Hamarosan saját útjukat járják a fiókák

Lassan szárnyra kapnak és önállóvá válnak a Körös-Maros Nemzeti Park területén idén kelt parlagisas-fiókák, és a fiatal vörös vércsék is vígan lakmároznak már a kaszálókon.

Szerző:
Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság/kmnpi.hu
Fotó:
Adobe Stock
Kovács András / MME
Orbán Zoltán / MME
2019. augusztus 6.

Lassan szárnyra kapnak és önállóvá válnak a Körös-Maros Nemzeti Park területén idén kelt parlagisas-fiókák, és a fiatal vörös vércsék is vígan lakmároznak már a kaszálókon.

A fiatal parlagi sasok táplálékbőségben nőttek fel, sok volt a rágcsáló, így most megerősödve tekinthetnek az önálló élet elé. Július közepére már kitollasodtak, így semmi akadálya annak, hogy megtanuljanak repülni - olvashatjuk a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság honlapján.

 

 

A fiatal madarak először csak a fészek közvetlen közelében lévő ágakra ugrálnak át, próbálgatják a szárnyaikat. Néhányan közülük már távolabbra, akár 1-2 kilométerre is eltávolodnak. A szülők azonban még mindig etetik őket, ám lassan eljön az idő, amikor elkezdik őket vadászatra tanítani. Az önállósodás általában augusztus közepéig lezajlik. Ha a tojó már terhesnek ítéli meg a pesztrálást, akkor szépen, fokozatosan elválasztja a fiókákat, eltávolodik tőlük, nem keresi a társaságukat, arra ösztönzi őket, hogy minél függetlenebbé váljanak.

 



A fiatal madarak az első pár évben, az ivarérett kor eléréséig kóborolnak. Ilyenkor egészen messzire, akár Afrikába, Ázsiába is eljutnak. Közben természetesen hozzánk is érkeznek más madarak az országhatárokon át, előfordult például, hogy Szlovákiában gyűrűzött fiatal parlagi sas bukkant fel a Körös-Maros Nemzeti Parkban. Amikor azonban a madarak ivaréretté válnak, életmódjuk gyökeresen megváltozik, revírt foglalnak és egész életükben alig-alig távolodnak el a fészkük közeléből.

 

 

A vörös vércse fiókák is felnőtt életük küszöbén állnak már. A Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén idén is szép számban költöttek vörös vércsék. A mintegy 90 költőpárból több mint 70 pár az igazgatóság által kihelyezett költőládákat választotta fészkelőhelyül. Az előző évekhez hasonlóan a legjelentősebb vörös vércse telepek Körösnagyharsányban (a Nagy-Sziken), Mezőgyánban (Kisgyantén) és Zsadányban (a Szalontai-legelőn) voltak.

 

 

A kedvező tavaszi időjárásnak köszönhetően április közepén a legtöbb fészekalj már teljes volt. Annak ellenére, hogy a tél végére megerősödő pocokállomány a fiókanevelési időszakra összeomlott, mégis sok fiókát neveltek fel sikeresen a költőpárok. Érdekesség, hogy a fészekaljak nagysága szűk keretek között mozgott: nem voltak sem kisszámú, sem túlságosan népes családok, a legtöbb pár öt vagy hat fiókát nevelt fel. Csupán néhány esetben találtunk négyfiókás fészekaljat.

 



Június végén repült ki a fiókák zöme, néhány későbbi, vagy pótköltésbe kezdő párnál július közepére tolódott a kirepülési időszak. Július második felében a fiatal madarak már vígan táplálkoztak a kaszálókon illetve a búzatarlókon. A legtöbb család általában még augusztusban is együtt vadászik, csak később válnak le a fiatalok. Az állomány egy jelentős része az ősz folyamán délebbre vonul majd, de általános tapasztalat, hogy az enyhébb telek miatt egyre jelentősebb számban telelnek át nálunk. Különösen az elmúlt télen találkoztunk sok vörös vércsével, egy-egy pusztafoltban akár 10-12 madár is volt.

 

Kapcsolódó cikkek:

Ritka ragadozómadarak sikeres költését figyelték meg

Idén kiváló volt a költési szezon a kék vércséknél

Szalakótasiker a Körös-Maros Nemzeti Parkban

Az erdei fülesbagoly lett az Év madara

Cikkajánló