Gömörszőlős - Csoda a határ mellett

A község templomtornyának festett órája mindig fél tízet mutat, mi azonban nem dőltünk be ennek. A Putnoki-dombság nyugati részén fekvő kicsiny településen első blikkre megállt az idő, de ennek ellenére olyan újjászületés tanúi lehetünk a lassan országos hírnévnek örvendő ökofaluban, amely példaértékű bármely hazai település számára.

Szerző:
Lénárt Léni
Fotó:
Dabis Balázs Silvius
2016. február 20.

A község templomtornyának festett órája mindig fél tízet mutat, mi azonban nem dőltünk be ennek. A Putnoki-dombság nyugati részén fekvő kicsiny településen első blikkre megállt az idő, de ennek ellenére olyan újjászületés tanúi lehetünk a lassan országos hírnévnek örvendő ökofaluban, amely példaértékű bármely hazai település számára.

 

Az Aggtelektől mindössze 15 km-re fekvő, csupán 70 lelkes falu mindenképp megér egy pár napos kiruccanást, főleg akkor, ha olyan vidékre vágysz, ahol a csöndes elvonulás nem marketingfogás, és bírod, ha nyargalászó nyulakat és párzó vadkacsákat kerülgethetsz a patak partján. Akkor is útba fogod ejteni a szlovák-magyar határ mellett fekvő települést, ha az Országos Kéktúra teljesítését tűzted ki célul: Gömörszőlős ugyanis a legendás útvonalon fekszik, az igazolófüzetbe való bélyegzőlenyomatot pedig a község közepén szerezheted meg.

 


Ha nem gyalog jársz errefelé, a GPS-t se hagyd otthon, ugyanis Miskolcig az ország bármely pontjáról sima ügy eljutni, utána viszont jobb, ha a pityegő kütyüre bízod magad a kanyargós utakon. Széles sugárutakra ne számíts a faluban, ellenben zegzugos ösvényekre igen, amelyeken kalandregénybe illő megtalálni a szállást - ebből egyébként több nagyon jó is van itt. Végül mi is sikerrel jártunk, és a község egyik legszebb részén, az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány kényelmes vendégházában vackolhattunk be magunkat egy éjszakára a háztetők fölé magasodó domboldal alján.

 

Ahol Tompa Mihály prédikált

Komposztálás helyett azonnal nyakunkba vettük a települést a késő őszi napfényben: itt még a lovak is hangosan nyerítve örültek nekünk, a csapásokon szelíd, lompos kutyák sündörögtek utánunk, a dörgölőző macskákról, az itt-ott felbukkanó juhokról, kecskékről, tehenekről nem is beszélve. A falu temploma kötelező: a 19. század elején épült, mennyezete kazettás, amelyet festett növényi ornamentikával díszítettek, az úrasztalát pedig a 17. század végére datálják. Jelenleg a gömöri templomok díszített kazettamásolatait bemutató kiállítást is megnézhetsz benne.

 



Az sem mellékes, hogy annak idején két évig prédikált a szószékéről a híveknek Tompa Mihály költő, református lelkész, akinek emlékét a településen emlékoszlop, könyvtár és márványtábla is őrzi. Mindenképpen megéri megnézni a néprajzi gyűjteményt, ahol a gömöri népi gazdálkodás munkaeszközeit tanulmányozhatod eredeti környezetben. A vele szemben lévő galériát az egykori iskola épületében alakították ki, ahol időszakos kiállításokat rendeznek a gömöri vagy a Gömörhöz kötődő művészek alkotásaiból. A festővászonra kívánkozó falu ad ugyanis otthont az Alkotók Népfőiskolája képzőművészeti nyári táborának is, amelynek több mint húsz éve Máger Ágnes miskolci festőművész a művészeti vezetője.

 



Gyapjúmanufaktúra a patakvölgyben

Ha nem éred be a néprajzi gyűjtemény régi fatárgyainak nézegetésével, csak néhány métert kell sétálnod ahhoz, hogy egy igazi gyapjúfeldolgozó üzemet láss működés közben. A több mint százéves gépekkel felszerelt manufaktúra udvarán Molnár Csaba, az üzem vezetője fogad bennünket a kádakba beáztatott és már fésülésre váró gyapjúk társaságában. A botanikus fiatalember 5 éve döntött úgy a feleségével, hogy lakhelyül választja a települést, és megvalósítja régi álmát: gyapjúval fog dolgozni. A munka során kizárólag hazai juhok gyapját hasznosítják, a gyakori merinó mellett alföldi és gyimesi rackák, cigáják vagy újabban texel fajták gyapját dolgozzák fel.

 



Csaba beindította a 13 hengerrel működő kártológépet, amilyenhez foghatót mi a történelemkönyvekben láttunk utoljára. Fontos számukra, hogy csak 100%-ban természetes gyapjút használjanak fel, amelyből ágyneműt készítenek, de nemezeléshez is adnak el alapanyagot. A gyapjút növényi festékkel színezik, a hozzávalókat a fiatalember gyűjti össze a környéken. „Ez itt cseresznyefa kérge, az ott a dió termése” - mutat rá a precízen papírtasakokba rendezett kincsekre, amelyek türelmesen várnak arra, hogy Csabáék minél hamarabb feldolgozzák őket.

 


Szépülő ökofalu az Országos Kéktúra mentén

„Nagyon sokan érdeklődnek a falu iránt, főleg a fiatalok, de mielőtt letelepednének itt, mindig elmondjuk nekik, hogy mielőtt önellátásra rendezkednének be, nézzék meg, hogy el tudnak-e szakadni korábbi életformájuktól” - avat be minket másnap a falu titkaiba É. Kovács Judit polgármester asszony. - A kora őskortól lakott Gömörszőlős gyönyörű természeti környezetben fekszik a szlovák-magyar határ mentén, és környező dombok nemcsak a hosszabb távra tervezők, de a turisták körében is vonzóak. Élénk a látogatóturizmus, amiben az Országos Kéktúra útvonalának is fontos szerepe van. A falu lakói hozzászoktak a hátizsákos turisták látványához, és ugyanolyan befogadók a bakancsos vendégekkel, mint azokkal, akik évekre szeretnék megvetni a lábukat a településen. Gömörszőlős érdekessége ugyanis, hogy itt nem alakult termelőszövetkezet, a családok mindig önellátóan gazdálkodtak: növényt termesztettek, állatot tenyésztettek. Célunk, hogy a település fennmaradjon, és nőjön a falu lélekszáma. A felújításban gondolkodunk, és abban, hogy az itt élőknek munkahelyet teremtsünk. A községben 1993 óta működik a miskolci székhelyű ökológiai intézet csoportja, melynek tagjai elindítottak egy falufejlesztési programot, Gömörszőlős - egy fenntartható falu címmel. „A fő profilunk a tudásátadás, például tréningeket tartunk a biogazdálkodás alapjairól, de gyerekeknek is szervezünk úgynevezett ökokalandos tábort, ahol megtanulnak kenyeret sütni, nemezelni - veszi át a szót a pszichológusként végzett Vigh Andrea, az intézet képviseletében. - A faluban működtetünk egy pici biogazdaságot, ahol növényeket termesztünk, és olyan programokat szervezünk, mint például a parasztwellness, amelynek keretében önkéntesek végzik a gyümölcsfa-telepítést vagy más szezonális betakarítási munkákat.”
 


A lápi lidérc nyomában a Mohos-tavaknál

A sörkollektoros aszaló, a komposztáló árnyékszék megtekintése és a borzderes szarvasmarhákkal történt összebarátkozás után a falutól 6 km-re lévő, fokozottan védett keleméri Mohos-tavak (Nagy-Mohos és Kis-Mohos) felé vesszük az irányt Szilágyi Jánossal, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársával. A toszkán tájra hajazó vidéken útba ejtjük a Mohos-házat Keleméren, amely a térség egyetlen emeletes parasztháza, és jelenleg rendhagyó természetismereti óráknak, nevelési programoknak ad otthont. Pár kanyar után már a mintegy 56,9 hektáron elterülő védett természeti terület felé caplatunk az Országos Kéktúra nyomvonalán, amely közvetlenül a lápok mellett halad el.

 



„A Mohos-tavak Európában a legdélebben fekvő dagadólápok, amelyek a Piroska-hegy északnyugati oldalának megcsúszásával, suvadással kialakult mélyedésében jöttek létre - magyarázza a szakember, amíg mi a láp szélén tocsogva nem győzünk betelni a látvánnyal. - A jégkorszaki tőzegréteg vastagsága 80 cm-től 3 méterig terjed, amit többször megfúrtak, és az ún. szénizotópos módszerrel kutatnak. A főleg szőr- és tőzegmoharétegek megőrizték a polleneket, amelyekből következtetni lehet arra, hogy milyen jégkorszaki növénytársulások éltek itt annak idején.

 



A tavak vizsgálata jelenleg a flóra kutatására, illetve a klíma és a flóra összefüggéseinek a feltérképezésére terjed ki. Olyan növényritkaságok élnek itt, mint például a molyhos nyír, a füles fűz, különböző gyapjúsások (pl. hüvelyes gyapjúsás), a tőzegpáfrány vagy a rovaremésztő kereklevelű harmatfű.” Visszafelé még vetünk egy pillantást a láp „bejáratánál” álldogáló, több száz éves kocsányos tölgyre, a Kisasszony-fára, amelynek ágain annak idején tündérlányok üldögéltek, de az már egy másik történet.

 


 

Szellemvadászat
Inkább egy menő thriller forgatási helyszínének tudnánk elképzelni, mintsem családi úti célnak, de aki szeret kalandozni, elhagyatott udvarházakat fényképezni, annak mindenképp érdemes átruccanni Gömörszőlősről a magyar-szlovák határ túloldalára, Hubóra (Hubovo). A 11. században a gömöri váruradalomhoz tartozó település szélén található ugyanis a valaha szebb napokat látott Hubay-Szuhay család kúriája. Az elhanyagolt birtok közepén álló robusztus épület feltehetőleg késő reneszánsz kori, hátsó részén pedig annak idején a gazdasági épületek kaptak helyet. Az már mindenkinek a fantáziájára van bízva, hogy milyen lehetett itt az élet, de az biztos, hogy a szellemtúra után érdemes még búcsúzóul egy pillantást vetni a község közepén álló református templomra, amelynek haranglába szintén 18. századi.
 


 

A cikk megjelent a Turista Magazin 2016 februári számában.

 

Kapcsolódó cikk:

Élet a Kéken - OKT - Putnoktól Bódvaszilasig

 


 

Cikkajánló