MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2018.10.28. 07:00,   Szöveg: Tóth Judit,   Fotó: 123rf.com, Molnár Péter, Burger Barna

Ha a fák beszélni tudnának

Miről suttognak a fák? Bár úgy tűnhet, a kérdés minden valóságalapot nélkülöz, ez nincs teljesen így. Mert ha suttogni nem is, de kommunikálni tudnak egymással a fák. 

Peter Wohlleben A fák titkos élete című könyvében nem kevesebbet állít, mint hogy a fák meglehetősen bonyolult szociális életet élnek, és egyáltalán nem olyan magányos lények, mint ahogy mi azt gondoljuk. Közösséget alkotnak, amelynek tagjai szoros kapcsolatban állnak egymással. Az „anyafák” segítik a közelükben növekvő csemetéiket, az egészséges egyedek a betegeket, sőt különböző fajok között is lehet együttműködés. A könyvben leírtak megosztják a tudomány képviselőit, a legtöbben úgy találják, mindez túlságosan antropocentrikus hozzáállás, vagyis emberi tulajdonságként tekintünk olyasmire, ami pusztán biofizikai és biokémiai folyamatok összessége. A felvetés mindenesetre több mint érdekes, ráadásul számos kutatás támasztja alá, hogy a fák élete sokkal összetettebb, mint azt gondolnánk.

 

Fotó: 123rf.com

 

„Wood Wide Web”, az erdei internet

 

„Az erdő sokkal több annál, mint amennyit látunk belőle” – vallja Suzanne Simard, a kanadai Brit Columbiai Egyetem tanára, aki közel 30 éve foglalkozik az erdőkkel. Amikor évtizedekkel ezelőtt elkezdte az erdők talaját átszövő, titokzatos kommunikációs hálózatot kutatni, finoman szólva is furcsán néztek rá. Első, erdőben végzett kísérleteit nemcsak a medvék nehezítették meg, de úttörő kutatásaihoz anyagi segítséget sem nagyon kapott. De nem adta fel, s ma már jelentős kormányzati támogatással azon dolgozik, hogy kutatási eredményei az erdőgazdálkodásban is hasznosíthatók legyenek.

 

Fotó: 123rf.com

 

Az erdők alatt egy szövevényes kommunikációs rendszer húzódik, amely a fák szerteágazó gyökérrendszeréből és az azokat behálózó gombafonalak sűrű szövedékéből áll össze. Ezt a növények és a gombák közötti, kölcsönösen előnyös (mutualisztikus) kapcsolatot mikorrhizának hívjuk. A növény többek között ásványi anyagokat kap a gombától, cserébe a gombát a fotoszintézis során előállított cukrokkal és egyéb tápanyagokkal látja el. Ez a föld alatti hálózat ad lehetőséget arra, hogy az erdő fái is összeköttetésbe kerüljenek és kommunikáljanak egymással, persze nem úgy, ahogy az emberek vagy az állatok, hanem tápanyagok, hormonok és védekező jelzések útján. Ez pedig nemcsak az egyes egyedek számára lehet hasznos, de az egész erdő profitál belőle. Mindez persze a telepített erdőkre, parkokra nem féltétlenül áll, a természetes, természetközeli erdőkben azonban évtizedekkel ezelőtt egy titkokkal teli világ nyílt meg a kutatók előtt.

 

A papírnyír esete a duglászfenyővel

 

Suzanne Simard és munkatársai feltérképezték a fák közötti kapcsolatot, és arra jutottak, hogy az erdőben – néhány kivételtől eltekintve – szinte minden egyed kapcsolatban volt egymással. Azt látták, hogy legkiterjedtebb kapcsolatrendszere a legidősebb, legnagyobb fáknak volt. Mivel ezeknek az egyedeknek a legszerteágazóbb a gyökérrendszere, ők rendelkeznek a legszélesebb körű mikorrhizás hálózattal, illetve a legnagyobb „tápanyagfelesleggel” is.

 

Fotó: 123rf.com

 

A kanadai kutatók később azt is vizsgálták, vajon az általuk „anyafáknak” nevezett, idős egyedek fel tudják-e ismerni a saját csemetéiket, és ha igen, tudnak-e kedvezni ezeknek? Arra jutottak, hogy igen, az „anyafák” saját csemetéik felé kiterjedtebb mikorrhizahálózatot fejlesztenek, és több tápanyagot is juttatnak el hozzájuk. Suzanne Simard szerint épp ezért az erdőgazdálkodás során figyelmet kellene fordítani ezekre az idős egyedekre, amelyek az erdő működéséhez és regenerációjához alapvető fontosságúak.

 

Fotó: Monár Péter

 

A mikorrhizahálózaton keresztül, a kanadai kutatók szerint, nemcsak a családtagok kommunikálnak, de ahogy Suzanne Simard kísérletei bebizonyították, más fajokhoz tartozó egyedek is kapcsolatba kerülhetnek. Kanada legnyugatibb tartományának, Brit Columbiának a természetes erdeiben a papírnyír és a duglászfenyő gyakorta fordul elő együtt. Természetesen van közöttük versengés, de a kísérletek során azt találták, hogy ezek a fajok kooperálnak is egymással. Tápanyagokat és a fotoszintézis során előállított cukrokat küldenek ide-oda a közöttük összeköttetést biztosító mikorrhizahálózaton keresztül. A kutatók megfigyelték, hogy nyáron a kis duglászfenyők idősebb társaik árnyékban kevesebb fényhez jutottak, ilyenkor a fenyőmagoncok jutottak többlettápanyaghoz. Később, ősszel, amikor a nyír már lehullatta leveleit, a fenyők viszont még mindig tudtak fotoszintetizálni, és a hálózaton keresztül a nyírnek jutott a fenyő által előállított tápanyagokból.

 

Figyelem, ellenség közeleg!

 

Peter Wohlleben, a cikk elején említett könyv szerzője Németországban, az Eifel-hegységben dolgozik erdészként. Egy természetbarát erdőgazdaságot vezet, ahol azon is fáradozik, hogy néhol visszaállítsa a természetes, az őserdőkéhez hasonló állapotot. A 2015-ben megjelent könyvében egészen új szemszögből mesél az erdőről. A könyvben meglepő felfedezésekről és izgalmas kutatási eredményekről is ír, például a fák önvédelmi mechanizmusával kapcsolatban.

 

Ha egy tölgyfát megtámad egy rovar, műszerekkel igazolható, hogy a fa reagál erre, elektromos impulzusokat bocsát ki, s ha emberi léptékkel mérve kicsit lassan is, de kb. egy óra múlva a levelekben ellenanyagok halmozódnak fel, amelyek elveszik a kártevők kedvét a további lakmározástól. A kiterjedt föld alatti hálózaton keresztül a közelben álló egyedek is „tudomást szereznek” a veszélyről, így azok már a kártevők megjelenése előtt képesek arra, hogy keserű cserzőanyagokat halmozzanak fel leveleikben.

 

Fotó: 123rf.com

 

Az afrikai szavannák karakteres fái, az ernyőakáciák is képesek hasonlóra. A kutatók rájöttek, ha a zsiráfok megrágják a leveleiket, a növények percek alatt méreganyagokat raktároznak el a leveleikben. A zsiráfok épp ezért tovább is állnak, de nem a szomszédos fához, úgy száz méterrel távolabb kezdnek csak el újra falatozni. Az akácia ugyanis etilént bocsát ki, amelynek köszönhetően a közelben álló fajtársai is fel tudnak készülni a veszélyre, és szintén méreganyagot halmoznak fel a leveleikben.

 

Célzott kommunikáció helyett egyszerű anyagcsere?

 

Az általunk megkérdezett kutatók szerint mindezeket a jelenségeket nem egyedek közötti közvetlen kapcsolatként kell felfogni, inkább egy hálózatként, amelyen keresztül anyagcsere zajlik, illetve egyes egyedek fiziológiai állapotára utaló kémiai információk is terjednek e rendszeren keresztül. A szereplők pedig nem csupán „segítik” egymást, hanem adott esetben időlegesen el is vonhatják a forrásokat a partnertől.

 

Fotó: Burger Barna

 

A fák titkos életével kapcsolatban ma még több a megválaszolatlan kérdés, mint a biztos ismeret. Nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, az azonban biztos, hogy mára számos olyan elképzelés is bizonyítást nyert, amelyek évtizedekkel ezelőtt még merész fantáziálásnak tűntek. Ahogy Peter Wohlleben is írja könyvében: „Ki tudja, egy szép napon talán tényleg sikerül megfejteni a fák nyelvét, és ez anyagot szolgáltat majd további hihetetlen történetekhez. Addig azonban legközelebbi erdei sétáik során engedjék szabadjára képzeletüket, mely sok esetben egyáltalán nem is jár messze a valóságtól!”

 

Mit mondanak a fák Magyarországon?
Népszerű kirándulóhelyeinken ma is találni olyan, idős fáknak is otthont adó erdőket, amelyek az átlagnál sokkal természetesebbek. Talajuk bolygatatlan, ezért a fák közötti gazdag anyag- és információáramlás megszakítás nélkül folyhat. Sajnos a látogatott helyektől távolabb idős erdő alig maradt mára – a hivatalosan elérhető adatok szerint erdeink kevesebb mint 2%-a idősebb 120 évnél. Szerencsére van olyan erdőgazdálkodási módszer – a szakma „örökerdő-üzemmódnak” nevezi az ilyet –, amikor nincs tarvágás vagy más véghasználat. Egy helyről kevés fát kidöntve megőrizhető a sérülékeny „erdei világháló” nagyobb erdőterületeken is. Fontos lenne emellett a nemzeti parkokban olyan, fakitermelés nélküli, kisebb „vadonokat” létrehozni, ahol a természet sokszínűsége teljes pompájában megjelenhet.

Dr. Gálhidy László – WWF Magyarország

 

A cikk megjelent a Turista Magazin 2018. áprilisi számában.

 

A KORÁBBI MAGAZINOKAT ITT LEHET MEGRENDELNI.

 

Programajánló
Ha érdekel, hogyan kommunikálnak a növények, hogyan történk az információcsere közöttük, érdemes ellátogatnod novemver 30-án a BME-re, ahol a Növényi kommunikáció és a mikorrhizagombák című előadás keretében bepillantást nyerhetsz a régóta feltételezett, sokáig láthatatlan és mérhetetlen, ám a modern tudományos eszközökkel már jól mérhető növényi kommunikáció kutatásába.
Időpont: 2018. november 30. 13.00–14.40
Helyszín: BME Távközlési és Médiainformatikai Tanszék, Budapest, Magyar tudósok krt. 2., BME I épület, IB210 (2. emelet)

Kapcsolódó cikkeink:

Két évezred lomkoronás túlélői

Öt famatuzsálem, aminek a meséiért útra kelnénk

Érdemes vadabbnak hagyni az erdőinket

Nem elhanyagolt, csak természetes – az örökerdő

 

 

  






HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Eddig hozzáfűzött kommentek (1):
Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. július
Czigány Dávid:
Tornyosuló
38. Gerecse 50
38. alkalommal rendezték meg a Gerecse 50 teljesítménytúrát 2019. április 27-én, közel 6500-an...