MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Idén is érdemes volt mozdulni a Bakonyvasútért

A Bakonyvasút már védett értékünk, de használni és a teljesítménytúrán részt venni – azaz érte mozdulni – továbbra is érdemes. Barátságos rendezői gárda, kellemes útvonal és a tél végi erdők, hegyek: mind erősítik ezt az érzést. Kis csapatunkkal Eplénytől Zircig 25 kilométeren át túráztunk.

Fotó: Gombos Kálmán

 

Kissé fáradtan, majdhogynem kedvetlenül indultam el reggel hatkor – az előző napi továbbképzés után pláne. Veszprémig az út is azonos volt… Közben szerencsére bakonyi útitársaim, Erzsi és Ildi is csatlakoztak, és a lányok derűs várakozása rám is átragadt. Főleg, hogy az otthon még erős szél megszűnt; igaz, meleg itt sincs. A tervezett nyolcas indulás is sikerül Eplényben, bár a nagy igyekezetben az itinerem ott marad. Üsse kavics, megteszi egy papírlap is: ismernek itt, senki nem csinál ebből gondot. Negyedik rendezés, negyedszer vagyok itt.

 

Pompás, vadonatúj piros jelzéseket látunk – szalagozást azonban nem. Hol is kell letérnünk a mély partoldalon? A kérdés megválaszolatlanul marad: alighanem a friss jelzésen kellett volna valahol, leginkább a másik irányban, a térkép szerint. Persze mi is lejutunk, aztán fel, aztán le. Hullámzik kicsit a terep, majd Eplény széléhez érkezünk.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Az ösvények kiválók – ennél már csak a jelzések jobbak. Vadonatúj, sűrű – mintaszerű itt is, később is. Ahol ráadásul újonnan létesített piros háromszög is megjelenik – szalagozás ehhez mérten nincs is.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Az Ámos-hegyi emelkedő persze megszuszogtat, de szépen, stabil tempóban feljutunk a havas tetőre. Igen! Itt ugyanis az is akad – még ha csak műhó is. A sípálya még üzemel, oda készült –, de jutott belőle egy kicsi nekünk is. Nem csoda, ha a pontőrök is téli holmiban toporognak.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

A kínálás szívélyes, a fent említett papírlap is tőlük kerül elő. Pár szó után a kilátó felé lépünk. A rövid távon indulók itt ágaznak el balra – mi csak a kilátásért megyünk.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Kiváló a panoráma északnyugat felé – jobbra tekintve pedig az említett hóágyúk tevékenysége figyelhető meg. Ilyent sem láttam még ennyire közelről. Visszaereszkedve pedig furcsa érzés a tavaszodó tájban pár lépést ropogós hóban megtenni.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Vissza is idézzük Ildivel a tavalyi túrát, amikor nem csak itt volt hó, és nem csak ennyi. Sok helyen térdig ért, megküzdöttünk vele rendesen. Most kiváló ösvényen kocogunk lefelé, majd néhol derékszögű kanyarodásokra kell figyelni. A tanösvény táblái maradtak, a friss jelzés pedig szuper.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Jöhet az ereszkedés az Ámosról lefelé! Néha fotózok, és csak üggyel-bajjal érem utol a lányokat. Szigorú a tempó, na…

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Az erdő nagyon szép, de a hideg reggel óta tartja magát. A tavacskák odalent ehhez mérten szépen befagyva fogadnak. Mint megtudom, a fenti hóágyút ezek látják el vízzel – meg is csappant a mélységük.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Átkelünk a Malom-völgyi-patak apró hídján. A kis tisztás most békés csendben fogad – tavaly itt a hóemberen volt a szalagozás. Igaz, a csend akkor is adott volt. Most a napfényben fürdik minden – mi is örülünk az extra D-vitaminnak.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Aszfaltos szakasz jön, immár a kis tavak szintje felett. Megint kocogósra vesszük, remekül azonos a tempónk. Még néhány fotó visszafelé, és megint hozhatom be a lemaradást.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Sajnos errefelé sem marad el az erdőirtás, mint sok más tájon is. Több részen is felfedezzük nyomait, bár van, ahol nem is nagyon kell keresni. Később azonban pompás bükkös oldalak is láthatók, néhol szelíd dombokon, néhol meredek halmok rézsűin.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

A fagyott talajnak most örülünk, mert több helyütt is saras, agyagos szakaszok emléke merül fel. Most itt is könnyedén haladunk, sorra hagyjuk el az erdőket. Remek beszélgetős ösvények – a kisebb emelkedők, amik jönnek, észrevétlenül el is maradnak.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Máris a Köves-kútnál járunk. A Balatont kémlelem, de ezúttal nem sikerül megpillantani a távolban – alighanem a párás levegő miatt.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Hosszú egyenes jön, mindvégig lejtővel. Aminek alján már Alsóperepuszta bukkan ki a fák közül. Tudjuk, hogy itt lesz a második ellenőrző pont – azt viszont nem, hogy Zoli barátunk-túratársunk fogad majd. Örülünk a találkozásnak, kellemesen el is beszélgetünk.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Hosszú-hosszú betonút jön – vagy csak a nyílegyenes szakasz miatt tűnik annak? Beszélgetni itt is remekül lehet, meg persze a tájat nézegetni is. Balról a Bakony magasabb részei tűnnek fel, előtte pedig Felsőpere házai.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Az elágazásnál oda-vissza szakasz jön, tudjuk. Felballagunk a Csengő-hegy oldalában épített kicsi, de kellemes kilátóhoz. Út közben Istvánékkal találjuk szemben magunkat: jólesik az üdvözlés. Pár szót váltunk, és hamarosan felbukkan az újabb ellenőrző pont is.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Remek társaság! Évek óta megszokhattuk, hogy itt egy vidám, barátságos csapat fogadja az érkezőket. Nem is üres kézzel! Több gyümölcsöt (meggy és körte) megkóstolhatok, még többről lemondok. És persze megdicsérem a gazdát és a remek ízeket.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

A kilátást nem dicsérgetem; inkább fotózgatok fentről: az Öreg-Bakony, illetve a reggel megjárt sípálya környéke vonzza a tekintetet.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Visszatérünk az elágazáshoz (kis kocogás itt is belefér), és legyűrjük a maradék aszfaltot. A mező szélén kellemes meglepetés újra! Bár akad némi sár, kisöccse se lehet a korábbi években látott-megjárt dagasztásnak. Aztán erdők között folytatjuk, újra meg újra felemlegetve a tavalyi havat. Ez már a Kis-Csiga-hegy. Néhol szép sziklaképződmények is akadnak, de többségében csendes tél végi erdőben ballagunk.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

A ballagó tempót néha itt is meghúzzuk, amikor felemlegetem a lányoknak a zirci Monostori cukrászdát, amihez – sajnos – nagyon időben be kellene érkeznünk. A tempót azonban néha kénytelenek vagyunk lassítani. Leginkább a Gaja patak feletti átkelésnél, amihez – jobb híján – egy kidőlt bükkfa nyújt segítséget (igen, itt még az is elég hozzá).

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Máskor szövevényes, vadregényes szakasz fogad: bujkálunk, nevetünk, mászunk, de megoldjuk, persze.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Nincs már sok a szalagozott részből. Egy mélyút vezet el a Veimpuszta melletti romhoz, ahol aztán balra kanyarodhatunk az Országos Kéktúra vonalára. Innentől ez vezet bennünket a célig.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Addig még akad egy-két rét, majd pompás bükkös, aminek látványa mindig megállít, és az otthoni, kőszegi erdőkre emlékeztet kicsit. Itt még adódik egy kevés szint, de aztán felbukkan Nagyesztergár széle, ahol korábban volt az ellenőrző pont.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Ahhoz most majdnem teljesen át kell szelni a falut. A túlsó végéhez közel, egy kocsmában találjuk az utolsó pontőrt és pecsétet. Itt italbónt is kapunk, helyben fogyasztáshoz. Aztán jöhet az utolsó másfél-két kilométer: ereszkedés Zircre, ott is a vasútállomásra, hát persze! Ha már vasutas túra…

 

Négy-negyvennégy a vége, ami szép, de a cukrászdához kevés. Sebaj! Kedves rendezők fogadnak; oklevél és kitűző jár, meg egy vonatjegy is a visszaútra. Kézfogás, gratuláció, közben érkeznek a rövid távosok is. Őket már kint nézzük a peronon: friss levegő és D-vitamin, jobb itt. Kanyarog a szerelvény, a menetrend szerinti alagút is megérkezik, és Eplényben még az elmaradt rajtfotót is pótoljuk. Viszlát jövőre, ugyanitt!

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Szöveg és fotók: Gombos Kálmán

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket! 

 

Kapcsolódó cikkeink:

Mozdulj a sínekért a Bakonyban

Római fürdő a Gaja-szurdokban

Rejtett vadon a Bakonyban

Tömeg nincs, vadon az van – Szurdoktúra a Bakonyban

 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. október
Ángyán Krisztián:
Vintgar-szurdok
38. Gerecse 50
38. alkalommal rendezték meg a Gerecse 50 teljesítménytúrát 2019. április 27-én, közel 6500-an...