MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Hollókőtől Nagybárkányig

Hangya Szövetkezeti bolt felirat a faluban, panoráma a Tepke kilátójából, famatuzsálemek és a Mária-kút hideg vize tették emlékezetessé ezt a napot.

Hollókőn kirúgtam a hámból, és a tavalyról bennragadt pénzemet a Castellum Hotelben égettem el. Talán még egyszer sem szálltam meg medencés szállodában a kéktúrázásaim alatt. Persze ezen kívül is van egy csomó szálláshely errefelé. Másnap reggel hat óra körül már ébren voltam, hét óra után pár perccel már megreggeliztünk, így fél nyolckor a Hollókő feletti régi szabadtéri színpad, majd a vár reggeli képében gyönyörködtem, meg a hibás táblán bosszankodtam.

 

Fotó: Papp Géza


Innen először egy széles földúton indultam tovább, majd kiértem egy jókora tisztásra. Itt eltűntek a jelzések, de a térkép alapján sikerült eligazodnom. Az elágazásnál vagy balra kitérsz a füves útra, és „átlóban”, egy fasor mellett is elhaladva érsz le, vagy itt még egyenesben maradsz, és leérve fordulsz balra. Ahol a két út újra összeér, ott lesz már jelzés is. A rét aljában egy fej méretű jelzés kárpótolt a hiányért.

 

Fotó: Papp Géza


Innen továbbra is réten át vitt az út, míg egy kis tó után egy nagykapu előtt balra ki nem tért. Itt egy drótkerítéssel lezárt területet kell hosszabban kerülni. A kerítés túloldalán lovakkal találkoztam. Ezután hamarosan a következő település fölé értem, innen meredekebben lejtő út vitt le Felsőtold faluba.

 

Fotó: Papp Géza

 

Fotó: Papp Géza


Egy romosabb épületen még maradtak az egykori Hangya Szövetkezeti bolt feliratai – itt egy lepusztult állapotú vendéglátóipari egység működik, reggeli és esti nyitvatartással. (A szomszédságában viszont szépen felújították a Cserhát Vendégházat.) A falut elhagyva a hegyek alatt, szántóföldek mellett, a kicsi Zsunyi-patak felett vitt át az út Alsótoldra.

 

Fotó: Papp Géza

 

Fotó: Papp Géza


Alsótoldon egy szépen helyreállított vendégházon kívül mást nem láttam (a Fazekasházhoz nem tértem ki), így hamarosan a falut Cserhátszentiván felé elhagyó aszfaltúton találtam magam. Először egy művirágos pléhkrisztus mellett haladtam el, majd egyszer csak balra kellett letérni. (Az aszfaltúton maradva kitérőt lehet tenni a két világháború között a Cserhátszentiván határában működött egykori strand mára nagyrészt széthordott maradványaihoz – én ezt kihagytam.) A hegynek emelkedő út kéktúrás táblái többször is kék keresztként utalnak a kék útvonalára, hibásan.

 

Fotó: Papp Géza


Innen már végig jók voltak a jelzések, egyszer sem tévedtem le az útról. A korai indulásnak köszönhetően már fél tizenegyre leértem a palóc finomságokat és féltucat féle bablevest kínáló Bableves Csárdához. (A tornácos résznél van kihelyezve a bélyegző.) Hiba volt ilyen korán érkezni, mert csak 11 órakor nyitnak. Így a bélyegzés után neki is vágtam a szakasz egyetlen komoly, nagy emelkedőjének, a Tepke megmászásának.

 

Fotó: Papp Géza


Innen vegyesen erdősebb és naposabb részek váltakoztak Nagybárkányig. Először egy rét oldalába jutottam fel, ahol sok sárga virágot találtam. A piros jelzés felbukkanásakor kellett jobbra térni, folytatva a határozott, de azért kibírható emelkedést a Barát-hát gerincén, a kék Mária úttal közösen.

 

Fotó: Papp Géza


Amikor egy nagyobb szikladarabhoz értem, azt hittem, ez már a csúcs, de nem, még pár percet tovább kell sétálni az ellaposodó emelkedőn, míg fel nem bukkan a fák között a 2001-ben felújított kilátótorony. Itt tartottam rövid pihenőt, fotós és kajás szünetet.

 

Fotó: Papp Géza


A kilátótól a kéktúrás tábla a kék Mária út felé mutat – ne a táblának, hanem a fákra festett jelzéseknek higgy! A Tepkéről füves erdőben vitt le az út, majd a gerinc tetején lavírozva ment egyik csúcstól a másikig. A kék Mária jelzés elhagyása után a Purga és a Macska-hegy következett. Több helyen is felbukkant egy-egy kék háromszög jelzés, de ezekre sehol nem tértem ki. A Macska-hegy után balra nyílt szép kilátás.

 

Fotó: Papp Géza

 

Fotó: Papp Géza


Lentebb egy kereszteződésben balra a kék négyzeten Garáb, jobbra a kék kereszten Mátraszőlős felé lehet elhagyni a kék jelzést, ezt egy tábla hátlapján jelzik. Ezután egy átjátszóállomás tornyához értem, ennek oldalában kell pár lépést a kerítés mentén menni, majd jobbra lekanyarodni.

 

Fotó: Papp Géza


Ezután már csak jó hosszan kellett az erdőben menni, több lejtéssel, mint emelkedéssel, több kilométeren át. A távvezeték alatt áthaladás után két helyen is egy-egy öreg fa állított meg. Ahol ritkásabb lett az erdő, ott sajnos a csalán is rögtön megnőtt. De lepkéből sem volt hiány.

 

Fotó: Papp Géza


Az erdősebb részekből kiérve egyszer csak egy templom tornya és házak tűntek fel. Szinte el se hittem elsőre, de ezek már a célállomás, Nagybárkány épületei voltak.

 

Fotó: Papp Géza


A faluba beérve a kék jelzés bevitt egy pár lépés hosszúságú kék kör jelzéshez – itt a Mária-kút vizéből töltekeztem fel, ügyelve a darazsakra. Tovább haladva a házak között, a postánál felbukkant a kék bélyegző jelzés, ami egy berácsozott teraszú presszóhoz vitt el. Itt kellett bélyegezni. Gyorsan vettem még egy kis üveges narancslevet, és elugrottam mosdóba (a hely fantasztikus csempekollekciója nagyobb hírnevet érdemelne!).


Azután szinte futottam vissza a központba – az orvosi rendelőnél található megállóból pár perc múlva indult is a busz. Egy átszállással jutottam vissza Budapestre, hatra ott is voltam, a forgalmi dugó ellenére is. Jó hosszú, de szép nap után térhettem nyugovóra.

 

Szöveg és fotók: Papp Géza – kektura.blog.hu 

 

Az előző szakaszról itt olvashatsz.

 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. július
Czigány Dávid:
Tornyosuló
38. Gerecse 50
38. alkalommal rendezték meg a Gerecse 50 teljesítménytúrát 2019. április 27-én, közel 6500-an...