MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2017.03.22. 16:30,   Szöveg: Gulyás Attila,   Fotó: Gulyás Attila

Így készülnek a tavasz legszebb makrofotói

Egy részletet megmutatni, vagy akár igazán közelre nézni néha nem könnyű, de az eszköz ott van szinte mindannyiunk táskájában. A természet pedig a következő hetektől témák millióiról gondoskodik.

Kevés olyan területe van a fotózásnak, ami technikai értelemben annyira változatos, ugyanakkor lenyűgöző végeredménnyel kecsegtet, mint a makrofotózás. A különféle géptípusoktól függően más és más módszereket igénylő területen első látásra nem könnyű eligazodni, pedig éppen a különféle fényképezőgépek jellegzetességei azok, amiket egyenként megismerve meglepően könnyen készíthetünk látványos képeket. A közelre fókuszálás képessége a speciális eszközöket leszámítva ott van szinte minden képrögzítő eszközben. Lássuk, mire képesek!

Mitől lesz éles vagy homályos a háttér?


A különleges közeli képek legdivatosabb formája egy-egy kis tárgy kiemelése. Könnyű így viszonylag látványos képet készíteni, de néha még látványosabb, ha az apróságok környezete is plasztikusan jelenik meg a fotókon. A legtöbb fényképezőgéppel különböző végletek közt mindkét út járható, a korlátok megismeréséhez viszont elsőként a képalkotás és az élesség legalapvetőb jellemzőivel érdemes megismerkedni:

  

 

Nagy fényképezőgép (balra) és telefon (jobbra) háttérelmosása mindenben azonos beállításokkal. A fókuszsík mögötti területre a képérzékelők minden pontja kicsit más irányból lát rá, ennek az eredménye az ottani életlenség...

... ami persze egy adott, kis távolság mögött sokkal látványosabb a több centiméteres képérzékelő esetén (balra), mint egy telefon aprócska kamerájánál (jobbra)


Egy hagyományos fényképezőgép esetén mindez így néz ki belülről:

 

 

...átlagos erdei fényviszonyok mellett, a szokásos automatikus beállításokkal...

 

 

...és így a fényút közepén lévő rekesz összehúzott helyzete mellett. Kis rekesszel, azaz nagy f/szám mellett ugyan töredékére csökken a képérzékelőre jutó fény mennyisége, de ezzel arányosan bővül az éles terület mélysége, és csökken a háttér elmosása. (Eredendően minden hagyományos képalkotó eszköz fejjel lefelé álló képet lát, ennek megfordítása a kezdetek óta rutinművelet.)

 

A rekeszt a fényképezőgép automatikusan is összehúzhatja napsütéses időben, ha olyan erős a környezet fénye, amit más beállításokkal már nem tud kompenzálni. Ha mégis szeretnénk erős fényben elmosott hátterű képet készíteni, akkor az objektívre is napszemüveget kell tenni: ezt szűrőmenetbe csavarható szürkeszűrő néven találjuk, a leggyakoribb, 55-77 mm-es átmérők mellett a sötétítés mértékétől függően 4–6 ezer forintos áron. Az extrém sötét (és jóval borsosabb árú) szűrőkkel akár éjszakai fotókhoz hasonló, hosszú záridős tájkép is készíthető nappali fényben.

Hasonló megoldások egyelőre a legfejlettebb telefonokban sem érhetők el. Sőt, néhány olcsó és kis zoomátfogású fényképezőgép esetén kispórolják a költséges, állítható rekeszt, és csak egy, a fényútba ki-be tolható szürkeszűrőt építenek be. Ez sajnos a műszaki adatokból nem olvasható ki, a létezését csak a menüben, a mindössze kétféle választható „rekeszérték” árulja el. Az alacsony árú, kis zoomos fényképezőgépekkel együtt, manapság szerencsére ez a megoldás egyre inkább eltűnőben van.

 

Kompakt fényképezőgépek: sok zoom, sok lehetőség

 

A kompakt fényképezőgépek nagy előnye, hogy a legtöbbször mindent tudnak, amit fényképező tudhat: tág látómező-tartomány a széles nézettől a sokszoros zoomig, jó esetben teljes körű beállítási lehetőségekkel, és akár kihajtható kijelzővel is. Mindez egész olcsón beszerezhető, a hátránya pedig „csak” annyi, hogy jó fényviszonyok közt biztosít gyors automatikus élességállítást és elfogadható képminőséget.

 


 

A kis képérzékelők miatt a háttér elmosása csak viszonylag közeli témánál és erős ráközelítéssel látványos, a szűk látómezőnek köszönhetően olyan helyek részletei is kiemelhetők...

 

 

... amelyek távolról nézve esetleg nem is tűnnek érdekesnek. Túl közeli témáknál akár külön megvásárolható, szűrőmenetbe csavarható előtétlencsével is csökkenthető a minimális fókusztávolság, ennek hátránya viszont, hogy a fény útjába kerülő, általában nem is túl jó minőségű optikai elemek kisebb-nagyobb mértékben rontják a képminőséget.

 

 

Kis képérzékelő, kicsire összehúzott rekesz és széles látószög: szinte korlátlan élesség, néhány centitől egészen végtelenig. Ebben egyszerű fizikai okokból a manuális beállításokat is kínáló kompakt fényképezők a legjobbak, bár a nagyobb képérzékelős, de még kisebbre szűkíthető rekeszű, cserélhető objektíves gépek éles tartománya is csak alig kisebb.

 

 

Az autofókusz működését szabályzó kapcsoló egy profi objektíven, ahol az egyszerűbb gépekkel ellentétben pontosan a nevükön nevezik a dolgokat:
- 2m-∞ állás: Az éllességállítás tartományának távolabbi fele: ez a kompakt fényképezőgépek normál, külön nem is nevezett üzemmódja.
- 0,8-2 m: Az élességtartomány közepétől a minimális távolságig: ez nem más, mint amit a kompakt gépeken makro módként ismerünk. (A nagy minimális távolság a nagy érzékelős fényképezőgép velejárója, átlagos kompakt fényképezőknél ezek az értékek néhány centiméter és végtelen közt adódnak.)
Néhány, jellemzően kezdőknek szánt típus esetén ugyanakkor a makro módot nem a jobb, hanem a bal oldali,„full” állás jelenti, tehát ezek a gépek még „makro” állásban felejtve is képesek éles tájképet készíteni. Ennek ára, hogy mivel a gépek a teljes fókusztartományt végigpróbálják, jóval hosszabb idő alatt találnak élességet.

 

Telefonok: „ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”

 

Robert Capa lövészárkokban szerzett tapasztalataiból született megállapítása az ólomkatona nagyságú témákra is igaz. Ráadásul a telefonoknak van egy nagy előnyük a komolyabb fényképezőkkel szemben: az aprócska képérzékelőkkel és rekesz nélküli optikájukkal mindenképp enyhén elmosott hátteret kínálnak, így bemutathatjuk a környezetet is!

 

 

Bár néhány alkalmazás csodás beállítási lehetőségekkel és „teljesen manuális" üzemmóddal kecsegtet, a gyakorlatban a beépített formában is elérhető expókorrekción (a fényerőszint kézi felülbírálása) kívül szinte csak rontani lehet a végeredményen, hiszen a jelentős „belenyúlásokat a képminőség, vagy a hardver védelmében, általában tiltják a kamerák saját szoftverei. Érdemes még fotózás előtt kitapasztalni, mekkora a minimális élesre állítható távolság, és használni a képernyő megérintésére működő autofókuszt, de a HDR, vagy akár a panoráma mód is különleges eredménnyel kecsegtet a közeli témák esetén. Utóbbi használatakor a legfontosabb, hogy a panoráma készítése közben az elő- és háttér lehetőleg ne mozduljon el egymáshoz képest: ehhez pásztázás közben magát a kamerát kell folyamatosan a tér egy adott pontján tartani, a legjobb eredményhez a milliméteres pontosságot megcélozva.

 

Cserélhető objektíves fényképezők: sok út, a korlátokon túl

 

A modern, cserélhető objektíves kamerák esetében, sokaknál épp a géphez adott egyetlen objektív cserélhetősége, pontosabban levehetősége az egyik legkevésbé lényeges szempont, kivéve, ha igazán kis dolgokat szeretnénk megmutatni!

 

 

 

A természet egy igazán apró, de látványos darabja; normál üzemmódban sajnos csak ennyit mutathatunk belőle...

 

  

 

... viszont ha sikerül távolabb helyezni az objektívet a képérzékelőtől, a minimális fókusztávolság a töredékére csökken. Az eltávolítás legelterjedtebb eszköze az objektív és a fényképezőgép közé tehető közgyűrűk, lényegében meghosszabbítják a fényképezőgép váz elejét, a távolra fókuszálás képességének elvesztése árán. Ennek hiányában akár puszta kézzel is eltarthatjuk az objektívet, de ilyenkor a zárszerkezet érzékeny mechanikája védtelenül áll a környezeti hatások, víz és por előtt. Emellett a drága közgyűrű nagy előnye, hogy dolgozhatunk változatlanul automatikus üzemmódokban, változatlanul szabályozható rekesszel, míg a gépvázhoz nem kapcsolódó objektívek esetén marad a manuális üzemmód, és a fixen maximális értékre (Sony/Minolta bajonettnél minimumra) visszaugró rekesz, bár ez utóbbin az objektív rekeszvezérlő körmének átállításával és rögzítésével (egy megfelelően faragott gumidarab, stb.) lehet segíteni.

 

A nagyobb nagyítás kisebb éles tartományt is jelent: sokszor még összehúzott rekesszel is csak egy centiméternél vékonyabb az éles terület, és ez a fókusz a „végtelen” és a minimum távolság közti váltásaival is csak egy-két centivel kerül közelebb vagy távoltabb. Az élesség számottevő áthelyezéséhez így érdemesebb magát a fényképezőt előre-hátra mozgatni.

 

  

 

Az igazán extrém nagyítás az objektív fordított felszerelésével érhető el. Ilyenkor persze romlik a képminőség, hiszen a lencserendszereket a legkevésbé sem az itt előforduló, megváltozott fényutak köré tervezik, az eredmény viszont egészen különleges. Az objektívek fordított rögzítésére az egyik végükön szűrőmenettel, a másikon bajonett csatlakozással ellátott fordítógyűrűk szolgálnak, de szükség esetén itt is használható a kockázatos kézi „odatartás”. Az éles terület mélysége itt már az egy millimétert sem éri el. 

 

 

Ha pedig már kellően elmélyedtünk erdő-mező apró különlegességeiben, a fotózás végén kár lenne lendületből tovább állni! A kijelzőn át felfedezett részletek szabad szemmel is csodálatosak, érdemes hát élőben, közelről is megtekinteni őket. Ha pedig mégsem sikerülne valamit megörökíteni, legalább akkora érték sérülékeny bitek helyett az emlékek közt hazavinni őket, ahol egy életen át képviselhetik azt, amiért a természetben töltött időt szeretjük.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Az éjszaka, ahogy még sosem mutattad

Fotókisokos csillaghulláshoz

Egy profi szemszögéből: fotózás tükörreflexes helyett mobillal






HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. december
Nagy Ferenc:
Tükröződés
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...