Gatyaféken a Börzsönyben
Nehéz eldöntenem, hogy melyik a kedvenc évszakom, de azt hiszem, hogy a tél áll titkon a legközelebb a szívemhez. A hó illata és hangja teljesen elvarázsol, a hegyekben pedig az ember igazi regényhősnek érzi magát ilyenkor. Az idei talán utolsó havazást kihasználva kétnapos túrára indultunk a Börzsönybe, Szokolya és Kóspallag környékére.
Olyan helyet kerestünk egy hétvégi túrára, ami könnyen megközelíthető, mégis azt az érzést váltja ki az emberből, hogy igazán a szabadban van. A Börzsöny legmagasabb pontja a Csóványos 938 méterrel, és azt bizton állíthatom, hogy kemény kihívások elé állíthatja a vállalkozó kedvűeket. A túránk során kaptunk hideget-meleget ettől a hegytől, aktív kikapcsolódásra tökéletes. Növényvilágát tekintve a tölgy-, és bükkfák a leggyakoribbak. Élővilága igen változatos, annak ellenére, hogy sok településsel tarkított és Budapest vonzáskörzetében található. Többek között hiúzok, uhuk, hódok és erdei pelék is megleshetők itt, mi már az odavezető autóúton több szarvast, menyétet láttunk. Ha az ember kiszabadul a mindennapokból a természetbe, bizony felnőtt fejjel is képes sikoltozni az autóban, amikor megpillant egy csapat vadat.
Szállásunkra, a szokolyai Tóvik vadászházba megérkezve csodálatos hangulat és friss levegő fogadott bennünket, kicsit olyan volt, mintha az utunk során kiautóztunk volna egy láthatatlan burokból, ami elszürkíti a tájat, és a Börzsöny hegyeibe érve újra színesben láttuk a világot. A kirándulás lehetősége szinte egy karnyújtásnyira van a fővárosból, akár autóval, akár tömegközlekedéssel.
Azt hiszem, számomra azért is volt olyan jó odalátogatni, mert észrevétlenül, de mégis szinte azonnal kiszakadtam a mindennapi stresszből. Rengeteget jártam már a Budai-hegységben is, de valahogy az utazásnak, akármilyen rövidke is, van egy nyaralásszerű hangulata; ahogy az ember bepakol a hátizsákba, és a szálláson kipakol.
Mi elsősorban a Nagybörzsönyben, a Duna-Ipoly Nemzeti Park területén túráztunk. Az első napon egy könnyed, 10 km körüli útvonalat választottunk, amely a hegyekben közlekedő régi vasút mentén vezetett. Ez azért volt nagyon jó, mert egy szurdokokkal szabdalt gyönyörű erdő tárult a szemünk elé a Hosszú-völgyi-patak mentén. A túránk derekán úgy határoztunk, hogy követjük a sárga háromszöget egy kis kaland kedvéért.
Ez az útvonal a Hegyes-hegy oromára vitt fel, aminek a legmagasabb pontja 571 m. Az út kezdete 295 m magasságból indult, így a szintkülönbség, amit megmásztunk, 276 méter volt, körülbelül 1700 méteres távon. Nem volt gyerekjáték, én esküszöm, hogy komoly lihegés és izomláz tarkította túránkban többször csillagokat láttam a küszködéstől. Azonban a felfelé vezető úton, ahogy meg-megálltunk, csodás látvány tárult a szemünk elé.
A köd és az időjárás nagyban korlátozta a kilátást, de még így is elállt a lélegzetünk. Ilyen panorámában ritkán van része az embernek, és odafent már nem is tűnt olyan hosszúnak a megtett táv. A túra során láttunk több, épp lakatlan madárfészket, csipkebogyóbokrot, madarak színes csapatát és a leheletünket. Az erdő csendes volt, szinte bóbiskolt, és remek volt megnyugodni a fák között, nagy levegőket venni és hallgatni, ahogy a talpunk alatt ropog a hó.
Másnap már 15 cm-es gyönyörű fehér takaró borította a tájat. Úgy határoztunk, hogy még egy kisebb út belefér. Hazafelé tartva egy rövidebb túrát néztünk ki, amely a Toronyalja-horgásztótól indult. Az útvonal a Kóspallag 6-os kilométerkőtől indult, a piros sávot követve. A túra kissé vadregényesre sikerült, mert a friss hóréteg takarta a jeget és a tájat, így volt ott csúszkálás a köbön.
Ráadásul az útvonalunk keresztezte a pálos kolostor romjait (melyet egyébként nem nagyon találtunk), ahol több megszűnt turistajelzés is látható volt, így egy 100 m-es sugarú körben bolyongtunk egy ideig, mire felfedeztük a helyes utat. Ettől eltekintve csodálatos útvonal volt. Nem kellett leküzdenünk súlyosan érezhető szintkülönbségeket, mégis gyönyörű kilátás tárult elénk, dimbes-dombos tájakkal, csodás mezőkkel, völgyekkel és patakkal.
Az autó felé a Magasles-rom irányában indultunk, ami a legviccesebb túránkat eredményezte. A romhoz nem jutottunk fel, mert annyira csúszott az út és olyan meredek volt, hogy az utolsó 10 métert nem másztuk meg. Követtük a jelzést, ami a hegy oldalán tartott lefelé. Én magam szó szerint gatyafékkel szánkóztam le a hegyről, kutyám, Zúzmara legnagyobb örömére, és együtt bohóckodtunk. Zúzmara egy 2 éves mudi szuka, róla kapta a nevét a blog, hiszen mindenhova jön velünk túrázni.
Költségeit tekintve azt gondolom, a Börzsöny semmivel sem drágább a fővároshoz képest, mint bármelyik közelebbi hely. Nincs is annyira messze, az ember egész egyszerűen azt is megteheti, hogy szombat reggel gondol egyet, hóna alá csap egy térképet és elemózsiát, karon fogja a családot és fellátogat a hegyekbe.
Tippek
Amit a Börzsönyi túra kapcsán feltétlenül ajánlanék, az elsősorban a megfelelő lábbeli. Nem is gondolná az ember, hogy milyen szintkülönbségek vannak ilyen rövid távon is. Távcső elengedhetetlen, mivel tényleg van lehetőség megfigyelni az állatokat. Mi is láttunk egy csodálatos fiatal őzet, előttünk szökkent át az erdei úton. A fényképezés szerelmesei imádni fogják a helyszínt, nincsenek nagy távok, mégis változatos és gazdag a hegység. Térképet mindenképpen javaslok, bár lehetőség szerint érdemes interneten is ellenőrizni az útvonalat, mert például online felületen világosan látszik a már nem használt jelzések vonala, míg az újonnan vásárolt papíralapú térképünkön ez nem volt feltüntetve. Ha ti is kutyával érkeztek, az eb nagyon fogja élvezni a tájat, de előtte mindenképpen tájékozódni kell az aktuális vadászidényről.
Összességében véve a Börzsöny olyan, mint egy csodálatos tündérhegy a város közelében: könnyen megközelíthető, mégis pillanatok alatt kiragad a mindennapok mókuskerekéből. Egy olyan hely, ahol nem kínos a csend, ahol pillanatok alatt csillagos eget láthatunk, erdőben lophatunk szerelmes csókokat és gyermekként játszhatunk titokzatos hegyi ösvényeken. Szívből ajánlom mindenkinek!
Írta és képek: Szabó Adrienn
