|
Szatmári Zoltán: Csúcstámadás „csúcs nélkül”
A Magyarország elit hegymászóihoz tartozó Várkonyi László (Konyi) és Klein Dávid nemrég tért vissza a Mount Everestről. 8600 méterig jutottak. Elvük, hogy tisztán, igazi hegymászókhoz méltón oxigénpalack és más külső segítség nélkül másznak. Palackkal már elérték volna a csúcsot, de számukra az nem motivációs erő – mondják. Ők szeretnek keményen megdolgozni a sikerért, nem baj, ha így hosszabb ideig is tart az elérése...
--------------------------------------------------------------------------------
Barna Béla: Kranjska Gorától Bovecig
A Vršic-hágóút (olaszul Passo della Moistrocca, németül Werschetzpass) első szakasza, a 206-os számú út déli irányban hagyja el az 1400 lakosú Kranjska Gorát. A Pišnica-völgyi első 12 kilométeres szakaszon 24 számozott hajtűkanyaron kacskaringózik fel az út a Prisojnik (2457 m) északi oldalában. Útközben megállhatunk a szépséges Orosz-kápolnánál (Ruska Kapelica), melyet azoknak az orosz hadifoglyoknak az emlékére emeltek, akik az első világháborúban az út építésekor itt vesztették életüket. Ugyanis mint sok más hegyi út a Keleti-Alpokban, ez is katonai út volt, amelyet az osztrákok építettek, hogy biztosítsák az isonzói frontra az utánpótlást. A kápolna építését ráadásul még egy szerencsétlenség indokolta: 1916 márciusában 400 hadifoglyot temetett itt be egy lavina...
--------------------------------------------------------------------------------
Nyerges Miklós: Szlovéniai bar(l)angolások
A szlovéniai Divaca egy csendes, jelentéktelen városka Postojna és Trieszt között valahol félúton, forgalmas utak és vasútvonalak kereszteződésében, az Isztriai-félsziget tulajdonképpeni kapujában. A település nevét már 500 évvel ezelőtt is feljegyezték, az akkori leírások szerint 33 ház állott a mai városka helyén. Neve a XVIII. század végén vált ismertté, amikor 1884-ben a közeli Skocjani-barlangot megnyitották a látogatók előtt, mely ma már a világörökség részét képezi...
--------------------------------------------------------------------------------
Pusztay Sándor: A Fehér Homok védett dűnéi
Az észak-amerikai Chihuahua sivatag északi végén fekszik egy hegyekkel körbeölelt völgy, a Tularosai-völgy. A medence központi részén található a világ egyik természeti csodája – Új-Mexikó ragyogó fehér homokja. A hatalmas hullámszerű, gipszhomokos dűnék a sivatag 275 hektáros területét borítják be, egyúttal a világ legnagyobb gipszdűnemezőjét alkotják. A fantasztikus fehér dűnék folyamatosan változnak: nőnek, egymásra tornyosulnak, majd besüppednek, mindig új arcukat mutatják. A homok lassan, de könyörtelenül mindent beborít maga körül az erős délnyugati szelek hatására...
--------------------------------------------------------------------------------
Zamody Gábor: Műemlékek drótszamáron
Olá! Hangzik fel a Mallorcán bármikor és bárhol használható köszönés, amikor gépünk alig több mint két óra után landol a megyényi területen elhelyezkedő Belár szigeten. Egy miniatűr kontinensre érkeztünk, ahol a kicsiny területen minden megtalálható, ami máshol egy hatalmas országban sem: óriás hegyek, alföldek, lankás dombok. Az 550 kilométer hosszú part mentén a búvároknak és a természet csodálóinak fellegvárát jelentő hatalmas, meredek sziklákkal tagolt partokon, az elhagyatott öblökben, a több kilométeren elterülő, lassan mélyülő homokos „plázsokon” mindenki megtalálhatja a neki megfelelő terepet! Nos, hát pattanjunk két kerékre, s járjuk be e csodás vidéket!...
--------------------------------------------------------------------------------
dr. Babits Lajos: A virágzó Lachtalban
A turista számára a legszebb ünneplés, ha a hegyeket járva azonosul a természet megannyi csodájával. Ebben az évben a „Vágtató Csigák” Természetbarát Szakosztály tagjaként négy napot töltöttem Stájerország egyik szegletében, az Alacsony Tauern hegységcsoporthoz tartozó Wölzer Tauern hegyvonulat lábánál elhelyezkedő közismert síparadicsomban, Lachtalban...
--------------------------------------------------------------------------------
Szepessy Gábor: A Cserhát ékköve
Nógrád megyét akár a „várromok földjének” is nevezhetnénk, elvégre a számos nógrádi erősség közül csupán Hollókő vára maradt meg igen ép állapotban az utókor számára, a többi pusztuló vagy felújítás alatt álló rom.
Valószínűleg az átlagturista szívesebben tesz látogatást egy korhűen újjáépített erődítményben, azonban a lelkes természetjáró szeret olyan várromokhoz is eljutni, amelyek nem annyira „felkapottak”, inkább nyugodtabb, csendesebb kikapcsolódásra adnak lehetőséget. Ezek többnyire olyan maradványok, amelyeket végleg a természet kegyeire bíztak, s gyakran olyan kiemelkedéseken állnak, melyeknek már formája is okot ad az érdeklődésre...
--------------------------------------------------------------------------------
Pap Sándor: Bazsarózsanézőben
A Keleti-Mecsekbe szervezett kirándulásunk célja az volt, hogy a csak itt tenyésző vad pünkösdi bazsarózsa bánáti változatának, a bánáti bazsarózsának (Paeonia banatica) virágzásában gyönyörködjünk. Túránk kiindulási pontjául Zengővárkonyt választottuk. A 2004-ben Európai Falumegújítási Díjjal kitüntetett településen számos látnivaló van. Ezeket a hatalmas hárs- és vadgesztenyefák alatt álló első-második világháborús emlékmű és az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára állított kopjafa közelében levő tábla ismerteti. Közülük csak néhány megtekintésére volt időnk...
--------------------------------------------------------------------------------
Vermes Judit: Holló a bazalton
Áradó napfényben kaptattunk a Badacsony oldalában. Lábunktól szőlősorok futottak a mélybe, lent a távolban a Balaton vize csillogott. A hegy derekát körülölelő tanösvény mentén jázmin és akác virágzott, a csendben csak néha hallatszott fel egy-egy kiáltás a kertekből.
A tetőre tartottunk, a Kisfaludy-kilátóhoz. A május végi délelőttön senki nem járt az ösvényen, vagy legalábbis nem keresztezte utunkat – miénk volt az egész hegy. Pedig itt általában egymás nyomába lépnek a túrázók, sokakat csábít a part közeli kirándulóhely, a panoráma...
--------------------------------------------------------------------------------
dr. Szekeres Béla: Védett vizes élőhelyek
A pesti síkságon, a (fő)város peremén valamikor, amikor a város még nem „emésztette magába” a patakok által (Szilas-patak, Rákos-patak stb.) szabdalt, vizes, áradásos területeket, az öntésterületeken kiterjedt mocsarak, mocsárrétek, a pangó vizes részeken pedig üde és kiszáradó láprétek, valamint fűzlápok alakultak ki. A város növekedése, a mocsarak lecsapolása és a patakok szabályozása azonban gyorsuló ütemben zsugorította össze a valamikor háborítatlan vízi világot. Így Budapest keleti szélén ma már csak hírmondónak maradt fenn néhány természetes élőhely, melyek közül – védettsége folytán is – kiemelkedő jelentőségű a Naplás-tó és a Merzse-mocsár...
--------------------------------------------------------------------------------
A teljes cikkeket a HTM augusztusi számában olvashatják! |
104870
11
Újság archívum » 2007-08
