Varga Bence: Egy klasszikus kutyafuttában

 

Szombat hajnalban, egy végigdolgozott hét és egy átautózott éjszaka után Zolival kábultan száguldunk lefelé a Brenner-hágó olasz oldalán. Szemeinket dörzsölgetve, újra és újra elbizonytalanodva mérlegeljük az előttünk álló nap lehetőségeit. Nem felelőtlenség egy ilyen hosszú túrára kialvatlanul elindulni? Talán rá kéne pihennünk egy napot! Már világosodik, mikor a Pfitscher-völgy végében lévő kis parkolóba érkezünk. A környező hegyek látványa, a fenyvesek illata és a patak zúgása hamar feledteti velünk minden bajunkat. Pihenni ráérünk otthon is!...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

Barna Béla: Székelyföld teteje

 

A Hargita jelkép is, jelképe az erdélyi magyarságnak. A székelyek „szent hegye”, a magyar turizmus egyik kultikus helye, mely számos magyar irodalmi mű legendás színhelyéül szolgált. Ki ne hallotta volna már a „Hargitai fenyveserdő aljába” kezdetű dalt, mely mű ugyan, de azért magunkban dúdolhatjuk, amikor felgyaloglunk Székelyföld legmagasabb csúcsára, a Madarasi-Hargitára (1800 m)...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

dr. Babits Lajos: Négy tó mentén

 

Gyalogtúránk kiindulópontját, Csorbató települést (1350 m) könnyűszerrel elérhetjük gépkocsival vagy a tátrai villamossal. A gépkocsik tárolására nagy fizetőparkoló áll rendelkezésre, a villamos óránként közlekedik.
A parkolótól, illetve a megállótól nem messze már a Csorbai-tó déli partján állhatunk, csodálhatjuk a tópart és a Mlinica-völgyet őrző hegyek gyönyörű panorámáját...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

Lieber Tamás: Hátamon a házam

 

Még két óra és megérkezünk – nyugtatjuk magunkat. Igaz, hogy ezt már korábban is mondogattuk egymásnak, miközben vállunkat súlyos teher nyomja, utunkat keresztben folyó patakok sora, hatalmas, lépcsőzetesen leszakadozott gránittömbök, gyakorta eleredő eső és a szél nehezítik.
Huszonöt-negyven kilós hátizsákjainkkal a retyezátbeli Pietrele turistaháztól állandó táborunk felé, a hegység központjának számító Bukura-völgybe igyekszünk. Ha nyugalmas éjszakánkat nem szakítja félbe egy kisebb tűzeset (a helybéliek hibájából vendégházunk földszintjén csaptak fel a lángok), talán kevésbé lennénk elcsigázottak, bár elismerjük, hogy edzettség tekintetében is van még mit fejlődni...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

Kiss László: Szlovák panorámahegy

 

A Szalatin-hegy Szlovákia északnyugati részén található, e hegységrész névadó, legmagasabb csúcsa. Kevésbé ismert, ennek ellenére a róla készült fotó díszíti a Hátizsákkal Szlovákián át sorozat Alacsony-Tátra című részének címlapját. Nem tartozik a hegység legmagasabb pontjai közé 1630 méteres magasságával, de környezetéből markánsan kiemelkedő csúcsáról minden irányban akadálytalan a kilátás.
A Szalatin önmagában is szép, de igazi különlegessége az innen látható panoráma! Minden túráról elmondható, hogy tiszta, napfényes időben a legszebb. Fokozottan igaz ez, ha egy „kilátóhegyet” keresünk fel. Az időjárás-jelentést figyelve próbáljuk meg egy ilyen napra időzíteni a Szalatin „megmászását”...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

Sipos Tamás: Túrautak királynője

 

Milyen érzés lehet egyvégtében végigjárni az Országos Kéktúrát?
Ez a kérdés már akkor is motoszkált a fejemben, amikor először jártam be ezt a méltán híres és nagy múltú utat. Ebben az évben a munkahelyem megszűnése miatt váratlanul adódott egy szabad nyaram, és ebből kifolyólag nem kellett sokat gondolkodnom, mivel fogom tölteni. A gyalogos természetjárást 1986 óta, 16 éves koromtól művelem rendszeresen. Az ország szinte minden hegy- és dombvidékén jártam, az útvonalkövető jelvényszerző túramozgalmak közül lassan már keresgélnem kell, melyiket nem jártam még be. Mégis a hazai utak királynője, az Országos Kéktúra az, amelynek a teljesítése minden túrázó álma, az igazán értékes trófea. Ezért született meg az elhatározás, hogy idén ezt másodszor is teljesítem, mégpedig az elsőhöz képest ellenkező irányban, nyugatról kelet felé haladva...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

Szepessy Gábor: Erdő bújtatta erőd

 

Kevéssé látogatott erősségeink közé tartozik a Cserhát hegység déli részén megbúvó bujáki vár. A lelkes várturisták mellett csupán a közeli üdülő vendégei számára jelent kikapcsolódást a regényes romok felkeresése. E nagyfokú érdektelenség okainak feltárása azonban nem jelent különösebb nehézséget. A népviseletéről is híres település és környéke távol esik a belföldi idegenforgalom főirányaitól, turistatérképen fellelhető jelzett ösvények nem érintik, a várrom területe pedig növényzettel sűrűn benőtt, tehát nem kifejezetten turistacsalogató hely. Mégis, aki egyszer idetéved, megragadja a több méter magasságban álló, nagyrészt eredeti falak látványa, valamint a magaslatról nyíló felejthetetlen panoráma...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

Dr. Szekeres Béla: Arácsi „cseppek

 

A Balaton legrégibb, legpatinásabb gyógy- és üdülőhelye – 1987 óta a Szőlő és Bor Nemzetközi Városa – Balatonfüred, amelyet már évszázadok óta felkeresnek a beteg emberek, hogy a „Savanyóvíznél” – ahogy korábban nevezték a szénsavas forrásokat – gyógyulást találjanak. A város a Balaton-felvidéknek a tó közelében sorakozó „előhegyei”, a Száka-hegy, a Tamás-hegy, a Sándor-, a Péter- és az Öreg-hegy lábainál alakult ki. Közigazgatásilag 1954 óta hozzá tartozik, vele egybeépült a régebben önálló Balatonarács, amely történelmileg legalább olyan régi, mint Füred és gyönyörű kirándulások, túrák kiindulópontja...

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

A teljes cikkeket a HTM novemberi számában olvashatják!