Fájó szívvel, megrendülten tudatjuk, hogy 2012. július 24-én, kórházi betegágyán 80 éves korában elhunyt Dr. Rátóti Benő, térképész-földmérő, geológus, a földrajztudományok kandidátusa, az MTA Természetföldrajzi Tudományos Bizottság és a Földtudományok Osztályának tagja, a Kartográfiai Vállalat Szerkesztő Osztályának nyug. vezetője.
Vitathatatlan szakmai felkészültsége, a folyamatos önképzésének eredményeként megjelent tudományos igényességű szakkönyvei, a számítástechnika elterjedése előtti térképészeti, ábrázolás- é gyártástechnológiai fejlesztései ma is a magyar térképtudomány, az egész térképész szakma fejlődésének lépcsőit alkotják, számos felhasználóbarát újítását, pl. a folyók esetében a vízhozamra fókuszáló ábrázolástechnikát ma is alkalmazzák a szerkesztők, hiszen a számítógép nem a térképészt, hanem a tust, az asztralont, a filmeket és a szedőgépeket helyettesíti. Óriási munkabírása, kreativitása, kezdeményezőképessége nemcsak a szakmai életútján, hanem azon kívül is jellemezte, hiszen az 1980-as évek végén nemcsak térképterjesztési GMK-ban, majd a Kartográfiai Vállalt Marketing Osztályának élén, de a helyi és országos közéletben is részt vett, akkor is aktív volt, amikor ezt még nagyon nem kedvelte az 1989 előtti hatalom. Legendás közvetlensége, jó kedélye alapozta meg széles baráti és ismeretségi körét, a munkatársaival, beosztottjaival kialakított, a kreatív és általa is bátorított szakmai kezdeményezésekhez elengedhetetlen jó munkahelyi légkört.
A természetjáráshoz nélkülözhetetlen turistatérképeket különösen szívügyének érezte. A Kartográfiai Vállalt 1979-80-ban elindított sorozatához - együttműködve az MTSZ Térkép Albizottságának két „oszlopos” tagjával, Asztalos Györggyel és Bergmann Györggyel - a lehető legjobban szétfeszítette a korabeli gazdasági, szakmai és nem utolsó sorban az akkor még a térképészetben „ég és föld uraként” jelenlévő politikai, honvédségi kereteket, az alapanyag-beszerzés terén a titkos ügykezelés hétpecsétes szabályait. Felismerte a turistatérkép-helyszínelés, az adatgyűjtés, a természetjárókkal történő kapcsolattartás, a térkép és a turistaút-hálózat szinkronjának jelentőségét, véget vetett a csupán íróasztalnál készülő turistatérképek megszokott gyakorlatának. Nevéhez kapcsolódik a háború előtti turistatérkép-kultúra helyreállításának elindítása, ehhez - szakmai tekintélyét, beosztását a jó ügy szolgálatába állítva - a tárgyi, személyi feltételek megteremtése. Sokszor kiállt, nem egyszer a Kartográfiai Vállalat vezetésével is harcba szállva a turistatérképek már akkor sem egyszerű helyesbítéséért, kiadásáért, a terjesztési hiányosságok kiküszöböléséért, holott az akkor monopol helyzetben lévő kiadónak ez még nem volt húsbavágó érdeke. A Dr. Rátóti Benő taposta „ösvény” máig érezteti hatását, hiszen a kezei alatt felnőtt új térképészeti generációk ma már természetesnek veszik a turistatérképek egyedi gondoskodást, szeretetet igénylő kezelésének, küldetésének, terjesztésének követelményeit. 1993-tól már nyugdíjasként követte a szakma eseményeit, volt munkahelye sorsát, szorongva szemlélte a Cartographia privatizációjának (2004) folyamatát. Ezekben az években rendszerezte 1950-2004 között született verseit, melyek „Röptikék” címen, kötetbe gyűjtve jelentek meg. Hetvenes éveiben is aktív közéletet élt, rendszeres résztvevője volt a nemzeti oldal demonstrációinak - mindaddig, amíg a kór lassan-lassan le nem győzte erős szervezetét. 2007-ben vette át arany diplomáját, mint az első térképész évfolyam tagja.
Dr. Rátóti Benő búcsúztatása 2012. augusztus 3-án, pénteken 15:00-kor lesz a csömöri temetőben.
Isten Veled Béni bátyám!
Berki Zoltán, 2012. július 31.
