Ifjú Természetjárók - Az utánpótlás-nemzedék
A csoportot azért hoztuk létre, hogy rácáfoljunk a közhiedelemre és bebizonyítsuk: a tizen- és huszonévesek közt is szép számmal akadnak lelkes kalandorok, akik szabadidejüket a természetben töltik. Az idősebbek nehogy megsértődjenek. Nem célunk kirekeszteni senkit, a csoport létrehozásával pusztán azt szeretnénk megmutatni: van utánpótlás.
A július óta a Facebook berkeiben terjeszkedő csoport célkitűzése nem kisebb, mint megteremteni a kapcsolódási pontot a közös érdeklődésű fiatalok között, fenntartani az aktivitást, és persze alkalmat biztosítani értékes hobbijuk gyakorlására - korosztályuknak megfelelő társaságban.
Némi közös tanácskozást és gyors szervez(őd)ést követően a múlt hétvégén végre fizikai síkra lépett virtuális közösségünk: a Bükki csavargás fedőnévre hallgató akciót teljességgel a fenti szempontok jegyében bonyolítottuk le. Érkeztek csoporttagok közeli és távolabbi helyekről, és bizony az Alföld tengernyi síkja is idevetett néhány hegyre éhes fiatalt.
A gyülekezés helyszínének a Nagy-mezőt választottuk, mely többirányú megközelíthetősége révén kiváló kiindulópontnak bizonyult a vegyes társaság számára.
Némi hiábavaló toporgás után (mindig volt, van és lesz legalább egy olyan jelentkező, aki nem szól, hogy mégsem jön, és persze nincs meg a száma) elindultunk a keskeny ösvényen, mely a Három-kőig vitt bennünket. Itt tartottuk az első pihenőnket. Megtelepedtünk a napfénytől meleg sziklákon, és a szemeink hunyorogva falták a hegy- és dombvidék megunhatatlan látképét. Előkerültek a kulacsok, szendvicsek, csokik, és persze a kedélyes szavak.
Következő állomásunkon, a Tar-kőn szintén elidőztünk egy kissé (nehéz szabadulni a látványtól), majd az Őserdő felé leereszkedve, Cserepes-kőhöz indultunk. A barlangszállás meleg időben kihagyhatatlan ücsörgőhely; nagy egyetértéssel sorjáztunk be a sötét, hűs odúba. A tervezettnél hosszabbra nyúlt éjszaka után erős késztetést éreztem, hogy a kemény deszkapriccsen elnyúlva várjam be, míg visszaér a csapat a túráról. Később a cserepes-kői panoráma meggyőzött róla, hogy nem lett volna helyes a döntés.
Közben a nap csöndben átbukott magas holtpontján, és mire észbe kaptunk, jócskán benne jártunk a délutánban. Útvonalunk utolsó kilátóhelyén, a Pes-kőn fára biggyesztettük a fényképezőt, és elkészítettük a kötelező csoportképet. Mosolyunk alá rejtett enyhe kimerültségünk inkább bizonyult kellemesnek, mint valódi fáradtságnak.
A Pes-kőtől az Olasz-kapu felé indulva egy elágazásnál búcsút vettünk a társaság Répáshután parkoló különítményétől; a viszontlátás ígérete kísérte a baráti kézfogásokat.
Az út hazafelé sem telt unalmasan: barlangok sötétjébe bámultunk, túraterveket kovácsoltunk, Szikra - a Szervezői Jobb - pedig végre talált magának egy kellően mély pocsolyát, ahol az út porát csöpögős sárrá áztathatta terepszín bundáján.
Az Olasz-kapunál a megmaradt társaság is kettévált: a keménymag Bánkút felé indult, mi pedig Szilvásvárad irányába gurultunk le.
Bár a túra közben számtalan útvonaltervet kovácsoltunk közösen, a következő célpont kitűzésekor mégis a legnépszerűbb felé húzott a szívünk: szeptember 24-én a Tátra őszülő bérceit, egészen pontosan a Gyömbér és a Chopok csalogató csúcsait hódítjuk meg, ahová szeretettel várunk minden fiatalt, aki szeret vándorolni.
Szöveg és fotók: Lőrincz Rebeka
Fedezzük fel a palóc fővárost!
A Nógrád vármegye északi peremén, Budapesttől jó órányi autózásra fekvő egykori vármegyeszékhely, Balassagyarmat erős túlzással sem nevezhető felkapott turistacélpontnak. Pedig ez a bájos, szépen fejlődő Ipoly-parti városka történelmi városközpontjával, a Palóc Ligettel, és a közelmúltban átadott, igényesen kialakított tematikus tanösvényeivel egy remek városnéző kirándulást ígér az ide látogatóknak.
→ TovábbA Nyugati-Mátra legérdekesebb csúcsa, a Nyikom
A Mátrakeresztesről indított, közepes hosszúságú, de annál izmosabb körtúra nem csak kilátásokban gazdag. A Nyikom egyedi kilátója mellett felfedeztünk néhányat a Mátra rejtett kincse közül is.
→ TovábbMindszenty-emlékek nyomában a Cserhátban
Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek a huszadik századi magyar történelem egyik legnagyobb hatású alakja az ötvenes években a felsőpetényi Almásy-kastélyban raboskodott. Ittlétének és szerencsés kiszabadulásának színhelyeit, emlékműveit kerestük fel a rétságiak által szervezett "Mindszenty nyomában" elnevezésű túrán.
→ Tovább