

Nem vitás, a Dunakanyar hazánk egyik legszebb vidéke. A jól ismert látkép megunhatatlan, akárhányszor jövünk is, mindig ugyanolyan gyönyörű. Ennek ellenére érdemes azért olykor letérni a megszokott utakról, mert e táj még számos eldugott szépséget tartogat.

Zebegényben, a Duna menti kerékpáros útvonalon kezdtünk neki a túrának. Az út a EuroVelo 6, azaz az Atlanti-óceántól a Fekete-tengerig húzódó európai kerékpáros útvonal része. A hazai szakaszok némelyikén, mint ahogy itt is, már létezik kerékpáros infrastruktúra, máshol azonban egyelőre még csak a terv és a nemes cél van meg. Zebegény és Szob között nemcsak a kerékpárút kifogástalan, de a kilátás is páratlan. Szóval igazi élménybringázás és remek kedvcsináló ez a hátralévő 49 km előtt.

 



Az Ipolyon innen és túl

Szobig egyértelmű az irány, ott azonban kicsit elbizonytalanodunk. A rév is épp indulni készül, a tábla alapján pedig Esztergom, a Dunán át, csak 12 km. Csábító, de maradunk az eredeti tervnél, hogy Esztergomba Szlovákián át jussunk el. A macskaköves úton végig rázkódunk a vasútállomásig, onnan pedig egy földútra kanyarodunk. Tesszük mindezt sokkal inkább a felfedezés izgalmától hajtva, mintsem a helyes útirány biztos tudatában.

Előzetesen két tervünk volt. Az egyik, hogy észak felé indulunk, és Letkés felé közúton megyünk át a határon, jó pár kilométerrel meghosszabbítva az utat, a másik, hogy Szobnál, a vasúti hídon kelünk át a szomszédba. Mivel rátalálunk a hídra, és van gyalogosátjáró is, ezt az alternatívát választjuk. Nem bánjuk meg, mert amíg a híd felé vezető utat keressük, bóklászunk egy kicsit az Ipoly hullámterében. A folyó békésen hullámzik medrében. A fűz-nyár ligeterdő szegélyén réti iszalagoktól és a sárga nőszirmoktól színes a mocsárrét. Olyan az egész, mint egy háborítatlan kis vadon, két ország közé bezárva.

Egy ösvény mellett felfedezünk egy sárgarigófészket is; meglepetésünkre, szinte karnyújtásnyira tőlünk, egy alacsony nyárfán. A kiáradt folyó eddig biztosította a háborítatlanságot, valószínűleg ezért is voltak olyan merészek az egyébként óvatos madarak. Reméljük, hogy a költést sem a horgászok, sem az eltévedt biciklisek nem zavarják majd.

 


Elhagyva az Ipolyt, már Szlovákiában folytatjuk utunkat. Egy jó minőségű földút kanyarog előttünk. Az út menti mezsgyéket itt nem szántották be - pipacsok, margaréták és más színes vadvirágok szegélyezik utunkat. Rajtunk kívül nem jár erre senki, és ennek most igazán örülünk. Pláne, hogy hirtelen gyurgyalagokra leszünk figyelmesek, és egy kicsiny telepre, a búzamező közepén. A színpompás madarak általában löszfalakban vagy folyók magas partfalaiban, olykor felhagyott homokbányákban készítik költőüregeiket, de néha, ahogy itt is, egy kis agyagdomb is megteszi nekik. Nem akarjuk őket elriasztani, így hosszas bámészkodás helyett inkább továbbmegyünk.

A titokzatos sziget

A távolban már látszik Helemba. Mire beérünk a faluba, már tikkasztó meleg van. Megállunk a kis templomnál, ahol az asszonyok díszes népviseletben beszélgetnek a kapu előtt. A falu többi része még álmos, vasárnapi hangulatban van, s egy-két kocsma várja csak a betérőket. Mi még bírjuk, így továbbtekerünk, és a Duna felé indulunk. Szerencsére az út is erre tart, a Börzsöny szlovákiai nyúlványa, a Helembai-hegység szigorú tömbjei által kísérve.

A Duna-parton megállunk kicsit, szemben Helemba szigetével, amely Szlovákiához közelebb van, azonban a folyó sodorvonalától délre esik, így még magyar terület. A ma lakatlan, ártéri erdő borította sziget múltja meglehetősen mozgalmas. Számos régészeti leletet találtak itt; őskori földházak, középkori emlékek, egy kisebb Árpád-kori templom, a mellette elterülő temető, egy érseki nyaraló alapjai, valamint a körülötte lévő gyümölcsöskert nyomai kerültek elő. A túloldalon, a távolban az esztergomi bazilika sziluettje látszik.

Helembától Garamkövesdig közúton haladunk, de szerencsére mérsékelt a forgalom. Elérjük a Garam hídját. A folyó innen nem messze torkollik a Dunába. Lent, egy zátonyon - méltóságteljes tartással - nagy kócsag halászgat. Továbbhaladva próbálunk földúton maradni, amíg lehet. Mellettünk egy napraforgótábla, a háttérben pedig ismét a bazilika. Mi tagadás, szokatlan a kép, a bazilikát ilyen szemszögből még nem láttuk. Párkánytól már csak négy kilométer választ el bennünket, visszatérünk a közútra, és meg sem állunk a Duna-partig. Közben dél lett, így betérünk az egyik part menti vendéglőbe. Sztrapacska, knédli, párolt káposzta a menü. Euróval nem készültünk, de itt forintot is elfogadnak. S bár az átváltás nem a legjobb, még így is elég olcsón ebédelünk.

Piknik a hajótemetőnél

A Mária Valéria-hídon áthajtva a turistáktól nyüzsgő Esztergomban meg-megállunk nézelődni, majd a bazilika alatti sétányról észrevétlenül ismét egy kerékpárútra jutunk. Árnyas fák alatt, folyó menti galériaerdők mellett tekerünk, jól esik a nagy melegben a hűsítő árnyék. Egyszer azonban hirtelen véget ér az út, és az aszfaltot zöld fű váltja fel. Két rutinosnak tűnő biciklis azonban, mintha mi sem történt volna, továbbhalad az erdőben. Mi meg követjük őket. Egy keskeny ösvényen megyünk, és lassan átváltunk terepbringázásra. Egy-két nagyobb faágat és tócsát leszámítva meglepően jól járható az út. Mire azonban megszoknánk a viszonyokat, ennek az ösvénynek is vége szakad. Egy tarvágás állja utunkat. Lehangoló a látvány: mintha kiszakítottak volna egy darabot az erdőből. A munkagépek nyomain, a kivágott fák között csak nehezen mászunk fel az útra. Most már nem tehetünk mást, itt kell továbbhaladunk Pilismarót felé.

A 11-es úton a forgalom nagy, és az autók gyorsan hajtanak. Pedig a táj szép, csak épp nincs alkalom nézelődni, mert a mellettünk elsüvítő járművekre kell koncentrálni. Pilismarótnál letérünk a rév felé, de előtte még benézünk a hajótemetőbe, ahol szebb napokat is látott roncsok várják sorsuk beteljesedését. Télen már jártunk itt, amikor az öbölben telelő récéket néztük. Ők már elmentek, helyettük most piknikezők vették át a terepet. Apa horgászik, anya húst süt, a gyerekek a felfújt gumimatracon heverésznek. Van némi retró hangulata az egésznek. Mire visszaérünk, a rév is épp indulni készül. Biciklisek és motorosok teszik ki az utazóközönség zömét.


 

A túloldalon, ahogy a többiek, mi is Zebegény felé vesszük az irányt. A túra végén ejtőzünk egyet a főtéren, ahol bakancsos és biciklis túrázók - jóleső fáradtsággal az arcukon, fröccsel vagy sörrel a kezükben - a vonat indulására várnak. A Koós Károly tervezte szép, szecessziós templom mellett felsétálunk a zebegényi Kálvária-dombra, hogy a magasból is megnézzük, merre jártunk, és megcsodáljuk még egyszer ezt a festői vidéket.

 

Hasznos túrainfók

Útvonal: Zebegény-Szob-Helemba-Garamkövesd-Párkány-Esztergom-Búbánatvölgy-Pilismarót- Szob-Zebegény
Táv: 50 km
Duna menti kerékpáros útvonal a EuroVelo, azaz az Európai Kerékpáros Hálózat része. A EuroVelo 6 Franciaország atlanti partvidékéről indul és a fekete-tengeri Konstancáig (Constanţa) tart. Ennek része a magyarországi szakasz, amely Esztergomnál lép be az országba, majd halad tovább a Duna mellett Szerbiába.
Átkelési pontok a Dunakanyarban: Nagymaros és Visegrád között, Dömösnél, illetve Szob és Pilismarót között
Menetrendek: dunakanyar.hu/menetrendek
Enni- és innivaló: Szlovákiába érdemes eurót vinni, de ha nincs nálunk, az sem baj, hiszen a legtöbb helyen a forintot is elfogadják

 

 

 A cikk megjelent a Turista Magazin 2013. júniusi számában.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Csodálkozz rá a Dunakanyarra

Élet a Kéken 6. rész - Nagymarostól Nógrádig

Menő és csodaszép, bringázz a Börzsönyben

 

 





 

Cikkajánló