Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2019. április 17.

Gyerekeknek is szuper móka a PanoráMaraton

Sziasztok, Emese vagyok, ezúttal a Lövérekben jártam apával. Panorámákról szólt ez a teljesítménytúra, és tényleg sok szép kilátópontot érintettünk, pedig az idő elég borongós volt. Jártunk a Boszorkány tanösvényen, ami nagyon-nagyon tetszett. Szintidőre végigjártam a túrát, pedig le is sérültem közben.

A sárga-zöld vonatot imádom. Villanyos, kényelmes és gyors. Mindenképpen azzal akartam jönni Sopronba, és így is lett, pedig ehhez egy órával korábban kellett kelnem, mintha az autót választottam volna. És némi gyaloglást is jelent a rajtba, de az tényleg semmiség, ráadásul közben finomat ettünk. Az itteni evangélikus iskolából indulunk, aminek örülök, mert én is olyanba járok. Ráadásul az udvaron van egy csomó játék, mászóka és hinta is.

 


Kezdés után utcákon kanyarogtunk. Nagyon szűk lépcsőkön is megyünk felfelé, és mindig narancsszínű felfestett nyilak mutatják az utat. Ez igen jó móka, mert olyan, mint egy labirintusjáték; nekem tetszik. Egy lépcsőn templom mellett megyünk, a Szent Margit plébánia kapuja igazán szép. Aztán felérünk, és egy kis parkolóból hátulról, felülről is megnézhetjük. Ez az első panoráma a mai napon - elkezdjük számolni.

 


Zegzugos utcák után az első ellenőrző pontra érkezünk: Villa Mimi a neve, és fényképezünk, mert nem találjuk a pecsétet. Aztán egy családtól megtudjuk, hogy pedig volt, csak nem vettük észre.

 


Apa itt mesél a Lövérekről is, ami igazából Löverek. Közben megnézzük a második, harmadik panorámát is. Néha a házak vagy villák között kell kinézni ehhez, de azok mind szépek, meg a kertjeik is.

 


Bekanyarodunk egy parkba, ami Citadella névre hallgat, és itt játszótér is van, meg pontőrök, ahol pecsételek, és kapunk finomságokat is. Felfigyelek egy játékra, amivel földet lehet markolni. Apa nevet, de engem nem zavar, hogy fiús, mert nagyon tetszik, és jól eljátszok vele.

 


Megígértetem vele, hogy ide máskor is eljövünk, mert sok más szuper játékot is látok. Az ötödik panoráma is megvan, de azért kár, hogy a nap nem süt. A csúszdát persze még kipróbálom, mielőtt továbbmegyünk, és fényképezek szép virágokat is.

 

 


Átkelünk az úton, és bebújunk az erdőbe, ahol szép, zöld, tavaszi fák vannak. Jót lehet itt futni, kellemesen puha a talaj is. 09 Aztán a szanatóriumhoz érkezünk, ahol papa volt pár éve egy-két hétig, ezt megismerem. Innentől a kék háromszögön megyünk fel, ezen is jártam már. Gyönyörű az erdő, és egyszer még őzet is látunk. Jobbra, felfelé szaladt, igazi élmény volt megfigyelni. És vannak az erdőben is játékok, legjobban az tetszik, ahol egy fahengeren kell átjutni, ami forog, és közben egy kötélbe kapaszkodhatok.

 


Megint kilátópont: már a hetedik, ez az Altdorfer-emléknél van. Kópházára látunk rá, ahol két éve túráztunk, meg messze arrafelé van Szombathely is. A Fertő-tó persze nem látszik a felhős idő miatt.

 


Emelkedünk felfelé továbbra is a zöld erdőben. Erről a közelgő húsvét jut eszembe. Aztán jobbra kell kanyarodnunk, de itt is mindig vannak jelzések, nyilak. A következő ellenőrző ponton (Dalos-kő) megint kapunk ennivalót. Anya úgyse hinné, de zsíros kenyeret eszek, még hagymát is teszek rá egy kicsit. Kapok ropit meg perecet is, a pontőrök pedig megdicsérnek.

 


Itt már másodszor metsszük a régi sípályát, megvan a nyolcadik panoráma is, és hamarosan a kilencedik is. Elmegyünk a TV-torony mellett, amit már a vonatból jól megnéztünk, meg rajtolás után is, oda megyünk majd fel. A tizedik kilátás fent lehetne a Károly-kilátón, de oda nem megyünk. Azért egy fényképet készítünk egy keret segítségével, és indulunk lefelé.

 

 

Apa megmutatja a Boszorkány tanösvényt, ami szuper. Minden megállójánál mókás játékok találhatók, és mindent kipróbálok. 16 Együtt elolvassuk a táblákon a leírásokat, és az összes feladatot meg tudom csinálni. Van, amit csak én, apa pedig nem. Közben visszaelőznek bennünk többen is, de ez nem baj, mert ez itt annyira jó hely. Bebújok a kis kunyhóba is, de aztán itt vége van sajnos. Apa viszont megígéri, hogy most már egészen biztos, hogy eljövünk ide újra, együtt, anyával.

 


Sajnos nemcsak a tanösvénynek van vége, hanem apa telefonjának is. Lemerül, és nincs töltője, innentől nincs fényképünk. Pedig most egy emlékműhöz érkezünk, ahol apa mesél a hős soproniakról, és hogy miért nevezik ezt a leghűségesebb városnak. Elmegyünk egy tanya mellett, aztán egy szép erdőben is járunk. Kaptatók jönnek meg szép virágok, és felérkezünk a Gloriette-kilátóhoz, ahol még apa sem járt ezelőtt. Persze sajnálja, hogy nem tud fényképezni.


Én meg nézem a futókat, most érkeznek az elsők. Aztán ereszkedünk, és megbeszéljük, hogy mindig jobbra térünk ki, amikor újak érkeznek. Aztán egy lejtő jön, ahol mi is belefutunk. Itt történik meg a baj. Belelépek egy gödörbe, amit nem vettem észre, mert falevelek takarták. Elesek, de a bal bokám fáj utána is. Csak bicegve tudok járni, és apa aggódni kezd. Ki akar szállni, és azt mondja, visszamegyünk a városba, és taxival elvisz a célba. Ezt nem akarom, mert akkor feladnánk, és kitűzőt sem kapnék.

 


Rátámaszkodok, az sokat segít. Így megyünk tovább, miközben a futók még mindig érkeznek és előzgetnek. Egyre kevésbé fáj, és amikor újra házak közé érkezünk, már tudnék egyedül is menni, de azért jó fogni a kezét. Próbálgatja szegény bekapcsolni a telefont, de nem sikerül. Pedig itt is szép panorámák vannak, de már nem is számoljuk, valahol félbemaradtunk vele. Aztán leérünk az uszodához, metsszük megint a körutat, és ismét erdőbe bújunk. Egy kedves, ismerős hely jön: a Sörházdombi-kilátó. Itt már többször is voltam, legutóbb cserkészekkel és apával. Felidézzük az akkori nagy hócsatát és hógolyózást. Most egészen más időjárás van, meg sem állunk az ötemeletes kilátó tetejéig. Itt kisebb csoda történik, mert magához tér a telefon, és sikerül pár fotót készíteni.

 


Lefelé már futni is szeretnék, de ettől apa elzárkózik - persze örül, hogy ilyen szépen javul a bokám. Nem a megszokott úton megyünk le, kicsit még mindig erdőben járunk. De azán visszaérkezünk a városba, és kétszer is metsszük a ma már bejárt sarkokat. A végén virágzó tulipánfák között haladunk, majd beérkezünk a célba. Gratulálnak a kedves rendezők, majd kimegyünk megnézni a futók eredményhirdetését. És még egy jót játszok az udvari játékokkal, mielőtt a vonatra kimennénk: ez egy szuper nap volt!

 

 

Írta és fotók: Gombos Kálmán és Emese

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

 

Kapcsolódó cikkeink:

Sopron - Tűztoronytól a bánfalvi kolostorig

Sopron mindent tud

Fedezzük fel a palóc fővárost!

Fedezzük fel a palóc fővárost!

2024.03.28.

A Nógrád vármegye északi peremén, Budapesttől jó órányi autózásra fekvő egykori vármegyeszékhely, Balassagyarmat erős túlzással sem nevezhető felkapott turistacélpontnak. Pedig ez a bájos, szépen fejlődő Ipoly-parti városka történelmi városközpontjával, a Palóc Ligettel, és a közelmúltban átadott, igényesen kialakított tematikus tanösvényeivel egy remek városnéző kirándulást ígér az ide látogatóknak.

→ Tovább
Mindszenty-emlékek nyomában a Cserhátban

Mindszenty-emlékek nyomában a Cserhátban

2024.03.20.

Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek a huszadik századi magyar történelem egyik legnagyobb hatású alakja az ötvenes években a felsőpetényi Almásy-kastélyban raboskodott. Ittlétének és szerencsés kiszabadulásának színhelyeit, emlékműveit kerestük fel a rétságiak által szervezett "Mindszenty nyomában" elnevezésű túrán.

→ Tovább