MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Frissítő séta a Pilisben – Két-bükkfa-nyereg – Dobogókő

Megérkezett a tél, szállingózott a hó a városban is, de nem maradt meg. Bokros teendőim mellett vágytam a hegyekbe, mert emlékszem, míg az OKT-t csináltuk, mennyiszer volt csúnya, szürke, nyálkás idő az otthonunk környékén, és mennyiszer láttunk havat, jeget, csodaszépet, ha kimentünk a hegyekbe.

Fotó: Nábrádi Judit

 

Pedig kis hazánkban nincsenek is nagy hegyek, így amíg nem tapasztaltam, nem is gondoltam volna, mennyivel szebb a tél, ha az ember egy kicsit utazik. Így volt ez ma is. Tervezgettük a héten a túrát, néztük az időjárást, és drukkoltunk, hogy szerdára is maradjon hó. Ahogy kanyarogtam fel a Pilisbe Szentendre felől, eszembe jutottak azok az iskolai sítáborok, amikor Szlovákiában egy szem havat nem láttunk addig, amíg a Tátrát el nem értük, és a sípályákon valahogy mégis volt hó. Itt is így volt: ahogy Pomáznál emelkedett az út, egyre több hó volt a földön. Arról álmodni sem mertem volna, hogy még a fákon is látunk havat, ahogy viszont a Két-bükkfa-nyeregnél leparkoltunk, ámulattal néztem, hogy a fák kb. 2 méteres magasságától feljebb a kérgük, ágaik is fehér hó borításban pompáznak.

 

Fotó: Nábrádi Judit

 

Nyolcan vágtunk neki az útnak: 4 anyuka 4 gyermekkel. A túrát mindjárt pecsételéssel kezdtük: egy újabb nyomatot gyűjtöttünk a Pilisi Vándorlás igazolófüzetébe. Felsorakoztunk, és pecsételtünk is: Gloria Rajmival a hátán, Bella Lócival a hátán, Betti Mátéval a hátán, a sort pedig én zártam Barnussal a hátamon. Utunk végig a zöld kereszten vezetett fel Dobogókőre. Direkt választottunk rövid szakaszt a maga 3,3 kilométerével, hiszen tél van, hó, szelet is mondtak, nem szerettünk volna úgy járni, mint az előző túrán, hogy már alig várjuk a végét. És direkt mentünk hegynek felfelé is, mert azt gondoltuk, csúszós időben ez a biztonságosabb. Vittem magammal az új túrabotjaimat, és ma volt először éles bevetésen az új túrabakancsom is. Remekül muzsikált mindkettő!

 

Fotó: Nábrádi Judit

 

A tájat nem győztük csodálni, annyira gyönyörű volt! Mintha egy vattapamacsban lépkedtünk volna, talpunk alatt ropogott a hó, körös-körül fehér volt minden, a fákon pedig tetszetős hóréteg ült. Közben meg-megálltunk fotózni – igaz, csak mobillal, és persze a szokásos, jó beszélgetések sem maradtak el! A gyerekek aranyosak voltak, Barnus útközben majszolt némi kekszet a hátamon, majd ahogy a szél egy kicsit feltámadt, elégedetlenkedésbe kezdett. Nekem sem tetszett, meg tudtam érteni! De egy kis énekszóval meg lehetett vigasztalni, és hogy ennek hatására-e, vagy csak a fáradtság miatt, végül mély álomba zuhant. Ekkor már elértük Dobogókő határát, már látszottak az első házak.

 

Fotó: Nábrádi Judit

 

Hamar fent voltunk a menedékháznál, kezdtük a panoráma megcsodálásával, hiszen ez mindig kihagyhatatlan, ha Dobogókőn jár az ember! Aztán tanakodtunk, mi legyen: 15 percünk volt a busz indulásáig, mely visszavitt a nyeregbe, ahol a kocsikat hagytuk. De ezzel még hiányérzetünk lett volna, hiszen terveztük, hogy eszünk-iszunk valamit a menedékházban. A következő buszra viszont 2 órát kellett volna várni. Így Barnussal lementünk a mi kocsinkért, Betti innen hazament, Bella, Lóci, Gloria és Rajmi pedig fent maradtak addig kicsit hancúrozni a hóban. Hamar visszaértünk mi is Barnussal, majd elfogyasztottuk a várva várt ebédünket egy kis forró ital társaságában. No meg egymás társaságában. Így lett kerek a mai túra, hihetetlenül feltöltött, noha rövid volt, de annál szebb! Reméljük, sok ilyen lesz még ezen a télen!

 

Pilisi Vándorlás, táv: 3,3 km, szint: +145/-30 m

 

Szöveg és fotók: Nábrádi Judit
 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. október
Garai Szilvia Ilona:
Szúnyogcsípés
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...