MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2016.01.25. 11:23,   Szöveg: Monostori András,   Fotó: Shutterstock

Így kerüld el a lavinát

Minden jó, ha a vége jó! – Különösen igaz ez a havas hegyekbe indított kalandozásainkra. A téli hegyek semmihez sem fogható varázsa ugyanis egy pillanat alatt törhet szilánkjaira, ha a hegyoldalakat beborító hótakaró hirtelen mozgásba lendül, azaz lavina indul meg rajta. Innentől kezdve ugyanis nagyobbrészt a szerencsénken múlik, hogy mi is mesélhetünk-e majd az esetről, vagy csak mások…

Vannak, akik úgy gondolják, hogy utólag is lehet elemezgetni a lavinákat, de szerintem teljesen kiszámíthatatlan módon érkezhet a „fehér halál”, így aki télen a hegyek közé megy, egyszerűen csak számoljon vele, és járjon szerencsével.

 

Bár az is igaz, hogy adott szituációban senki sem tudja előre megmondani, hogy épp akkor megindul-e a lejtő, a lavinaveszély felismerése tanulható, éppen ezért tanulandó!

 

Ha definiálni akarjuk, mi is a (hó)lavina, megállapíthatjuk: nagy – az ember elragadására képes – hótömeg hirtelen megindulása és lezúdulása a hegyoldalakon. Ez a lejtőkön végigsöprő massza a hórétegek minőségétől, a tereptől és az időjárástól függően igen változatos képet mutathat – de egyiket sem érdemes alulról nézegetni…

 

Fotó: Monostori András

 

A lavinák fő csoportjai

 

Alaplavináról akkor beszélünk, ha a hóréteg teljes keresztmetszetében lecsúszik a hegyoldalról. Ez esetben a magával ragadott kövekkel, murvával, fadarabokkal tovább növekedhet pusztításának ereje. Az alaplavinák túlnyomórészt kora télen (a meleg felszínre hullott hó alulról átnedvesedik, s ezért rendkívül gyengén kötődik a talajhoz) és tavasszal indulnak meg, amikor az erős napsugárzás és felmelegedés hatására a hó teljes mélységében átolvad, meglazul, és gyakran az olvadékvizek is jelentősen alámossák (ún. nedveshó-lavina). Hatása: gúzsba kötve a víz alatt…

 

Deszkalavina: ha egymásra igen különböző hórétegek rakódnak, jó eséllyel lesz köztük olyan gyenge réteg, amely mentén a felette táblába összeállt hó könnyedén elmozdulhat. E deszkák konkrét repedések mentén válnak el a környezetüktől, majd egyre kisebb darabokra töredezve, félelmetes sebességgel (akár 250 km/óra) szánkóznak le a hegyoldalon. A keményebb táblák vonatként gázolnak el mindent, ami az útjukba kerül, legyen az erdő vagy ember. Az éppen meginduló tábláról azonban szerencsés esetben le is futhatunk, mely életmentő bravúr már több magyar hegymászónak is sikerült a Magas-Tátrában. De erre azért mégse apelláljunk…

 

A deszkalavinák többsége ugyanakkor viszonylag laza szerkezetű hóból áll, melynek táblái a megindulást követően széthullnak, majd változatos sűrűségű masszaként folytatják útjukat. Ha valakit ilyen lavina temet el, az az esetek többségében a hótömeg megállásakor életben van – még egy darabig biztosan… de, hogy sikerül-e kikerülni élve a hó alól, az elsősorban a társain múlik!

 

A laza- és porhólavinák egyre szélesedő palástként, folyadékszerűen hömpölyögnek lefelé. A porhólavinák az útjukba kerülő levegővel keveredve hatalmas felhőként zúdulnak a völgyekbe (az áldozat legtöbbször a tüdejébe került, belélegzett tetemes hómennyiségtől fullad meg). Ilyenkor gyakran óriási légnyomáskülönbséget okoznak maguk körül, mely önmagában is pusztító lehet. Míg az előttük feltorlódott levegőt képesek maguk alá gyömöszölni, s így sebességüket tovább növelni, addig az utánuk fellépő vákuum hatása is elképesztő lehet.

 

Fotó: Monostori András

 

Mit tehetünk, hogy elkerüljük a lavinákat?

 

Mindenekelőtt nagyon fontos tudnunk, hogy a baleseteket okozó lavinák 95%-át maguk a szóban forgó területen mozgó emberek indítják el, tehát a meginduló lavinákat ne a felettünk lévő hegyoldalakon keressük, hanem a talpunk alatt – de inkább ne!


Mielőtt elindulnánk


- Kövessük figyelemmel a környékre vonatkozó lavina- és időjárás-jelentést, és ehhez igazítsuk (ha kell, halasszuk el) túránkat (www.avalanches.org).
- Tanulmányozzuk alaposan a térképet (min. 1:35.000-es léptékűt), fedezzük fel a vélhetően veszélyes területeket, tervezzünk menekülési útvonalakat, és mindig legyen B és C tervünk. Ne ragaszkodjunk a nyári útvonalakhoz, mert ezek télen rendkívül veszélyes helyekre vezethetnek bennünket!
- Csak felkészültségünkkel és felszerelésünkkel arányos feladatra vállalkozzunk – ennek természetesen túratársainkra is igaznak kell lennie.

 

A helyszínen


- A túra megkezdése előtt kapcsoljuk be jeladóinkat, és ellenőrizzük le működésüket mindkét állapotukban (adás-vétel).
-Tervezzük meg túránk időbeosztását – ráhagyással (pihenők, csúcs, visszafordulás, visszaérés).
- Értékeljük a pillanatnyi időjárási körülményeket a hőmérséklet, a felhőzet, a látótávolság, valamint a szélerő és -irány alapján (pl. van-e „hózászló” a gerincek fölött).

 

Fotó: Monostori András


Figyeljük meg a túra megkezdése előtt, illetve a túra folyamán többször is a hótakaró állapotát!
- Friss hó vastagsága
- Instabil rétegek a hótakaróban
- Hópárkányok a gerinceken és bordákon
- Szél által felhalmozott hótömeg a szélcsendes oldalakon, az árkokban, mélyedésekben, ill. a gerincek, bordák, erdősávok mögött
- Szélmarás nyomai a hótakaró felszínén
- Ha az erdőhatár alatt egy meredek völgyben vagy bevágásban nem nőnek fák, annak oka lehet!
- Repedés a hó felszínén
- Ha lábunk/léceink körül néhány négyzetméteren beroggyan a hó, az mindig a felszín alatt megbúvó, igen gyenge rétegre utal, mely a fokozott lavinaveszély biztos jeleinek egyike.
- Spontán berogyások (jellegzetes „vuuumm” hanggal kísérve)
- Figyeljük meg és kerüljük el a veszélyes lejtőket (veszélyes hópárkányok és az alattuk lévő lejtők; szélfútta hóakkumulációk; vastag, instabil hóval borított meredek/domború/alátámasztás nélküli/eső áztatta vagy erős napsugárzás hatására fellazult hólejtők).
- A helyes helyzetértékeléshez állapítsuk meg a lejtő(k) meredekségét! (A lavinák túlnyomó többsége 30° és 60° közötti lejtőszögnél indul meg.)
- Kérjük ki a helyi szakértők (pl. turistaházak vezetőinek) véleményét az aktuális hóviszonyokról, tervezett túránkról (ezzel tudatjuk is, merre mozgunk a hegyen).

 

Fotó: Monostori András

 

Tartsd be a 8 alapszabályt!


1. Soha ne menj egyedül!
2. Mindig legyen nálad Pieps, szonda, lapát – ezek gyors használatát tanuld meg és gyakorold!!!
3. A túra megkezdésekor kapcsoljátok be a jeladókat és ellenőrizzétek le azok helyes működését adó és kereső üzemmódban egyaránt!
4. Mély hóban, ill. lavinaveszélyes lejtőkön ne használd síkötésed szökevénypántját! (Sífék vagy semmi!)
5. Síbotjaid pántját se tedd a csuklódra! Ezek lehúznak a mélybe, ha elsodor egy lavina.
6. Lehetőség szerint használj légzsákot (BCA, ABS, Snowpulse), amely a lezúduló, hömpölygő, örvénylő hótömeg felszínén tart.
7. Mind felmenetben, mind lesikláskor tartsatok kellő távolságot egymástól:
- Így remélhetőleg egyszerre maximum csak egy ember tartózkodik kitett, veszélyes helyen (akit a többiek figyelnek).Az egymás közelében túrázók/síelők hatványozottan terhelik a hótakarót.
8. Meredek lejtőkön:
- A nagyobb társaságok váljanak 4-5 fős csoportokra, és az egyes túrázók min. 10 méteres távolságból kövessék egymást.
- Kerüljétek a kötelékben síelést és az esést!

 

Túl sok a szabály? – Mihez képest?

Ezek a „szabályok” abban segítenek, hogy nyugodtan élvezhessük a (sí)túrázás végtelen szabadságát – újra és újra.

 

Fotó: Monostori András

 

A túlélés/mentés eszközei (avagy mit vigyünk magunkkal)


Pieps (ARVA stb.): Lavina esetére kifejlesztett jeladó-vevő készülék, melyet a túrázók magukra csatolnak közel a testükhöz (kabát, pulcsi alá) és induláskor bekapcsolnak. Ettől kezdve a készülék folyamatosan kis hatótávolságú rádiójeleket bocsát ki. Tehát az egész túra alatt mindenki, folyamatosan rádiójeleket küld a környezetébe, függetlenül attól, hogy síel, napozik vagy jeget mászik éppen. Ha betemeti egy lavina, akkor is – a hó alól is – érkeznek a jelek. Ekkor a többiek (mindenki!) vételre, azaz keresésre állítják készülékeiket. A modern eszközök kiírják, hogy kb. hány méterre lehet eltűnt társunk, de csak akkor, ha már 10-60 méterre (készülék- és rutinfüggő) megközelítettük. A keresés persze nem ilyen egyszerű. A piepsek használata tanulást, gyakorlást igényel! Csak gyakorlatokkal sajátítható el a gyors, tehát sikeres mentés!
Szonda: 2-4 méter hosszú – rövid darabokból pillanatok alatt összeállítható – keresőrúd. Ezzel kutatjuk át a vevőkészülékkel megközelített néhány négyzetméteres területet, hogy megállapítsuk társunk pontos helyzetét. Szonda nélkül – ha nincs szerencsénk (hát még az eltűntnek!) – akár 6-10 m3 havat is át kellene mozgatnunk, ami végzetesen sok időt igényel…
I-Probe: a PIEPS cég új generációs szondája, amely a beépített minidetektor segítségével töredékére csökkentheti a keresési időt.
Lapát: kivehető és teleszkópos nyelű, fém- vagy műanyag fejű, könnyű, erős lapát. Szétszedve minimális helyet foglal a hátizsákban. Ha mentenünk kell, lapát nélkül szinte reménytelenül lassú lesz az ásás… (Egyszer egy tanfolyamos egy nagyáruházban vásárolt, autósoknak szánt, látszatra erős műanyag lapátot hozott. Az első mozdulatnál ripityára tört Még szerencse, hogy csak gyakorlat volt!)

 

Fotó: Monostori András


Avalung: könnyű, tömlőszerű, passzív légzőberendezés, melynek csutoráját szánkba véve máshová fújjuk ki a meleg, elhasznált levegőt, és máshonnan szívjuk be a frisset. Így egyrészt jelentősen meghosszabbodik a hó alatt rendelkezésünkre álló idő, másrészt sodródásunk alatt nem nyeljük/„tüdőzzük le” a havat, ami gyors fulladáshoz vezetne.

Légzsák (ABS, BCA, Snowpulse): hátizsákba épített, palackkal ellátott, rendkívül kopásálló légzsákok. Ha lavinába kerülünk, egy fogantyú meghúzásával aktiválhatjuk. A légzsákok pillanatok alatt felfújódnak, többszörösére növelve térfogatukat. Fajsúlyunk kisebb lesz a minket szállító hóénál, így a massza felszínének közelében maradunk. Kitűnő eredményeket mutató eszköz (94%-os túlélési arány!). Csak ijedtünkben el ne felejtsük aktiválni!
Mentőfólia: pillekönnyű, vékony, fémezett hőszigetelő fólia, mellyel sérült társunkat beburkolva megakadályozhatjuk testének gyors kihűlését.
Mobiltelefon: (Természetesen annak biztos tudatában, hogy épp merre járunk.) Ha segítséget kell hívnunk (112), azt sem árt tudnunk, hogy hova…
Fejlámpa: télen rövidek a nappalok…
Térkép, tájoló, GPS, elsősegélycsomag, bivakzsák, tartalék csoki és tea, tartalék kesztyű, ill.sapka, tartalék ruha, sí- és napszemüveg, napkrém

 

A cikk a Turista Magazin 2013. februári számában jelent meg.

 


Címkék: / lavina / hegymászás



HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
PROGRAMOK
2018. január
H K Sze Cs P Szo V
01020304050607
08091011121314
151617
18
192021
22232425262728
293031
program
korlátozás
A hónap fotója
2017. december
Tóth László:
Téli rajz
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...