Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2018. január 9.

Évkezdő túra a Prédikálószékre

A Visegrádi-hegység egyik leglátványosabb túrája a Prédikálószékre vezet. A Dunakanyar felett, annak méltó koronájaként emelkedik a 2016 őszén épített monumentális fakilátó, melyből felejthetetlen panorámát élvezhetünk.

 

 

A tavaszias időjárással induló új esztendő sokakat kirándulásra sarkallt. Az ünnepi időszak szénhidrátoktól roskadozó terített asztalai után éppen alkalmas időjárást jósoltak a kimozdulásra. Féléves, túrázástól mentes kényszerpihenő után jómagam már a hétvége előtt napokkal érdeklődéssel hallgattam a meteorológusok előrejelzéseit. Szombat reggel konkrét célpont nélkül vágtunk neki a napnak, ennyi kihagyás után már úgyis mindegy, hogy hová, csak végre a természetbe mehessünk.

 


Mivel a Prédikálószék új kilátóját annak ellenére még nem láttuk, hogy az építése óta eltelt több mint egy év, hirtelen elhatározásból döntöttünk mellette. A csúcs 639 méteres magasságával a hegység harmadik legmagasabb pontja, ezért megközelíthetősége sem könnyed séta. Több irányból indíthatunk csúcstámadást. Dömös felől a Vadálló-kövekig már egy előző alkalommal felverekedtük magunkat, de mivel a visszafelé vezető lejtő még száraz időben is közelíthet a nadrágfékhez, ezt ebben a sáros időben nem mertük bevállalni.


Pilisszentlászlót, a Visegrádi-hegység legmagasabban fekvő települését a Spartacus ösvény bejárásakor már megismertük, ezért ezt az aprócska, bájos községet választottuk kiindulópontnak. Természetesen az időjósok által beharangozott felhőtlen napsütés váratott magára, ennek ellenére a Kis Rigó étteremnél bizakodva váltottuk fel autónk kényelmét az erdő homályára. Az évnek ezen szakasza több szempontból sem nyújt ideális viszonyokat a túrázásra, de szerencsére ezek a körülmények sem tántorítják el a kirándulókat.

 

 

Az enyhe időjárás ugyan áldás január elején, de a sártengerré változott talaj a bakancsunkra ragadva béklyóként nehezítette a haladást. A téli időszámítás rövidebb nappalai jobban behatárolják a világosban megtehető kilométerek számát, és ráadásként a természet is a legsötétebb ruháját viseli. Ezek alapján, ha valaki első alkalommal látogatna a Prédikálószékre, tegye ezt inkább egy késő tavaszi napon, amikor a fák már üde zöldben pompáznak és süt a nap. A szürkeség sem a mi, sem a mások kedvét nem szegte, elszántan vetettük be magunkat az erdőbe.

 

 

A piros kereszt széles erdészeti útja még könnyebben volt járható, mert a szellő némileg felszárította, de a Tüskés-hegyre vezető, szűkülő ösvény már jóval sárosabbnak ígérkezett. A Nyesett-bérc gerincén járva érdemes jobbra tekintgetni, mert ha az időjárás is kedvező, akkor könnyen előbukkanhat a Börzsöny. Nem volt szerencsénk, mert a fák között szétterülő tejföl elfedte az amúgy is szűkös kilátást.

 

 

A Prédikálószékre vezető turistautak közül a Pilisszentlászlóról induló a legkönnyebben járható. Hosszabb ugyan, mint Dömösről, de a fokozatos, enyhe emelkedőnek köszönhetően kevésbé kimerítő. Az út kényelmét a természet a látvány rovására alakította ki. A hosszúra nyúlt kihagyás után a szabadban töltött téli, ködös szürkeség legalább akkora örömet jelentett, mint máskor egy madárcsicsergős, napsütéses túra.

 


Így jutottunk el kb. másfél órás dagonyázás után a piros háromszög elágazásáig, melyen Dobogókő irányából fordulhatunk a csúcsra. A cél felé közeledve „sűrűsödött a tömeg”, az út murvásodásával egyenes arányban pedig a kerékpárosok is megjelentek. A Hubertus kunyhónál lévő elágazásnál újabb irányváltásra késztettek az egyre szaporodó tájékoztató táblák. Az út közepén szélesedő andezitre vésett Dunakör emléktáblát a köré gyűlő sokaság miatt kihagytuk.

 


A nagymarosi vízlépcső megépítésével együtt járó tervezett beruházások nem rombolták le a tájat, és a Prédikálószék érintetlen maradt a nagyközönség számára. Így kerülhetett a csúcsára 2016 október 22-én a Koller József építész által megálmodott fakilátó. A felfelé szélesedő 12 méteres építmény teraszairól egyre szélesebb szeletét csodálhatjuk meg a jellegzetes, Dunakanyarra tekintő panorámának. A kilátóról alkotott vélemények természetesen (mint általában minden más) megosztották a közvéleményt, de tény, hogy a mára már látogatottság-számlálóval felszerelt torony kiemelkedő számokkal büszkélkedhet.

 


Várakozással telve lépkedtünk fel a harmadik szintre, hisz előzőleg képekről már ismertük a majdan elénk táruló látványt. Tudván, hogy mit kellene látni, magam elé képzeltem a Duna csillogó sávját, amit most a pára és a köd gondosan eltakart. Kissé csalódottan vettem tudomásul, hogy a fotóimon is ez a kép látható, ami megerősítette az elhatározásunkat, hogy szebb időben mindenképpen visszatérünk. Némi kárpótlást jelentett, hogy amikor leértünk a Vadálló-kövek tetejére, pár percre előbújt a nap, így a vulkanikus sziklaalakzatok sejtelmes fényekben tűntek fel előttünk. Lejjebb merészkedni nem mertünk a sár miatt.

 

 

 

Felkapaszkodtunk hát újból a Prédikálószékre, ahonnan a kedvezőtlen időjárás ellenére feltöltődve, jókedvűen ballagtunk visszafelé, annak tudatában, hogy 2018-at kirándulással kezdhettük.

 

 

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

 

Még több cikk a Prédikálószékről ide kattintva.

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

 

A Pilis déli kilátópontjai

A Pilis déli kilátópontjai

2024.04.18.

Ha már unjuk a Pilis-tetőt, de könnyű elérhetősége miatt mégis erre esne a választásunk, ne a Két-bükkfa-nyereg felől, hanem Pilisszántó felől közelítsük meg. A déli lejtő látványos kilátópontjait tartalmas túrává fűzhetjük fel.

→ Tovább
Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

2024.04.18.

Kőszeg egy tündéri kis ékszerdoboz az Alpokalján, történelmi hangulatot árasztó utcáit, ódon várfalait, és az 1532-es ostrom történetét bizonyára mindenki ismeri. Azt azonban jóval kevesebben tudják, hogy a városka töröktől való megmenekülését a legendák szerint a hősies küzdelem mellett két nagyszerű ember barátságának is köszönheti.

→ Tovább
Ahol véget ért a „Másfélmillió”: a cáki pincesor

Ahol véget ért a „Másfélmillió”: a cáki pincesor

2024.04.16.

„Arany ágon ül a sármány, kicsi dalt fúj fuvoláján...” – szállt a dal 1979. október 15-én, megannyi felnőtt és iskolás gyermek ajkáról a cáki szelídgesztenyésben. A fehérre meszelt boronafalú, zsúptetővel fedett kis meseházak közt a vidáman pattogó tábortűz fényénél, a frissen sült gesztenye illatával átszőtt éjszakában két és fél hónap után megkapó hangulatban zárult le egy legendás vándorlás.

→ Tovább