Halálos túra veszélyek nélkül

Halottak napi természetjárás, avagy halálos helynevek nyomában a Pilis és Visegrádi-hegységben.

Szöveg és fotó:
2023. november 2.

Halottak napi természetjárás, avagy halálos helynevek nyomában a Pilis és Visegrádi-hegységben.

Akinek volt már a kezében turistatérkép, az tudja, hogy a táj tele van különös helynevekkel, melyeknek eredetére sokszor érdekes történetek adnak magyarázatot. A Pilis és Visegrádi-hegység bővelkedik az ilyen történetekben, de ami még szembetűnőbb, hogy más tájegységekkel szemben itt sokkal több „halál” névvel találkozhatunk. Ilyenek például a Döme halála, Simon halála, Enyedi halála vagy a Német gyerek halála. Egy tematikus túra keretében mi nemcsak bejártuk, de össze is gyűjtöttünk pár halához tartozó történetet.

Mielőtt nekilátnánk a túrának, fontos megemlítenünk, hogy a cikk megírásában nagy segítségünkre volt a Helynevek a Pilisben, avagy Halál-túra jelvényszerző túramozgalom igazolófüzete, melyben nemcsak a halálnevekhez kapcsolódó történetekről olvashatunk, hanem más érdekes helynév magyarázatáról is. A Szádeczky-Kardos Géza által írt és szerkesztett túrafüzetben, egy kb. 40 km-es úton keresztül tudhatunk meg többet a Pilisről és történelméről. Mi most egy valamivel rövidebb 30 km-es körtúrát ajánlunk, ami kimondottan csak a halállal kapcsolatos helyneveket keresi fel, miközben számos természeti látványosságot is érintünk.

A „halálokat” egy útvonalra felfűző túrát a Visegrádi-hegység legmagasabb pontjáról, Dobogókőről kezdjük meg. A Báró Eötvös Loránd Menedékháztól a kék jelzést keleti irányban követve, két kilométer után érjük el az Öreg-vágás-hegyet, az első halállal kapcsolatos helynevünket.

Öreg-vágás

A névről egy régi tarvágásra vagy nyiladékra is gondolhatnánk, de valójában ez a helynév egy gyilkosság történetét őrzi. Állítólag az 1848-49-es forradalom és szabadságharc végén, a világosi fegyverletétel után egy öreg baka tartott búsan hazafelé az erdőn keresztül. A hegytetőn megpihenve, mögé osont egy a környéken kaszáló legény, aki egy suhintással levágta a katona fejét, hogy aztán zsebeit kiforgatva elvegye utolsó zsoldját. Az így szerzett pénzből jól berúgott, majd a kocsmában kifecsegte, miből is tellett a borra. A kegyetlen legény további sorsáról nem tudunk, de galád tettét máig őrzi a 654 méteres hegy neve.

A hegyről továbbra is a kék jelzésen ereszkedünk le, majd az aszfaltutat elérve jobbra fordulunk a Vörös-dagonya irányába. Ezt a kék kerékpár jelzéssel ellátott utat egészen a Kanyargos-patakig követjük, de közben érintjük a Fagyos katonát.

Fagyos katona

Ennek a katonának a történetét nehéz időben elhelyezni. Mára senki sem emlékszik pontosan, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, vagy az első világháború idején történt, mikor télen egy katona hazafelé tartott a szüleihez. A hófúvásban és vékony köpenyben gyalogoló katona egészen átfagyott, mire elért egy kocsmába. Pálinkával itatták, és marasztalták, de a zord idő ellenére is nekivágott az erdőn keresztül vezető hazaútnak. Útravalónak kapott egy üveg bort is. Hetekkel később találtak rá a favágók a hegyhát oldalában összekuporodott, hóval betakart fagyott katonára. Mellette ott volt a félig kiivott üveg is.

Van, aki szerint az eset 1848–49 telén történt egy szabadságos katonával, aki Pilisszenkeresztről Vácra igyekezett. Mások szerint Visegrádról ment Pilisszenkeresztre. Egy biztos, egykor még faoszlop is állt a Fekete-hegy déli oldalában, Fagyos katona felirattal.

De mostanra már csak a turistatérkép felirata őrzi emlékét.

A Kanyargós-pataktól a kék kereszt jelzésen kapaszkodunk fel a kék sáv jelzésig, amelyen balra fordulunk, és pár száz méter után a látványos Zsivány-sziklákhoz érünk. Bár sem a térkép, sem kereszt nem jelöli Ilacsek József halálát, de a történet szerint az itt történt a nyiladék déli oldalában.

Ilacsek-halála

A II. világháborúban ezen a környéken sokáig állt a front, és a környéken állomásozó orosz katonák rengeteg fát vágtak ki tüzelőnek és hadicélokra. Mivel tél volt, a fákat a hófelszín fölött döntötték ki, amelyek hóolvadás után méteres csonkokkal csúfították az erdőt. A háború utáni ínséges időkben az erdészet a falu lakóinak megengedte a tuskók tűzifának való kivágását. Ilacsek József is ezért ment az erdőbe tizenkét éves fiával, amikor megtörtént a baj. A munka hevében, a rövidnadrágban és félmeztelenül dolgozó apát eltalálta egy, a fejszecsapástól kicsapódó éles faszilánk. Az ágyéki ütőeréből erősen vérző férfi még korábban elküldte fiát a szekérért, így segítségre nem számíthatott. Mire a fiú visszatért, apját már csak holtan, vértócsában ülve találta.

A Zsivány-szikláktól a sárga kereszt jelzésen haladva kb. 2 km után érjük el a Döme halálát. Közben keresztezzük a Dobogókőre vezető műutat, majd a Római útra fordulva elhaladunk az Ördög-lyuk mellet is.

Döme halála

Pápai Domokos erdőmérnök balesetét nem övezik legendák, sem találgatások. Az eset még 1957-ben történt, amikor az irtást jelölő léniákat (jelzőrudakat) helyezték ki a Vaskapu-völgy közelében. A munka fogatagában a mérnök odakiáltott az egyik legénynek: „Dobjál ide egy kitűző rudat!”. A legény a vashegyű pálcát a hang irányába dobta, ami gellert kapott az egyik fa ágán, és az úgy megsebesítette a mérnök nyakát, hogy az ott helyben elvérzett. Azt mondják, a balesetet okozó fiút meghurcolták, és a faluban csak „Hóhérnak” hívták, aki később megzavarodott, majd öngyilkos lett.

A Mária-pad pihenőhely érintése után a piros kereszt jelzést követjük a vadregényes Vaskapu-völgyben. A Pilis-tetőn kanyargó aszfaltutat elérve balra fordulunk, és továbbra is a jelzést követve érjük el a Simon halálát, ami az egyik legrégebbi helynév a Pilisben. Valószínűleg ennek tudható be, hogy több történetet, legendát is találunk a Simon halálával kapcsolatban. Na de ki volt Simon? Melyik történet az igaz? Ezt már valószínűleg sosem tudjuk meg, mindenesetre több magyarázat is létezik.

Simon halála

Az egyik történet szerint, amikor a hódító törökök felégették a közeli Szent Kereszt-kolostort, és mindenkit megöltek, Simon papnak sikerült elmenekülnie és megbújnia egy közeli barlangban. Pár nap múlva a törökök mégis rátaláltak, és a kolostor kincseit követelték rajta. Végül Simon életét sem kímélték, és levetették a Pilis-tető egyik sziklájáról.

Mások szerint egy Simon nevű bölcs és öreg remete élt itt egy barlangban, vagy egy szikláknak támasztott viskóban. A jóságos remete szíve mindig nyitva állt a szomszédos falvak betegei és tanácskérői számára. Később itt érte a halál is, és a környékbeliek ide temették el. Az emberek Simon halála néven őrizték meg a hely és a jóságos remete emlékét.

Egy legenda szerint Gertrudis királynő – II. András királyunk felesége – egyik gyilkosát, Simon bánt, büntetésből itt vetették le a mélybe a Pilis hegy szikláiról. De olvashatunk Simon nevű erdészről és vadászról is, akiket itt gyilkoltak meg az orvvadászok, illetve szerencsétlenül járt turistáról, aki a sziklákról lezuhanva lelte halálát.

Ezen a helyen sokáig nem jelezte semmi, hol történt Simon halála. Ott ahol a térképen a Simon halála feliratát találjuk, most egy vékony faágakból készített kereszt található a piros kereszt és zöld turistautak kereszteződésében. Talán valaki ezzel állított emléket az ismeretlen Simonnak.

Innen nem messze a piros kereszt, majd a piros sáv jelzésen érjük el a Pilis-nyeregnél lévő pihenőt, ami a környék turistaútjainak csomópontja. Egykor itt egy szovjet hősi emlékmű 16 ukrán katonának állított emléket, akik a II. világháborúban a Pilis-nyergen zajló harcokban estek el. A mostani emlékmű már nem a hősöknek, hanem a háború minden áldozatának állít emléket.

A pihenőtől a sárga jelzést követve, Pilisszenlelken keresztül juthatunk el leghamarabb a Barát-kúti erdészházhoz, onnan pedig a térkép szerint a sárga kereszten (valójában kék juharfa jelzésen) az Enyedi halálához.

De előtte kis kitérővel útba ejthetjük a zöld háromszögön a Fekete-kő pompás kilátását, vagy egy nagyobb kerülővel a zöld jelzésen ellátogathatunk az impozáns Fekete-hegyi „Sasfészek” kulcsosházig is.

Enyedi halála

Enyedi István erdész volt az 1920-as években, aki a Maróti-hegyek alatt, a Barát-kúti erdészházban lakott. Ennek a háznak a melléképületében élt feleségével a hirtelen haragú és goromba ember hírében álló Kirerer Hugó vadőr. A feleség, Kirerer bántalmazásai elől gyakran menekült át Enyedihez, aki egyébként sem volt túl jó viszonyban a vadőrrel. A férj féltékeny lett, és egy alkalommal a közeli Tetves nevű erdőrészben agyonütötte az erdészt, aki vadásztöltényeket indult átvenni kollégájától. Kirerer egy pocsolyába vonszolta a holtestet, így próbálta vízbe fulladásnak álcázni a gyilkosságot.

Vannak, akik szerint szó sem volt gyilkosságról. A goromba vadőrnek sok ellensége volt, és ezt a történetet csak a rosszakarói terjesztették róla. Valójában az idős erdész csak rosszul lett a kaptatón, és feltehetőleg egy szívroham végzett vele. Mások pedig úgy vélik, hogy Enyedit orvvadászok vagy fatolvajok ölték meg, mert az rajtakapta őket. Egy bizonyos! A zöld jelzésű turistaút mellett ma is áll egy kereszt, ami Enyedi István halálát jelöli.

Az Enyedi-kereszttől a zöld jelzést követjük végig a hegygerincen, szép kilátással a környékre, majd az Égett-hársnál a zöld kereszten folytatjuk az utunkat. A kereszteződéstől északra, az Felső- és Alsó-Ecset-hegy keleti oldalában találjuk a térképen egymáshoz közeli Csehhalálát és Német gyerek halálát. A tragédiák pontos helyét keresztek nem jelölik, azok csak helynévként maradtak fent.

Csehhalál

Cseh halálának történetét nem kell annyira a régmúltban keresnünk. Valószínű, hogy az 1950-es években a Felső-Ecset-hegy keleti oldalába lezuhant csehszlovák repülőgép miatt hívják így ezt a helyet a helyiek. Az esetről keveset lehet tudni, mert a repülő állítólag engedély nélkül tartózkodott a magyar légtérben, és a hatóságok senkit sem engedtek a baleset helyszínére. Így pontos leírások helyett csak pletykákra támaszkodhatunk.

Német gyerek halála

A Német gyerek halálának szomorú története apáról és fiáról szól, akik vendégvadászatra érkezetek Pilismarótra, valamikor a 20. század elején. Szarvasvadászat közben hátrahagyták a vadőrt, aki csak később, a lövések hangját követve akadt rá az erősen ittas apára. Az apa arról számolt be, hogy meglőtte a vadat, de az elmenekült, és a fiát pedig nem találja. A vadőrnek a fiú keresésre a sötétben és a rossz időben nem volt módja, már csak azért sem, mert a részeg apát kellet letámogatnia a hegyről. Másnap viszont a vadászat helyszínén vérbe fagyva talált rá a fiúra, akit vélhetőleg az apja vélt vadnak az esti vadászaton.

Az Égett-hárstól a zöld kereszten érjük el a Hoffman-vadászházat és forrást, ahonnan felkapaszkodunk a Szakó-nyeregig. A piros jelzésváltást követően a számos turistaemléket felsorakoztató Téry úton megyünk egészen Dobogókőig, túránk vég- és kiindulópontjához. A közel 30 km-es körtúránkon nem csupán a szerencsétlenségek színhelyeit jártuk be, hanem a Pilis és Visegrádi-hegység változatos és látványos vidékét, ami a halál mellett még bőven tartogat más tematikájú helynevekkel kapcsolatos túrát is.

Felhasznált irodalom: Szádeczky-Kardos Géza: Helynevek a Pilisben, avagy Halál-túra

A cikk először 2016 októberében jelent meg.

Cikkajánló