MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2018.02.14. 15:30,   Szöveg: Tóth Judit,   Fotó: Tóth Judit

Falu a városban – séta a 110 éves Wekerletelepen

A kispesti Határ úti metró megállótól pár percnyire mintha egy másik városba csöppenne az ember, sőt, nem is városba, inkább egy faluba, amely varázsát nemcsak hangulatos, régi épületeinek, de összetartó közösségének is köszönheti.

A Wekerletelep szívében eddig még soha nem jártam, és most, a Kós Károly téren álldogálva le vagyok nyűgözve. A tér közepét egy hatalmas park foglalja el, körben pedig szebbnél szebb, népi szecessziós stílusban épült házak sorakoznak. Egyből kiszúrom a leghíresebb épületet, a „Barátok közt-házat”, amely ismertségét a népszerű sorozatnak köszönheti.

 

Fotó: Tóth Judit

 Barátok közt Wekerlén

 

Bérházak helyett valódi otthonok

 

A 19. század második felében az iparosodással párhuzamosan Budapest lakossága jelentősen megnövekedett. A lakásépítések azonban nem tudtak lépést tartani népességnövekedéssel, és fővárosban munkát vállaló vidéki emberek nem találtak maguknak lakhatási lehetőséget. A századfordulóra a probléma már olyan mértékűvé vált, hogy állami beavatkozásra lett szükség. 1908-ban Wekerle Sándor, akkori miniszterelnök kezdeményezésére az állam megvásárolt egy eladó birtokot Kispesten, hogy ott munkástelepet hozzanak létre. Első lépésként a terület szélén egy mészhomoktéglagyárat építettek, a telep felépítéséhez ugyanis az itteni homokot használták fel.

 

Fotó: Tóth Judit

 Egy típusház a 48-ból

 

„Az 1908 és 1930 között felépült telepen 20 ezer ember jutott lakhatáshoz” – meséli Zsolnai Éva, a Wekerlei séták túravezetője, aki maga is tősgyökeres wekerlei. „A munkások 80 %-a állami vállalatoknál dolgozott, például dohánygyárban, a MÁV-nál vagy a postánál.” A telep tervezésekor fontos szempont volt, hogy ne akarják bérházakba kényszeríteni a vidéki embereket, inkább olyan környezetet tervezzenek, amely ismerős számukra, ahol otthonra találhatnak. Ez az elképzelés jól illeszkedett a 19. század második felétől, Angliából induló kertvárosi mozgalomhoz, sőt, a Wekerletelep a központilag tervezett és felépített európai kertvárosok egyik legnagyobb méretű és legjobban sikerült példája lett.

 

Változatosság és sok zöld

 

A telep főterének beépítésére külön pályázatot írtak ki, melyet Kós Károly nyert meg. Kós szerette volna elkerülni a tér egyhangúságát, ezért kikötötte, hogy a téren egy építész két épületet tervezhet csak. Épp ezért ő maga is csak a főteret lezáró két kapu egyikét, illetve a kaput két oldalról közrefogó házakat tervezte. A téren álló épületekben egyébként tisztviselő lakásokat alakítottak ki, amelyek a munkáslakásoknál nagyobbak voltak. A telepen összesen 48-féle típusház van, amelyeket több építész tervezett. Az utcákon sétálgatva is feltűnik ez a változatosság, van népi szecessziós és neogótikus stílusjegyeket viselő, egyemeletes és földszintes, 2,6,8 és 12 lakásos ház is.

 

Fotó: Tóth Judit

 A Kós Károly tervezte kapu

 Fotó: Tóth Judit

 A tér másik oldalán pedig a Zrumecky-kapu, mely tervezője, Zrumecky Dezső nevét viseli

 

A belső kialakítás tekintetében azonban mindenkit kötöttek a szabályok. Az építészeknek 44-46 négyzetméteres lakásokat kellett tervezniük, és az is meg volt határozva, hogy az egyes helyiségek mekkorák lehetnek. Minden lakáshoz terveztek WC-t is, de fürdőszobát nem, akkoriban ez ugyanis nem volt divat. Lett volna azonban egy népfürdő a telepen, de ez végül nem valósult meg, ahogy nem épült fel a kórház, és bár tervben volt, nem jár villamos sem a körúton. „A telep tervezésekor azt is tudatosan meghatározták, hogy mekkora legyen a zöld területek aránya. 50 ezer fát ültettek a közterületekre, és 16 ezer gyümölcsfát adtak a lakóknak, amelyeket elültethettek a kertjeikben" – meséli Éva. „A körutakra platánokat ültettek. Amikor lombosak ezek a fák, és összeborulnak az út felett, olyan, mintha egy gótikus templomban lenne az ember."

 

Fotó: Tóth Judit
Télvíz idején is gyönyörű


A közösség ereje

 

A főtérről az egyik oktatási tömb felé vesszük az irányt, merthogy ilyen is van a telepen. Összesen négy, melyekhez egy iskola, egy óvoda, tornacsarnok, igazgatói és tanítói lakások tartoznak. Ezek az átlagos munkáslakásoknál nagyobb és díszesebb házak, ez is jelzi, hogy akkoriban a pedagógusok valóban megbecsült tagjai voltak a társadalomnak. Az iskolák mellé építészetileg hangsúlyos középületet, például templomokat terveztek. Minden felekezetnek lett volna egy temploma, végül azonban csak a református és a katolikus templom épült meg. A főtér közepére terveztek egy munkáskaszinót is, amely nevével ellentétben inkább egy könyvtár, egy alapoktatást szolgáló intézmény, illetve egy munkásgimnázium lett volna felnőttek számára. Akkoriban nagyon magas volt az analfabétizmus aránya, ugyanis az alapfokú oktatás csak 1908-tól lett ingyenes.

 

Fotó: Tóth Judit

 Az iskolaigazgatók számára ilyen szép házakat építettek

 

Fotó: Tóth Judit

 

1910-ben alakult meg a máig létező Társaskör, melynek egyik legfontosabb célja az volt, hogy a telep lakosait közösséggé kovácsolja. Ezért hívták életre az énekkart, a zenekart, a sakk-kört és a különböző sportköröket is. Annak ellenére, hogy a munkások az ország különböző helyeiről érkeztek ide, hamar kialakult a közösség, és a wekerlei lokálpatriotizmus. És ez ma sincs másképp. Még most is sokan ragaszkodnak Wekerléhez, annak ellenére is, hogy a lakások mai szemmel nézve elég kicsik. A helyiek ragaszkodását az is jól mutatja, hogy közel 500 önkéntes van a telepen, ők szervezik a rendezvényeket, de az újságszerkesztéstől kezdve a szemétszedésig, mindenben részt vesznek, de nyaranta önkéntes fellépők zenélnek a főtér zenepavilonjában is. Az országban először itt indult el a „Tégy egy könyvet – Végy egy könyvet!” kezdeményezés is, mely egy mindenki által hozzáférhető szabadtéri könyvszekrény, ahonnan bárki szabadon elvehet és betehet könyveket. De van itt madárbarát tanösvény és közösségi összefogásból született Életfa is, melyhez egy szép helyi ünnep is kötődik. A Wekerlei Életfa ünnepén, amit a tavaszi napforduló utáni szombaton tartanak, a telep négy teréről zenés, fáklyás menetek indulnak a főtéren álló Életfához.

 

Fotó: Tóth Judit

 

Fotó: Tóth Judit

 

„Az otthonunkat mutatjuk be”

 

Az első Wekerlei sétákat a helyi rendezvények, például a szeptemberi Wekerlei-napok keretében tartották. Ezeken még főleg az itt lakók vettek részt, de most már egyre többen jönnek a főváros, sőt az ország más részeiről is. A Wekerlei Társaskör szervezésében ma már számos helytörténeti sétából szemezgethetnek az érdeklődők, van például kimondottan kisiskolásoknak szóló program, kerékpáros sporttörténeti séta, vagy építészeti séta is. „A mi sétáink annyiban mások, mint a többi városnéző túra, hogy itt mi az otthonunkat mutatjuk be” – mondja Éva, aki a lelkemre kötötte, mielőtt visszatérnék a nagyvárosi nyüzsgésbe, nézzem még meg a telep szélén álló rendőr-főkapitányság épületét, mely alighanem a legszebb az egész országban. Igaza volt. Ahogy visszafelé tartottam a metrómegállóhoz, még bolyongtam kicsit a wekerlei utcákon. Ritkán látni ilyen gyönyörű fasorokat, mint amilyenek itt vannak, melyek még így télen, csupaszan is lenyűgözőek. El is határoztam, hogy tavasszal, lombfakadás után, és persze az őszi színkavalkád idején is eljövök majd újra, mert látnom kell ezeket az utcákat teljes pompájukban.

 

Fotó: Tóth Judit

 Ugyanaz a típusház, mint az első képen, csak a telep másik részén

 

Aki szeretné megismerni a Wekerletelep múltját és jelenét, legközelebb február 17-én egy Valentin-napi sétához csatlakozhat, melyen szerelmes történetekkel és édes meglepetéssel várják a résztvevőket. Bár, az az igazság, hogy a Wekerletelep utcáin sétálgatni már önmagában is romantikus élmény, nemcsak Valentin-napon, de az év bármely napján.

 

A Wekerlei sétákkal kapcsolatban még több információ: ITT

 


 

Kapcsolódó cikkek:

Időutazás a Svábhegyen

Zugliget tele van történetekkel

Svábhegytől Budafokig, a budai bor nyomában

Kalandtúra a budai várban

 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. augusztus
Czigány Dávid:
Első fények
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...