MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2015.07.19. 11:00,   Szöveg: Nagy Lorand István,   Fotó: Shutterstock

Gyöngybagoly, az éjjeli őrszem

E hatalmas elterjedési területtel rendelkező, hat földrészen előforduló madárfaj hazánk faunájának egyik legpompásabb és legértékesebb képviselője. A jellemzően kultúrakövető gyöngybagoly magyarországi fészkelőpopulációja a felmérések alapján mintegy 1000 párt számlál. Jövője azonban veszélyben forog.

Zavarba ejtő sokféleség

A gyöngybagolyfélék (Tytonidae) családjába tartozó Tyto nem (genus) egyes kutatók szerint 14, míg mások szerint 26 fajt foglal magában, de olyanok is akadnak, akik a 17-re „esküsznek”. A kozmopolita gyöngybagoly (Tyto alba) alfajai számának tekintetében szintén erős szórás (10, 18, 20, 30, illetve 34) mutatkozik.

 

Beszédes számok

A gyöngybagoly testhossza 33–39 cm, szárnyfesztávolsága 80–95 cm, testtömege pedig 250–350 gramm. A fő költési időszak leggyakrabban március és október közé esik. Táplálékban gazdag esztendőkben 2-szer költ, olykor azonban egy harmadikkal is megpróbálkozik. A fészekalj rendszerint 5-6 tojásból áll. A tojó 2-3 naponta rak le egy tojást, de már az elsőnél hozzálát a kotláshoz, a fiókák között – főként nagy fészekalj esetén – ezért gyakori a jelentős méretkülönbség. Az inkubáció időtartama 27–34 nap. A kis gyöngybaglyok 50–60 napos korukra válnak röpképessé. Érdekességként megemlítjük, hogy a Magyarországon jelölt gyöngybaglyok legidősebb példánya 14 évet és közel 8 hónapot élt a már felnőtt korában történő meggyűrűzését követően. A „madármatuzsálemet” egy gépkocsi ütötte el. Az európai rekorder több mint három évvel „vezet”.

 

Stílus és elegancia


A gyöngybagoly közepes termetű, karcsú testű, hosszú lábú és szárnyú, fülesbagolyéra emlékeztető, elegáns röptű bagolyfaj. Úgynevezett arcfátyla szív alakú, világos színezetű, szemei sötétek. Tollazata puha, selymes, jellemzően világos. Nyugat- és Dél-Európában, valamint Észak-Afrikában a „világos hasú” (T. alba ssp. alba és más taxonok), míg Észak-, Közép- és Kelet-Európában a „sötét hasú” alfajok (T. alba ssp. guttata és más taxonok) fordulnak elő. A tollas csüd ezüstfehér, a lábfej szürkésbarna. Magyarországon, illetve a Kárpát-medencében a T. alba ssp. guttata jellemző, de hazánk déli területeiről alkalmanként a T. alba ssp. alba is előkerült már.

 


Korfüggő helyhűség?

Megfigyelések szerint az önálló életet kezdő, fiatal gyöngybaglyok a kirepülést követően elhagyják kikelési helyüket – „kóborlási hajlamuk” erőteljes. Az idősebb, felnőtt madarak ezzel szemben ragaszkodnak költőhelyükhöz, s attól csak kivételes esetekben távolodnak el számottevően. A helyhűség hátterében valószínűleg (és elsősorban) ökológiai összefüggések állhatnak.


Gyöngybagolymenü, avagy az árulkodó köpet


Az éjszaka és szürkületkor aktív ragadozó köpeteiben található csontmaradványok vizsgálatával pontosan meghatározható a táplálékként elfogyasztott élőlények fajspektruma. Az eredmények ismeretében a fészkelőhely környékére jellemző kisemlősfauna összetételére is fény derül. A szinte nesztelen szárnycsapásokkal repülő, szitálás közben hosszú lábait gyakorta lelógató gyöngybagoly legfontosabb zsákmányállatai a pocokfélék (étrendjének alappillére a mezei pocok), amelyeket az egér- és a cickányfélék követnek a sorban. Menüjét házi és mezei verebekkel, hörcsögökkel, alkalmanként pedig egy-egy denevérrel teszi változatosabbá.

 


Otthonteremtési nehézségek

A gyöngybagoly kerüli az összefüggő, nagy kiterjedésű erdőségeket és síkságokat, valamint a hegyvidékeket. Hazánkban például az Északi-középhegység 400 méternél magasabb térszínein meg sem telepszik, az Alföldön pedig csak szórványosan fészkel. Legnagyobb állományai a Dél-Dunántúlon (Tolna, Baranya és Somogy megyében) élnek. Európában jellemzően kultúrakövető faj – költőterületei emberi településeken vagy azok közelében találhatók. A gyöngybaglyok többsége templomok, kápolnák tornyaiban, mezőgazdasági épületek (istállók, terménytárolók) padlásain, míg kisebb hányaduk víztornyokban és löszfalak üregeiben telepszik meg. Ezen helyek legfőbb sajátossága a háborítatlanság, a zavarásmentesség. Az ilyen „meghitt zugok” száma azonban csökkenőben van. Az épület-, illetve műemlékvédelem érdekei sajnos nem (mindig) esnek egybe a természetvédelem érdekeivel... A gyöngybagoly – a bagolyfajok többségéhez hasonlóan – nem épít fészket, tojásait az aljzatra rakja. Az MME és a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány munkatársai által kihelyezett speciális költőládák a megfelelő fészkelőhelyek hiányát hivatottak orvosolni.


Zord telek és további kihívások

A gyöngybaglyok ellensége a hosszan tartó, kemény, havas tél – ilyenkor nem tudnak megfelelő mennyiségű zsákmányállatot elejteni, s egyszerűen éhen pusztulnak. A nyest jelenléte a költőhelynek otthont adó épületben végzetes, a falánk ragadozó ugyanis nemcsak a tojásokat falja fel, hanem a szülőkkel is képes végezni. A forgalmas országutak közelében vadászó baglyok közül sokan „közlekedési balesetek”, a szigeteletlen középfeszültségű elektromos szabad vezetékeken megpihenni vágyó egyedek pedig áramütés áldozataivá válnak.

 

 

Kiemelt oltalom

A gyöngybagoly (Tyto alba) a fokozottan védett fajok közé tartozik Magyarországon. Természetvédelmi értéke egyedenként 100 000 Ft. A faj a Természetvédelmi Világszövetség (International Union for Conservation of Nature) vörös listáján szintén szerepel.

 

A cikk a Turista Magazin 2014. februári számában jelent meg.

Kapcsolódó cikkek:  
Még több hír a baglyokról





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. június
Majoros Ildikó:
Kéken is az égig
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...