Nomád, a hegyek vándora

2016. január 5.

Évzáró teszttúra a Bükkben

Kicsit megkésve, a 2015-ös év utolsó délutánján határoztam el magam, hogy megírom ezt a kis bejegyzést. December végén a Bükk hegységbe, Szilvásváradra, a Szalajka-völgybe és természetesen a kihagyhatatlan Bükk-fennsíkra kirándultunk.

Utunk igazi célja lényegében két új felszerelésünk tesztelése és bejáratása volt. Jómagam kénytelen voltam venni egy új bakancsot, mivel az előző - Zamberlan - darab, alig 3 év és alig több mint 1000 kilométeres használat után eléggé tropára ment. Bár hozzá kell tennem a történethez, hogy hosszú évek óta ez volt az első olyan bakancsom, ami túlélte a 6 hónapos jótállási időt nálam. Akár elégedett is lehetnék, de nem vagyok.


A bakancs talpa láthatóan kevés ragasztót kapott
 

 

És az új reménység: Hanwag Tatra Wide.

 

Ez egy tágabb, magasabb boltozatú kaptafára készített modell, elvben több helyet hagyva a lábfejnek. Ami igaz is, viszont maga a talp nagyjából 1 centivel keskenyebb az eddig általam használt bármely bakancsnál. Szóval, ha széles, széttaposott a talpad, vagy esetleg bütykös lábad, lábujjad van, nem biztos, hogy ez lesz életed legkényelmesebb túrabakancsa. Egyébként a varrások és pl. a fűzőkapcsok is jónak tűnnek, érdekesség, hogy a kapcsokba épített kis golyókon siklik a cipőfűző, ami ezáltal egyfajta áttételt ad a húzáskor. A talp recézettsége is jónak ígérkezik. Láthatóan viszonylag vastag bőrből van a felsőrész, picit nehezebb is a bakancs, mint pl. a Zamberlan volt.

A másik tesztalanyunk egy pár fűthető zokni volt. Mivel sajnos a páromnak komoly érszűkülete van a lábában, így lehetetlenség azt a hagyományos vastag gyapjúzokni, dupla túrazokni, stb. módszerekkel melegen tartani. Ezért gondoltunk erre a megoldásra.



Maga a zokni egy jobb minőségű sportzokninak felel meg. A talpán kis tasakba belehelyezhető a fűtést biztosító szilikonhoz hasonló képlékenységű, erős műanyag külsővel megerősített fűtőelem. Vezetéken megy az áram le a zoknik szárán elhelyezett zsebekből-elemtartókból, amelyekben 3 db AA elem került elhelyezésre. Fenntartással fogadtam ezt a megoldást, mert nem gondoltam, hogy 20-25 kilométeren át ez kényelmes és tartós megoldás lesz. De meglepően észrevétlenek maradtak a megfelelő módon elhelyezett vezetékek, és semmiféle kopás, dörzsölés nem volt tapasztalható sem a lábakon, sem a bakancsban, sem magán a zoknin. A fűtőelemek egyébként csak a lábujjakat és a talppárnát fűtik, de ez egy zárt környezetben éppen elég meleget ad, amint azt a későbbiekben tapasztaltuk is.

Na és a túra. Első napunkon köd és szürkeség fogadott minket, persze sejtettük, hogy fent kb. 800 méter felett süt a nap, de egyszerűen lusták voltuk felmenni. Így aznap csupán egy kényelmes, közel 8 kilométeres utat tettünk meg a Szalajka-völgyben.
 


A Szikla-forrás

 

Fátyol-vízesés

 

Visszafelé még nyitva találtuk az erdészeti múzeumot, ahová érdemes betérni, hiszen úgyis ott megyünk el előtte, az erdei vasút „Szalajka-Halastó” megállójánál. A múzeum a régi munkaeszközöket, az erdészeteknél folyó munkákról szóló tárgyi és írásos emlékeket mutatja be. A Szabadtéri Erdei Múzeum továbbfejlesztéseként - Zilahy Aladár erdőmérnök munkájának eredményeként - 1985-ben nyílt meg a Király-féle házban. Régebben „Király-ház” vagy „Bányagrófság”-ként is emlegetették a műemlék jellegű épületet.

 

Néhány kép az erdészeti múzeumból

 

Másnap természetesen felmentünk a Bükk-fennsíkra, hiszen az kihagyhatatlan program télen-nyáron. Szilvásváradról feljuthatunk az Olasz-kapui parkolóig autóval is, persze a megfelelő útdíj kifizetése után. Mi szokás szerint gyalog mentünk végig Szilvásváradtól a Tar-kőig, és vissza, amely mintegy 25 km hosszú utat jelent. Szilvásváradtól a „Millenniumi tanösvény” jelzésén túráztunk el a Rákmára elnevezésű pontig. Előtte parkoló van, ahonnan felsétálhatunk a Kalapat-tetői Millenniumi-kilátóba. Aztán végig az Olasz-kapuig, és egészen a Zsidó-rétig a sárga kerékpáros jelzésen haladtunk, amelybe becsatlakozik a sárga kereszt, illetve az Olasz-kaputól az „Olasz-kapui tanösvény” elnevezésű jelzés is.
 


A túra térképe

Útvonala nekünk majdnem jó, csak éppen nem érinti a Három-kőt. Ezért oda egy kis kitérőt téve a zöld háromszög jelzésen jutottunk el. S aztán onnan fel a Tar-kőre, az Őserdő irányába, és a Káposztáskert érintésével vissza is tértünk az Olasz-kapuhoz a tanösvényen. Megint szerencsénk volt, hiszen az Olasz-kapunál kisütött a nap, s bár fagyos volt a föld, a napsütés kellemessé tette az időt. Közeledve a Bükk-fennsík pereméhez, a kövekhez, láttuk a hömpölygő ködöt, szerencsére nagyrészt felülről. 


Kora reggel az Olasz-kapu környékén

 

A Tar-kőn is köd ült, 900 méter felett volt a teteje

 

És akkor a tesztelt felszerelésekről még néhány szó. A bakancs egyelőre jól vizsgázott, bár vízállóságát például nem tesztelhettem. Különösebben nem csúszott a felfagyott talajon, illetve a kiolvadt részeken sem. Aránylag kényelmes volt, bár azért első túrás bakancsként itt-ott szorult egy kicsit, vagy éppen minimálisan mozgott, de nem tört, nem dörzsölt sehol. Szóval eddig jó.


A fűthető zokni is jól vizsgázott a páromnál, elmondása alapján elég meleg volt a lábujjainál ezen az egész napos túrán, nem fázott a lába egyáltalán. Viszont azzal számolni kell egy ilyen hosszabb időtartamú úton, hogy az elemek - típustól függően - 3-5 órát bírnak. Tehát érdemes tartalékba vinni néhányat.

Ezúton szeretném megköszönni kedves olvasóimnak egész éves figyelmüket, és BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNVA megígérhetem, hogy jövőre ugyanott folytatjuk, ahol most abbahagytuk... találkozunk a hegyekben! BÚÉK!
 

Kemény fagy volt a Mohos-töbörnél

 

 

Képek és szöveg: Szatmári Zsolt - szatmarizsolt.blogspot.hu

 

 

 

Tavaszi tekergés

Tavaszi tekergés

2017.04.24.

Komoly problémával küszködik a blog. Nincs időm az írásra, szerkesztésre, anyagok gyűjtésére. Sőt, még igazából a túrázásra sem. Így most csak egy rövidke hiánypótló bejegyzést teszek közzé, nehogy úgy tűnjön már, hogy leállt a blog, mert nem. Sőt! De erről majd később, a következő írásban. 

→ Tovább
Kilátások a hófödte Mátrában

Kilátások a hófödte Mátrában

2017.01.24.

Évnyitó túrát terveztünk a Mátrába január közepére. Persze nagy havazást ígértek pont az indulás napjára, meg jeges esőt, ónos esőt, és mindenféle színű és szintű riasztást kiadtak. Ráadásul péntek 13. volt. Mi jöhet még? Mindegy, eldöntöttük, hogy ha nem túl rizikós közlekedni, akkor mindenképpen megnézzük ismét a tavalyi évben személyes kedvencünkké vált Gortva-Jójárt-kilátót a Nyikom tetején.

→ Tovább