Füred, a Mátra kapuja
A Kékes délnyugati lábánál fekvő Mátrafüred és északi szomszédja, Sástó, joggal nevezhető a Mátra kapujának. Számtalan túraútvonala mellett megannyi szabadidős programot kínál az idelátogatóknak.
Közkedvelt üdülőtelepülésünk, Mátrafüred, hidegvizű fürdőjéről kapta a mai nevét, Ótátrafüred mintájára. Turizmusának fellendülése az 1800-as évek végére datálható, amikor a Mátra Egylet kilátók, menedékházak és pihenők kiépítésébe fogott. A húszas évek végére már számtalan villa szolgálta a pihenni, gyógyulni vágyók kényelmét. Az államosítás után a gomba módjára szaporodó állami, szakszervezeti üdülők révén aztán végképp beindult a verkli.
Gyöngyös felől közúton közelítve ténylegesen ez a Mátra kapuja, nem is nagyon kell messzebbre autózni ahhoz, hogy a természet lágy ölén töltsünk el egy kellemes napot. Kalandpark, bobpálya, kisvasút és megannyi lehetőség várja a családokat. Ha magunk mögött hagyjuk a főutca nyüzsgését, tartalmas, szép túrákat tehetünk. A már-már klasszikusnak számító Mátrafüred-Sástó-környéki kirándulást spékeljük meg egy ritkábban járt útvonallal, és máris változatos körtúrán találjuk magunkat.
A forgalmas utcákról nyugat felé kanyarodva tértünk rá az erdő zöldjére. Rövidke szakaszon azzal a sárgaháromszög-jelzéssel haladtunk együtt, ami visszafelé az utunkat kísérte. Kényelmes, keskeny ösvény vezet egyre beljebb a tölgyerdőbe. Hosszasan haladva csak a csend mélyült, volt idő megfigyelni az őszbe hajló természetet. A nyári melegben a halványlila kikerics, a kéklő kökény és a csipkebogyó jelzik az évszakváltás közeledtét.
A fák közül egy tisztásra érkeztünk, ahol a Mátra alacsonyabb ormai emelkedtek fölénk. Innen Gyöngyössolymos házai, a Kis-hegy és a Sár-hegy csúcsai is kivehetőek. A Tarma-oldal kútját nem keresgéltük sokáig, inkább továbbsétáltunk. A tisztást cserjés váltotta, majd keresztezve a kerékpárutat, jobbra fordultunk a Cserkő-bánya felé. A kőfejtő egyike a máig is üzemelő mátrai kőbányáknak, a felhagyott sástói andezitbánya pótlására nyitották. Robbantásra figyelmeztető tábla hívja fel a figyelmet a tisztes távolmaradásra. Az emberi kéz munkálta tájseb látványa mégis természetesen illeszkedett a tájba, érdekes kilátást teremtve. A bánya mellett sem nézelődtünk sokáig, inkább visszatértünk az erdő árnyékába.
A Nagy-völgyben, a patakkal párhuzamosan, de attól távolabb vezet a jelzett út. Az Ilona-kút oldaláig ismét csak a természet csendjét élveztük. Köszönhetően a hegy vulkanikus eredetének, az andezit rossz vízáteresztő képességének, mátrai túráinkon több kút vizétől is felfrissülhetünk. Az Ilona-kút után Lajosháza csomópontja kínál különböző irányba alternatívát. A Mátravasút egykori elágazó-állomása Gyöngyös és Szalajkaház között biztosít kisvasút közlekedési lehetőséget. Az üdülőház kihaltnak tűnt, az állomáson nem várakozott senki. Pihentünk egy picit a Nagy-patak kövei mellett, mielőtt nekiveselkedtünk a sárga négyzettel jelzett erőteljesebb emelkedőnek.
A Kecske-bércre felkapaszkodva a térkép szerint észak felé kanyarodtunk - kis kitérővel - a szép kilátás reményében. A Rakott-út mohával benőtt zöld kövein kissé nehezebben lépkedtünk. Felküzdöttük magunkat a sziklás hegytetőre, ahol a lombok felett a Kékest pillantottuk meg. A Tölgyfa-laposnál leereszkedtünk a sárga négyzetről a kereszt jelzésre. A Farkas-kútnál ér véget a Béka Tanösvény, amely állomásaival egészen a kilátóig szórakoztat. A csapadék mennyiségétől függő, ciklikus vízhozamú forrás foglalása a környék rendezése során, a hatvanas években történt meg. Magyarország legmagasabban fekvő tava körül, a felújított szabadidőpark nyújtotta lehetőségeket tömegesen használják a kirándulók.
A piknikezők sokasága mellett elsuhantunk a kilátóig. Az 53 méter magas tornyot eredetileg olajfúrónak szállították Algyőre. Mivel a hazai szabványoknak nem felelt meg, ezért kis átalakítást követően új funkciójában váltotta eredeti sástói, 10 méteres elődjét. A sárga csigalépcsőn felfelé haladva egyre szélesebben tárult elénk a panoráma. Az első szinten faragott színes figurák tanítják a gyerekeket madárfelismerésre. A magasba nyúló torony kilengése ellenére békésen csodáltuk az alattunk elterülő tájat.
A kemping mellett hagytuk el a pihenőparkot, majd visszatértünk a sárga háromszögön az erdőbe. Az ereszkedőn több helyen kellemes kilátás nyílik a cserjék felett. A Körtvélyest a Tarma-tető követi, így lejtmenetben egész könnyen haladtunk. A régi szánkópályánál az út már összefut az induló zölddel. A Mátrafüred szélén álló házaknál egy utolsó kanyar a Kozmáry-kilátóhoz vezet. A Dobogó-hegyen álló kőtorony főleg a Mátraaljára, Gyöngyös felé biztosít szép kilátást. A Mátra Egylet telepgondnoka, Kozmáry János által épített kilátó több felújításon esett át, ezért 1900-as születése ellenére ma is jó formáját mutatja.
Lépcsőkön jutottunk le a Hegyalja utcára, ahol a faragott, díszes kapun átlépve búcsúztunk az erdőtől és Mátrafüredtől, ami még sok izgalmas túraútvonallal várja vissza a természetjárókat.
Írta és fotók: dr. Kocsis Tünde
Ahol véget ért a „Másfélmillió”: a cáki pincesor
„Arany ágon ül a sármány, kicsi dalt fúj fuvoláján...” – szállt a dal 1979. október 15-én, megannyi felnőtt és iskolás gyermek ajkáról a cáki szelídgesztenyésben. A fehérre meszelt boronafalú, zsúptetővel fedett kis meseházak közt a vidáman pattogó tábortűz fényénél, a frissen sült gesztenye illatával átszőtt éjszakában két és fél hónap után megkapó hangulatban zárult le egy legendás vándorlás.
→ TovábbPanorámás sziklagerinc a Mátraalján
Mátrafüred látogatottságával csak a hegység kevés kirándulóhelye tudja felvenni a versenyt. Ha éppen nem a tömegre vágyunk, de élvezni akarjuk a Mátra vadregényes tájait, akkor térjünk le a 24-es útról, és vegyük célba Pálosvörösmartot.
→ TovábbPusztulásában is csodaszép a vadregényes Bél-kő
Ennek a tragikus sorsú hegynek közel egy évszázadon át fúrták-faragták minden porcikáját, sziklagerincének eredeti szépsége a múlt ködébe vész, de még ilyen állapotában is az ország egyik legszebb, legkülönlegesebb hegyorma.
→ Tovább