Európa legvastagabb madárszőnyege vár a Hortobágyon

Aki kíváncsi, miként töltekeznek fel nálunk a délre tartó daravak, jobb, ha mielőbb útnak indul az Alföld irányába, mert a madarak hamarosan felkerekednek, és a meglesésükre szervezett túrákra is vészesen fogynak a helyek.

Szerző:
Nógrádi Attila
Fotó:
Nógrádi Attila
Szilágyi Attila
HNPI
2017. október 19.

Aki kíváncsi, miként töltekeznek fel nálunk a délre tartó daravak, jobb, ha mielőbb útnak indul az Alföld irányába, mert a madarak hamarosan felkerekednek, és a meglesésükre szervezett túrákra is vészesen fogynak a helyek.

A szürke daru védett faj, természetvédelmi értéke 50 ezer forint

 

Manapság, amikor szinte naponta olvashatunk egy-egy faj kihalásának veszélyeiről, igazi sikersztorinak számít a szürke daru (Grus grus), legalábbis ami az európai populációt illeti, ugyanis egyedszámuk évről évre nő. Ez különösen annak fényében nagy szó, hogy egy olyan fajról van szó, amely kimondottan rühelli az emberi jelenlétet, illetve a vizes élőhelyekhez kötődik. A múlt század elejéig még Magyarországon is nagy számban költött, azóta viszont csak egy-egy fészekaljat figyeltek meg a szakemberek, így a nálunk fellelhető darvak átutazó vendégek, akik éppen egy ötcsillagos alföldi madárwellnes vendégei.

 

 A fiatal egyedek fején a homokszínű a tollazat, csak később lesz fekete-fehér két piros folttal

 

A Magyarországon átvonuló egyedek legnagyobb létszámban a Hortobágyon gyűlnek össze, nem véletlenül, ugyanis ott minden feltétel biztosított, hogy jól érezzék magukat. Éjszaka lecsapolt, sekély tavakban pihenhetnek, nappal pedig a közeli kukoricaföldeken és szántásokban tömhetik tele a begyüket. Nem egy válogatós faj, ami azt jelenti, hogy azt eszi, amit éppen talál, nálunk leginkább a tarlón maradt kukoricát, északon krumplit, míg a mediterrán térségben pisztáciát is szemezget a vonulás során, de a vega étrendet előszeretettel egészíti ki - különösen a költési időszakban - kisebb emlősökkel, rovarokkal, időnként halakkal.

 

Az itt tartózkodó darvak létszámát hetente mérik a Hortobágyon. Az ún. szinkronszámláláskor a darvak éjszakázó helyeinél felsorakozó megfigyelők a látóhatárt egymást között felosztják, így a különböző behúzási útvonalakon érkező csapatok létszámát jó közelítéssel meg tudják becsülni

 

A gyűrűzési és újabban jeladókból szerzett adatok alapján hozzánk jellemzően Finnország és a Baltikum területéről érkeznek, hogy az akár 2-3 hónapos alföldi pihenőjük után továbbálljanak Dél-Európa és Afrika irányába. A végcél változó: vannak, akik meg sem állnak Szudánig, Etiópiáig, míg mások el sem hagyják az öreg kontinenst, és annak déli szegletében várják ki a tavaszt. A vonulása látványos, katonás sorban vagy V alakban szelik a levegőt, miközben jellegzetes hangot adnak ki, amit a szakemberek krúgatásnak hívnak. Nem azt mondom, hogy a legszebb hang, amit madár kiadhat, de azt tény, hogy az esti „bevonulásuk” egyedülálló élményt, pláne ha ezrével húznak el az ember feje felett.

 

 Látványos a vonulásuk, nem véletlenül rendeznek miattuk a Hortobágyon egy háromnapos fesztivált

 

Aki mindezekre élőben is kíváncsi, nagyon szerencsés helyzetben van, mert pont ezekben a hetekben tetőzik a hazánkon átvonuló állomány létszáma, ami akár 140 ezer madarat is jelenthet. Mivel az éjszakákat vizes élőhelyeken szeretik tölteni, jól behatárolható, hogy hol találkozhatunk velük nagyobb létszámban. Ha biztosra akarunk menni, a már korábban is emlegetett Hortobágyot vegyük célkeresztbe, ahol a nagy érdeklődésre való tekintettel többféle darvas túrát is szervez a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HNPI). A repertoár meglehetősen gazdag: daruhúzás kisvonattal, négy kerékkel a darvak nyomában, hajnali darules kisvonattal és daruszafari jelenti az „alapcsomagokat”, de létezik egy olyan opció is, hogy egy természetvédelmi őrhöz csatlakozva, terepjáróval juthatunk el a legjobb darvas helyekre.

 

Hosszú életű madarak, a legidősebb gyűrűs példány több mint 17 éves 

 

Mi a „daruhúzás kisvonattal” nevű túrán vettünk részt, ami egy rövid előadással és filmvetítéssel kezdődött kora délután a HNPI látogatóközpontjában, a híres Kilenclyukú híd szomszédságában. A bő egyórás bevezető program leginkább egy fullextrás biológiaórának felel meg, amely során mindent megtudhattunk a nálunk vonuló darufajról. Az új információktól fellelkesülve ültünk autóba, hogy mintegy 7 kilométert megtéve találkozzunk ismét a nemzetipark-igazgatóság munkatársával a Hortobágyi-halastó kisvasúti állomásánál. Itt vonatra szállva fél órát döcögött velünk a Sziktipró nevű mozdony, hogy a vonal végén egy komplett madármegfigyelő állomásnál szálljunk le. Van itt minden, ami egy ornitológiára fogékony látogatót lázba hozhat: tanösvény, magasles, madármegfigyelő bungalók és persze az ország egyik leggazdagabb madárvilága.

 

Alkonyatkor kezdődik a program, ami sötétedéssel ér végett

 

A vadasparkokhoz, állatsimogatókhoz szokott látogatók kedvéért jelzem, hogy a darules az szó szerint darulest jelent, ugyanis a szántóföldekről behúzó madarakat csak a levegőben csodálhatjuk meg közelebbről, ahogy a naplementében kiszemelik az éjszakázóhelyüket, és a madárlestől több száz méterre leszállnak a vízre. Emiatt erős távcső és brutális teleobjektív nem árt, ha van nálunk, minden más esetben csak fura hangokat kiadó szürke árnyakat láthatunk az égen, és apró szürke pontokat a vízen. Az élmény azért így is feledhetetlen, mert a Hortobágyi-halastavaknál - annak ellenére, hogy mesterségesek - olyan érzésünk lehet, mintha egy egzotikus helyre csöppentünk volna: legelésző bivalycsorda, buja növényzet, keskeny csatornák labirintusa és egészen elképesztően gazdag madárvilág fest hátteret az élménynek.

 

 Nem csak a madaraknak, a madárfotósoknak is igazi paradicsom a Hortobágyi-halastavak

 

A program sötétedéssel ér véget, ekkora a Kondás-tavat már jó eséllyel szürke madárszőnyeg borítja, amiben a daravak mellett vannak szép számmal ludak is. A darvak többsége egyébként a Tisza vonalát követve halad tovább dél felé, hogy Szeged környékén tartson egy újabb pihenőt, így aki lemaradna a hortobágyi darufesztről, az Szegednél még beérheti a krúgató vonulókat.

 

 

 

Nem csak daravakból áll a világ

Aki egy kicsit is fogékony a madarak iránt, annak előbb-utóbb kötelező elzarándokolnia a Hortobágyi-halastavakhoz, ugyanis a vonuló darvakon túl számos érdekes és ritka faj figyelhető meg itt. Hazánkban itt fészkel a legnagyobb kanalasgém-állomány, de figyeltek meg itt pásztorgémet is, és néhány pár batla szintén költ a területen, ami nagy szó, mert rendkívűl ritka madárnak számít. A vidrák is jól érzik magukat ebben az alföldi oázisban, van róka, borz és újabban aranysakál is.

 

 

 

 

Kapcsolódó cikkek:

Újra költött daru Magyarországon

Mindent túlszárnyal a darvak száma a Fehér tónál

 

Cikkajánló