Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2018. február 12.

Emléktúra a mecseki láthatatlanok nyomában

Kora reggel többedmagammal megindultam a Mecsekbe, hogy az emlékezés útját járva felidézzem annak a csaknem ezerfős szabadságharcos csapatnak az elkeseredett küzdelmét, akik vért és verejtéket nem sajnálva ajánlották fel életüket a csodálatos táj és a benne élő emberek megóvására.

1956. november 4-én a Magyarországra betörő szovjet csapatok elfoglalták Pécs városát. Ezen a napon hangzott el a jól ismert vezényszó: „Fel a Mecsekre!”, melynek nyomán emberek százai vonultak a kanyargós hegyi ösvényeken. Munkások, bányászok és köztük sok gyermek is úgy érezte, hogy fenn kell tartani az ellenállást, ezzel is erősítve az emberekben, hogy a forradalom ügye még nem veszett el. A szívós, kemény munkában edzett baranyai emberek nem tekintették befejezettnek a szabadságharc ügyét. Mecseki láthatatlanok. Ez az eredetileg gúnynévnek szánt elnevezés azóta minden mecseki ember szívében a cselekvő hazaszeretet legszentebb kifejezésévé vált.

 


2017. november 4-én bejártuk az ellenállók által használt erdei útvonalakat, felkerestük a táborhelyeiket és a nagyobb összecsapások helyszíneit, így közelebb érezhettem magam a régmúlt idők történéseihez.
Pöfékelve gurult be mellém a valaha jobb időket látott 1966-os gyártmányú Csepel teherautó. Ezt a lomha, de szívós, békebeli terepjárót használták a szabadságharcosok is. Tulajdonságából adódóan főképpen csapatok szállítására, semmint gyors menekülésre vált be leginkább. Ezúttal azonban békésebb célokat szolgált. Jó hangulatú túrázókat vitt a túra kezdő ellenőrzőpontjához, a Pécs város első erdőmesteréről, Tripammer Károlyról elnevezett kocsányos tölgy lábához.

 


Avarillatot árasztott a reggeli erdő és én élvezettel szippantottam be minden egyes lélegzetvételemmel. Idén elmondhattuk, hogy az időjárást ajándékba kaptuk. A Mecsekben, ahol csaknem 300 forrás található, egy nagyobb esőzés bizony gyors sodrású patakokká képes változtatni a kedvesen csordogáló csermelyeket is. A talaj agyagos, gyorsan képződik nagy sár, de ezúttal szinte porzott alattunk az út. Sápadt fénynyaláb szűrődött be a faágak közt, elnyújtott, hosszú árnyalakokat rajzolva a földre. Lekászálódva az öreg Csepelről, a gyors emelkedésbe kezdő úton nekigyürkőztem a hegynek.

 


Csaknem 9 km megtétele után elértük a Mecsek-kaput, az 1936-ban terméskőből épített várszerű épületet, amely a város és a Mecsek határát hivatott jelezni. Az akkori városvezetés ezt a kaput szánta a Mecsek jelképes bejáratának. 1956-ban egészen másfajta feladatot kapott, az egyik legfontosabb harcálláspontot jelentette.

 

A meredek utakat olajjal leöntő emberek meghátrálásra késztették a szovjet tankokat, egyet sikeresen ki is lőttek közülük. Igazi gerilla harcmodort folytatva, összehangolt támadásokat indítottak a helyismerettel nem rendelkező megszállók ellen. Sokan nappal az erdőt járták, míg éjszakára hazatértek megpihenni a családjukhoz, hogy másnap ismét nyakukba véve az erdőt, kíváncsi szemek elől rejtve szervezzék az ellenállást.

 


Ebédemet egy fa tövében fogyasztottam el, éppen a Misina tetején lévő tévétorony monumentális épületének tőszomszédságában. Delelőre járt a nap. Néhol beszűkülő, meredek ösvények vezettek fel a magasabb részekre. A szovjet katonák fosztogatásai, erőszakos cselekedetei elől menekülő lakosság is ugyanezeket az ösvényeket használta. Először a Kis Tubes kilátója tűnt elő, ezt a Nagy Tubes követte. A Nyugati-Mecsek legimpozánsabb csúcsai páratlan panorámát nyújtottak az alattunk elterülő megyeszékhelyre.

 


Lankásabb erdei utak, kiszélesedő ösvények és fakitermelés nyomai mentén haladtunk tovább. Az erdei talajt néhol murvás utak váltották, melyek jelezték számomra, hogy közeledünk Vágotpusztához. Történelmi feljegyzések szerint 1790-től lakott a település, ám a 20. századra fokozatosan elnéptelenedett. Ez a mára mindössze néhány házból álló kis falu egykoron az ellenállók legfontosabb gyülekezőhelye, egyben főhadiszállása volt. Itt zajlottak a rögtönzött kiképzések és itt hangzott el az ünnepélyes eskü, mikor is az összegyűlt emberek utolsó vérükig való kitartó küzdelmet fogadtak a megszállók ellen. A láthatatlanok vezetője a „Gazda” volt, dr. Horváth Béla orvos, aki rajokba szervezte az ellenálló csapatokat.

 


A murvás, poros útszélen két tizenéves forma fiúcska ácsorgott. Kezükben korhű gépkarabélyok, lábukon katonai bakancs, rajtuk felnőtt férfire illő kabát. Jöttünkre büszkén felszegett fejjel emelték magukhoz fegyverüket, és látható izgalommal vették tudomásul a hirtelen jött népszerűséget. Fiatalok voltak, szemtelenül fiatalok. A bámészkodók táborát erősítve hasított belém a szomorú felismerés, a láthatatlanok között is számos gyermek akadt, pont, mint ők.


Fiatal csapat csivitelése visszhangzott egy düledező házikó udvaráról. Babgulyás illata áradt szét a kertben sebtiben felállított katonai gulyáságyúból. Nem hiába turistautak kereszteződésében fekszik ez a régvolt falu, napos hétvégéken gyakori vendég errefelé a megpihenni érkező vándor. Öröm volt látni, hogy ha állandó lakója nincs is, de erre a napra élettel telt meg az egyetlen kis utca.

 


Elhagyván Vágotpusztát, erős ereszkedésbe kezdtem a Kecske-háton át. Miközben igyekeztem a lábam alatt vitustáncot járó kövek és faágak ellenére is megtartani az egyensúlyomat, szinte végig egy dolgon járt az eszem. A túra útvonala igen közel halad a Kőlyuki-barlanghoz, amely 1982 óta a Mecsek fokozottan védett természeti értékeinek sorát gyarapítja. Története a régmúlt idők homályába vész ugyan, de hivatalos feltárása csak az 1800-as évek derekán vette kezdetét. Számos hiedelem kering a köztudatban a barlang szerteágazó járatairól. Három ismert bejárata mellett helyi mondák többet is említenek, de talán még nagyobb azoknak a száma, akik alagútjaiban tűntek el örökre.

 

 

Egy nemkülönben érdekes legenda is kapcsolódik a barlanghoz, amely a török hódoltság idejére nyúlik vissza. Egy idős ember élt egykor a barlangban fiatal leányával. Egy napon a Mátyás király könyvtárát kirabló Ibrahim pasa érkezett ide, hogy a szerteágazó járatokban keressen menedéket rabolt kincseinek. Ekkor találkozott az idős emberrel és szépséges leányával, akin a kapzsi férfi szeme egyből megakadt. Magának akarta csakúgy, mint a kincseket, és megölte a lányát védő apát, aki megátkozta őt, hogy ha bántani meri egy szem lányát, akkor vele együtt haljon meg. A pasa megragadta a lányt, és be akarta vonszolni a barlang mélyére, amikor hirtelen menydörgő robajlással sziklák zúdultak rájuk, és maguk alá temették mindkettőjüket. Eközben odakinn eleredt az eső, ami becsordogálva elkezdte feltölteni a barlangot. Ott, ahol a lezúduló sziklák megölték a lányt és elrablóját, később egy barlangi tó keletkezett. A történet magával ragadó és csupán egyike a Mecsek legendáinak, amik mesebelivé varázsolják ezt a tájat.


Némi frissítő elfogyasztásával a barlang bejáratánál, immár elégedetten nyugtáztam, hogy ismét megérte lekanyarodnom az előírt útvonalról. Gyors léptekkel tértem vissza a kijelölt útra, és rövidesen a mánfai Árpád-kori templomhoz értem. Innen fokozatosan emelkedő ösvényen haladtam a Tripammer-fa és az árpádtetői célhely felé. A katonai emléktúrák elmaradhatatlan kelléke, a gulyáságyú, már fortyogó finomsággal várt rám. Elégedetten nyugtattam a tekintetemet a lassacskán lenyugvó nap fényébe vesző erdei tájon.

 


A visszatekintés fontos, hiszen a múltba révedve érthetjük meg igazán, honnan jöttünk és hová tartunk. A múlt megismerése magyarságom megélésének fontos részét képezi. Különösen akkor, ha egy olyan helyi sajátosságról van szó, mint egy félelmet nem ismerő csapatról, itt, az országunk eldugott kis szegletében, a Mecsek ölelő karjai közt.


Lassan beköszöntött a szürkület órája. A fák körvonalai is összefolytak már, míg végül leereszkedett az éjszaka. Minden, ami szemmel látható volt, a sötétség homályába veszett. Úgy, mint egykoron ők, akik az éjszaka leple alatt megtértek otthonaikba szerető családjukhoz. Ők, akiket a népnyelv csak úgy emlegetett, a mecseki láthatatlanok.

 

Szöveg és fotók: dr. Ottó Anita


Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

Fedezzük fel a palóc fővárost!

Fedezzük fel a palóc fővárost!

2024.03.28.

A Nógrád vármegye északi peremén, Budapesttől jó órányi autózásra fekvő egykori vármegyeszékhely, Balassagyarmat erős túlzással sem nevezhető felkapott turistacélpontnak. Pedig ez a bájos, szépen fejlődő Ipoly-parti városka történelmi városközpontjával, a Palóc Ligettel, és a közelmúltban átadott, igényesen kialakított tematikus tanösvényeivel egy remek városnéző kirándulást ígér az ide látogatóknak.

→ Tovább
Mindszenty-emlékek nyomában a Cserhátban

Mindszenty-emlékek nyomában a Cserhátban

2024.03.20.

Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek a huszadik századi magyar történelem egyik legnagyobb hatású alakja az ötvenes években a felsőpetényi Almásy-kastélyban raboskodott. Ittlétének és szerencsés kiszabadulásának színhelyeit, emlékműveit kerestük fel a rétságiak által szervezett "Mindszenty nyomában" elnevezésű túrán.

→ Tovább